Tiszta Forrás
2019. március 24.   
Névnap: Gábor, Karina

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

OLVASMÁNY: 2019-03-24 ~ ~ ~ ~ Mózes pedig apósának, Jetrónak, Mádián papjának a juhait legeltette. ~ ~ Egyszer, amikor behajtotta a nyájat a puszta belsejébe, eljutott Isten hegyéhez, a Hórebhez. ~ ~ Ekkor megjelent neki az Úr angyala, tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. ~ ~ Látta ugyanis, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el. ~ ~ Erre Mózes így szólt: ˝Odamegyek, megnézem ezt a különös látványt, miért nem ég el a csipkebokor!˝ ~ ~ Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, szólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és azt mondta: ˝Mózes, Mózes!˝ ~ ~ Ő azt felelte: ˝Itt vagyok!˝ ~ ~ Az Úr ekkor így szólt: ˝Ne közelíts ide! Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!˝ ~ ~ Azután azt mondta: ˝Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.˝ ~ ~ Mózes erre eltakarta az arcát, mert nem mert Istenre nézni. ~ ~ Az Úr ezután azt mondta neki: ˝Láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam kiáltását a munkafelügyelők kegyetlensége miatt, és ismerem szenvedését. Leszálltam tehát, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és kivezessem arról a földről egy jó és tágas földre, egy tejjel és mézzel folyó földre, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták lakóhelyére.˝ ~ ~ Mózes azt felelte Istennek: ˝Íme, elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok! Ha ők akkor azt kérdezik tőlem: ˝Mi az ő neve?˝ -- mit mondjak nekik?’’ ~ ~ Isten erre azt mondta Mózesnek: ˝Én vagyok az, ˝,Aki vagyok˝ .˝ ~ ~ Aztán azt mondta:˝Ezt mondd Izrael fiainak: Az ˝Aki van˝ küldött engem hozzátok!˝ ~ ~ Azután Isten azt mondta Mózesnek: ˝Ezt mondd Izrael fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről-nemzedékre.˝ /Kiv 3,1-8a.13-15/

Jelen van

0 felhasználó
141 látogató

Látogatások

- ma: 521
- tegnap: 1334
2015.08.24. 00:00 Kristóf
Hozzászólások: 0

Augusztus 24- Szent Bertalan apostol

Szent Bertalan az Úr tizenkét apostolának egyike, de nagyon keveset tudunk róla. Már a neve körül is nehézségek vannak, mert a négy apostolnévsorban (Mk 3,18; Mt 10,3; Lk 6,14; ApCsel 1,13) Fülöp mellett szerepel mint Bertalan; ugyanakkor Szent János evangéliumában ugyancsak Fülöppel együtt jelenik meg, de Natánael néven (Jn 1,45-- 50). Valószínűnek látszik, hogy a Bertalan -- ami a Bartholomeus vagy Bartalmaj, azaz Talmai fia magyarosított formája -- a családi, a Natánael pedig a személyneve. Az ilyen kettős elnevezések akkoriban gyakoriak voltak (lásd Simon, Jónás fia).

Apokrif iratok tudósítása szerint Bertalan először Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot. Itt lett Krisztus vértanúja, mégpedig úgy, hogy megnyúzták, majd lefejezték. A Sixtusi kápolnában Michelangelo úgy ábrázolja az Utolsó ítélet c. képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja. Azt is mondják, hogy Michelangelo erre a bőrre az önarcképét festette rá.

Bertalan apostol ereklyéi a 6. században kerültek Lipari szigetére. 938-ban III. Ottó császár Beneventóból Rómába vitette az ereklyéket, ahol a Tiberis szigetén templomot épített az apostol tiszteletére. E szigeten a pogány Rómában a gyógyítás istenségének, Asclepiusnak volt a szentélye. A keresztény Rómában pedig Bertalan lett a gyógyítások égi pártfogója. Az apostol koponyáját 1238 óta a frankfurti dómban őrzik.

A középkori naptárakban a 9. század óta június 24-én vagy augusztus 25-én említik az ünnepét. 1568-ban vették fel a római naptárba, augusztus 24-re.

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás