Tiszta Forrás
2018. december 15.   
Névnap: Valér, Detre

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
15 látogató

Látogatások

- ma: 89
- tegnap: 903
2018.10.26. 00:00 Kristóf
Hozzászólások: 0

Október 26 - Szent Dömötör, a pásztorok másik védőszentje

Október 26 - Szent Dömötör, a pásztorok másik védőszentje

A szerémségi születésű Demeter (Démétriosz) ókeresztény vértanú, Szaloniki városának híres patrónusa a keleti egyház harcos szentjeinek sorába tartozik. Október 26-án halt meg vértanúként Thesszáliában, mert megtagadta a pogány istenek tiszteletét.

A bizánci birodalomnak egyik kiemelkedő szakrális központja volt a szaloniki Demeter-bazilika. Ide került Demetrius vértanú holtteste, ám vérereklyéje Szávaszentdömötörben maradt. A Szalonikiban található sírjától hozott dömötörvíz és dömötörolaj kedvelt orthodox szentelmény volt. Búcsúünnepének ottani neve Démétria. A keleti egyház a harcosok és a pásztorok védőszentjének tekintette. Egyik ismert keleti ábrázolása a piros lovon ülő vitéz, aki dárdájával a földön fekvő pogány katonát szúrja át. Az Érdy-kódex tanúsága szerint a latin egyház is tiszteletben tartotta. „Dicsőséges Szent Dömötör mártír, mint írásban találjok – írja az Érdy-kódex – támada ezen Magyarországból, Szerémségnek tartományából és azon várasban születék, kit annak utána az ő szent nevére nevezének, kinek Száva Szent Demeter neve. Kinek ő szülei nagy jeles nemes nemből valának.”

Hazánkban a XI. században terjedt el tisztelete. A Dukasz Mihály által adományozott Szent Korona bizánci részének egyik zománcképén, György mellett, a katonaruhás Szent Dömötör látható. György és Dömötör alakja a barbárokkal vívott harcokban az ő mennyei közbenjárásukat jelképezi.A Dömötör szülőhelyén keletkezett Szávaszentdömötör (Sremska Mitrovica) később megsemmisült bazilita kolostora volt a magyarországi Dömötör-kultusz Árpád-kori fő forrása. 1057-ben még állt a szávaszentdömötöri székesegyház. A szegedi Demeter-templom a XII. században épült. 1474-ben Mátyás király is részt vett Dömötör (Demeter) napján Szegeden az ünnepségeken. A Hortobágyon az egykori Hort faluban a XIV. sz. elejéig állt a Demeterről elnevezett templom.

 

A szent vértanú emléknapja Magyarországon főként a pásztorélet hagyományaiban kapott helyet. Dömötör lett a szegedi s általában a hazai juhászok védőszentje.

 

Dömötörön van az idő,

Nincsen a tarlón mező.

Sírnak, rínak a bárányok,

Szomorkodnak a juhászok.

(kiskunsági pásztornóta)

 

A Demeter-nap már a XVI. századtól a pásztorok és a mezőgazdasági cselédek szegődtetési napja volt. Az állatok beterelése, az elszámolás utáni mulatozást sok helyen juhtornak, juhbálnak, gulyásbálnak, juhászbálnak, juhásztornak, juhdérmációnak, dömötörözésnek nevezték. Egy nádudvari szólás találóan utal az elszámolás bökkenőire: „Dömötör juhászt táncoltat”.

 

Dömötör napjának megünneplése, a juhoknak a legelőről való behajtása után tartott pásztoráldomás a juhászok körében nagy esemény volt, amire már jó előre készültek, a csárdában vagy pásztorháznál összejöttek, és sokszor több napon át mulattak; a szomszédos gulyás- és csikósszámadókat, a pusztai csőszöket, a pandúrokat is meghívták. A Kiskunságban Dömötör (Demeter) napja előtt hajtották a nyájat a város alá, s ilyenkor a juhász a nyáj őrzését átadta a gazdának, mert neki joga volt három napig mulatni. Demeter napját juhászújévnek is mondták.

Emléknapját Szegeden különös ünnepélyességgel ülték meg. A pusztai juhászok, pásztorok zászló alatt vonultak a szegedi Dömötör-templom búcsújára. A zászlóvivő után jöttek a tanyai kapitányok, öreg gazdák; utánuk felbokrétázott juhászlegények terelgették a fehér bárányokat; a menyecskék ropogósra sült fonott kalácsot és szőlőt hoztak. A templom előtt a céhek várakoztak zászlaikkal. A pásztorok menetét meglátva a templom küszöbén álló főbíró címeres botjával – amelyre az Isten Bárányát is ráfaragták – jelt adott, s megindult a puszták népe felé. A zászlóvivő tanyai kapitányt megölelte, majd megfordulva a templom felé vezette a pásztorokat. A plébános teljes díszben, baldachin alatt várta őket. Amikor a menet a küszöbhöz ért, a plébános a Magnificat éneklésébe kezdett. A nép énekelve vonult a templomba. A szentmise után a pap átvette a juhászok ajándékát, a bárányokat. Az ünnepi ebédhez a pásztorok bürgepaprikással járultak hozzá, amelyet maguk főztek a templom udvarán. A túrós lepényről, rétesről, bélesről a juhásznék, a borról a borbírák gondoskodtak. Az ebéden a város vezetői is részt vettek. Az ételeket menyecskék és lányok szolgálták föl, akiket a juhászlegények dudaszóval kísértek a konyhából az ebéd színhelyéig. Ebéd után szintén dudaszó mellett táncra perdült mindenki. E vidám ünnepséggel függhet össze a „neki mindönnap Dömötör napja vagyon” (vagyis részeg) szólás is. A juhászok mulatságát 1835-ben szüntette meg az akkori plébános. Dömötör kedvelt keresztnév volt évszázadokon át, főleg a szegedi és székely katolikus nép körében. Családneveink: Dömötör, Demeter, Döme, Deme, Demse.

 

A jámbor néphit csodatevő erőt tulajdonított Dömötörnek, hogy az oltalma alatt álló várost személyesen is, fehér lován ülve, olykor mennyei sereg élén, megvédi az ellenség támadásaitól. Ez a Szent László-mondakörre is emlékeztető hiedelem a környező népek között is elterjedt. Nem véletlenül választották a védelmi és kereskedelmi szempontból fontos helyek védőszentjéül Dömötört: fő hivatása az ellenség megfélemlítése és távoltartása volt.

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás