ZSOLTÁR 113 ~ ~ ~ ~ Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob házanépe az idegen nép közül, Júda lett az ő szentélye, Izrael a birodalma. ~ ~ Látta a tenger és elfutott, a Jordán visszafelé tartott. ~ ~ Ugrándoztak a hegyek, mint a kosok, és a halmok mint juhok bárányai. ~ ~ Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy visszafordultál? ~ ~ Hegyek, miért ugrándoztatok, mint a kosok, és mint a juhok bárányai, ti halmok? ~ ~ Rendülj meg föld az Úr színe előtt, Jákob Istenének arca előtt, aki a kősziklát vizek tavává változtatta, s a szirtet vizek forrásává. ~ ~ Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, irgalmad és hűséged szerint. ~ ~ Hogy azt ne mondják a nemzetek: ˝Hol van az ő Istenük?˝ ~ ~ Hisz a mi Istenünk az égben van, mindent megtesz, amit akar. ~ ~ De a nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak, s emberi kéz alkotásai. ~ ~ Van szájuk, de nem szólnak, van szemük, de nem látnak. ~ ~ Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. ~ ~ Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, torkukkal nem kiáltanak. ~ ~ Legyenek hozzájuk hasonlók a készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük! ~ ~ Izrael háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk. ~ ~ Áron háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk. ~ ~ Akik félik az Urat, az Úrban bíznak, ő a segítőjük és oltalmazójuk. ~ ~ Megemlékezik rólunk az Úr, s áldását adja ránk. ~ ~ Áldását adja Izrael házára, áldását adja Áron házára. ~ ~ Áldását adja mindazokra, akik az Urat félik, kicsinyekre és nagyokra egyaránt. ~ ~ Sokasítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat. ~ ~ Áldjon meg az Úr titeket, aki az eget és a földet alkotta. ~ ~ Az ég az Úr ege, de a földet az emberek fiainak adta. ~ ~ Nem a holtak dicsérnek téged, Uram, és egy sem azok közül, akik leszálltak a némaság honába, hanem mi, akik élünk, dicsérjük az Urat, most és mindörökké. ~ ~ ~ ~