Tiszta Forrás
2019. december 16.   
Névnap: Etelka, Aletta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ZSOLTÁR 24 ~ ~ ~ ~ Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, és ellenségeim ujjongjanak fölöttem! ~ ~ Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül. ~ ~ De szégyen éri mindazokat, akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek. ~ ~ Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem! ~ ~ Vezess és oktass engem igazságodra, mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és én tebenned bízom szüntelen! ~ ~ Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről, és irgalmadról, hisz azok öröktől valók! ~ ~ Ifjúkorom bűneire s botlásaira ne gondolj vissza; Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam, hiszen te jó vagy, én Uram! ~ ~ Édes az Úr és igazságos, ezért útbaigazítja a vétkeseket. ~ ~ Végzésével vezérli az alázatosakat, megtanítja útjaira a szelídeket. ~ ~ Az Úr minden útja irgalom és igazság azok iránt, akik szövetségét és törvényeit megtartják. ~ ~ A te saját nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az! ~ ~ Ki az, aki féli az Urat? ~ ~ Annak megmutatja, milyen utat válasszon. ~ ~ Annak boldogságot élvez majd a lelke, és utóda örökli a földet. ~ ~ Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét megmutatja nekik. ~ ~ Állandóan az Úrra tekint szemem, mert ő húzza ki lábamat a tőrből. ~ ~ Tekints rám és irgalmazz nekem, mert elhagyatott és szegény vagyok. ~ ~ Szívem szorongatásai megsokasodtak, vezess ki ínségemből engem. ~ ~ Nézd megalázottságomat és szenvedésemet, bocsásd meg minden vétkemet! ~ ~ Nézd, milyen sokan vannak ellenségeim, milyen ádáz gyűlölettel gyűlölnek engem! ~ ~ Oltalmazz és szabadíts meg engem, ne hagyd, hogy megszégyenüljek, hiszen benned remélek! ~ ~ Álljanak mellém az ártatlanok és az igazak, mert beléd vetem bizalmamat. ~ ~ Szabadítsd meg Isten, Izraelt minden szorongatásából! ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
10 látogató

Látogatások

- ma: 630
- tegnap: 1140
2016.05.31. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Szent Petronella

Szent Petronella
 
 Szent Petronella

Petronella, kinek életrajzát Szent Marcellus írta meg, Szent Péter apostol leánya volt. Túlzott szépsége miatt atyja akaratából állandó láz gyötörte. Egy alkalommal, mikor náluk vendégeskedtek a tanítványok, Titus így szólt Péterhez. „Minden beteget meggyógyítasz, miért éppen Petronellát hagyod betegeskedni?” Erre Péter. „Mert ez válik javára. De hogy azt ne gondolja valaki, hogy szavaimmal csak takargatom azt, hogy nem vagyok képes meggyógyítani, kelj csak fel gyorsan, Petronella fordult a leányhoz, és szolgálj nekünk!” Erre tüstént fölkelt makkegészségesen, és szolgált nekik. Miután pedig kiszolgálta őket, ezt mondta Péter. „Petronellám, térj vissza ágyadba!” Vissza is tért, és újra belázasodott. Amikor viszont már tökéletesedni kezdett Isten szerelmében, végleg meggyógyította őt.
Eljött Petronellához egy Flaccus nevű nemes, hogy szépségéért feleségül vegye. Ezt a választ kapta. „Védtelen leányhoz fegyveresekkel jössz? Ha azt akarod, hogy a feleséged legyek, küldj hozzám három nap múlva tisztes asszonyokat és szüzeket, kik házadba kísérnek.” Mialatt Flaccus ezt intézte, Petronella buzgó böjtölésbe és imádkozásba kezdett, magához vette az Úr testét, majd ágynak esett, és harmadnapon elköltözött az Úrhoz.

Flaccus úgy érezte, hogy bolonddá tették. Erre Petronella egyik barátnője, Felicula után vetette magát, és ráparancsolt, hogy vagy jöjjön hozzá feleségül, vagy áldozzon a bálványoknak. Az mindkettőt megtagadta, a prefektus pedig hét napra étlen-szomjan börtönbe vetette, majd a kínpadon halálra gyötrette, s testét a csatornába vetette. Szent Nicomedes azonban kiemelte és eltemette. Ezért Flaccus maga elé rendelte Nicomedest is, és mivel megtagadta az áldozatbemutatást, ólmos botokkal agyonverette, s holttestét a Tiberisbe vettette, de egy klerikus, név szerint Justus kiemelte, és méltóképpen eltemette.

forrás: Bárczi Ildikó
Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás