December 12 - Guadalupe-i Boldogságos Szűz Mária

„Semmitől se ijedj meg, semmi miatt ne aggódj, semmi se szomorítsa el arcodat és szívedet! Ne félj se gondtól, se fájdalomtól. Hát nem vagyok itt én, a te Anyád? Nem tartalak-e karjaim oltalmában? Nem állsz talán az árnyékomban, a védelmem alatt?” – 1531 decemberében egy egyszerű indián kapta ezt az üzenetet a Szűzanyától: Cuauhtlatoatzin (Beszélő Sas), aki a keresztségben a Juan Diego nevet kapta.

Amint arról korábbi anyagunkban is olvashattak: 1531-ben a Szűzanya jelent meg Juan Diegónak a Mexikóvárostól északnyugatra fekvő Tepeyac-dombon. A ragyogó nőalak Isten Anyjaként mutatkozott be, és egy képet hagyott maga után, amely csodálatos módon jelent meg a férfi köpenyén, tilmáján. A mindmáig épen maradt ruhadarabot és a kegyképet zarándokok milliói látogatják évente a guadalupei bazilikában. Juan Diegót II. János Pál 2002-ben szentté avatta.

Az indiánköpenyre festett kép a lehajtott fejű, imára kulcsolt kezű, dicsfénnyel övezett, félholdon álló Szűzet ábrázolja: kezében nem tart gyermeket. A félholdat angyalalak tartják. A Szűz arcvonásai, bőrszíne nem azonosítható sem europoidként, sem indiánként.

A Guadalupei Boldogságos Szűz Mária különösen fontos jelkép a mexikói indiánok számára, hiszen a Szűzanya Mexikóváros közelében a Tepeyac-dombon, az azték mitológia földanyaistennője, Tonantzin lerombolt templomának helyén jelent meg Juan Diegónak. Az aranyködbe burkolózó nőalak arra szólította föl az indiánt, hogy menjen a püspökhöz, s közölje: „Azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen”.

A helyen épült meg a Miasszonyunk-székesegyház, ahol máig őrzik Diego tilmáját, amiben a Szűzanya csodálatos jelét a püspök elé vitte. Ennek emlékére minden évben december 12-én tartják a Guadalupei Miasszonyunk ünnepét.

A kegykép a mexikói mindennapok része: a kép házak utcai oldalán és belső falán ugyanúgy látható, mint a templomi és házioltárokon vagy használati tárgyakon. Az eredeti kép zarándokok tömegeit vonzza: az ikont őrző bazilikát a világ leglátogatottabb zarándokhelyeként tartják számon. 2004-es mexikóvárosi adatok szerint csak december 9. és december 12. között tízmillió zarándokot fogadott, egész évben közel húszmillióan látogatnak a kegykép bazilikájába.

A Guadalupei Szűzanyát 1737-ben Mexikó, 1910-ben Amerika, 1935-ben a Fülöp-szigetek védőszentjévé nyilvánították.

2009 augusztusában az arizonai Phoenixben nemzetközi konferenciát tartottak, melynek résztvevői, észak- és dél-amerikai szakértők a csodás eredetű guadalupei Szűzanya-képpel foglalkoztak. Aldofo Orozco elmondta: sem a tilma megmaradására, sem megőrződésének csodás körülményeire nincs természettudományos magyarázat. Hasonló szövetek a helyi sós-nedves levegőn tíz éven belül tönkremennek – ismertette. Hozzátette, hogy az 1789-ben a legfejlettebb technológiával készült másolat nyolc év alatt védőüveg mögött is teljesen kifakult, miközben a védelem nélkül kihelyezett eredetin 116 éven át semmiféle károsodást nem okozott az UV-sugárzás, a közelében meggyújtott sok tízezer gyertya és a sós-nedves levegő. „Az agavérostokból készült anyag egyik legkülönösebb jellemzője, hogy míg a visszája durva, érdes tapintású, a színe olyan, mint a legfinomabb selyem" – mondta a szakértő.

A tilma két ízben is csodás módon menekült meg a pusztulástól. 1785-ben 50 százalékos salétromsavoldat ömlött rá, ám természettudományosan megmagyarázhatatlan módon nemcsak a szövetnek, de még a kép színes részeinek sem esett semmi baja. 1921-ben bomba robbant a tilma közelében, aminek következtében 150 méterrel odébb megrepedt a márványpadló, azonban az ereklyének és normál üvegből készült tartójának nem történt baja.

A 2009-es konferencián Eduardo Chávez Sánchez egyháztörténész, Juan Diego szenttéavatási ügyének posztulátora ismertette a Guadalupei Szűzanya-jelenés üdvtörténeti jelentőségét, melynek – mint mondta – célja Amerika evangelizálása volt. Az Újvilág első, ferences misszionáriusai emberfeletti küzdelmet vívtak, hogy megértessék magukat a bennszülöttekkel, ugyanakkor megvédjék őket a spanyol kizsákmányolástól. Úgy tűnt, képtelenek megbirkózni a nehézségekkel. „Ha Isten nem küld sürgősen segítséget, ez az ország örökre elvész" – mondta Juan de Zumárraga püspök a misszionáriusoknak. Az 1531-es csodálatos esemény után a megtérések száma döbbenetesen megnövekedett; az indiánok távoli vidékekről is eljöttek, hogy a szentségekben részesüljenek. 1539-ig közel 9 millió indiánt kereszteltek meg a ferencesek.

„Isten olykor Édesanyja által lép közénk, hogy minden embert Fiához kapcsoljon. Mária az első tanítvány és misszionárius, aki által az üdvösség üzenete eljut hozzánk” – mondta Eduardo Chávez Sánchez.