Tiszta Forrás
2018. december 18.   
Névnap: Auguszta, Gracián

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
18 látogató

Látogatások

- ma: 697
- tegnap: 840
2016.10.11. 02:00 Kristóf
Hozzászólások: 0

Október 11- Szent XXIII. János pápa

Október 11- Szent XXIII. János pápa

Bergamo közelében született egy tizenhárom gyermekes, elszegényedett nemesi család negyedik gyermekeként, elsőszülött fiaként.Papi tanulmányait nagybátyja anyagi támogatásával Bergamóban kezdte, majd Rómában folytatta, ahol teológiai doktorátust is szerzett. 1904augusztus 19-én szentelték pappá.

A bergamói püspök magántitkárává nevezte ki, miközben lelkipásztori feladatot is bízott rá: fiatalokkal való foglalkozást. Közbenprofesszorként egyháztörténelmet, hitvédelmet és ókeresztény irodalomtörténetet tanított az egyházmegyei szemináriumban, valamint a környék vallási életének múltját kutatta. Társadalmi kérdésekkel, a világiak apostolkodásával is foglalkozni kezdett.

Az első világháborúban eleinte a betegápolás területén tevénykenykedett, majd Bergamo katonai kórházainak lelkészévé nevezték ki. 1918-ban a frontról hazatért kispapok lelki vezetője lett, ill. a háború után az egyetemek lelkipásztorainak irányítója.

1921-ben XV. Benedek pápa Rómába rendelte a Hitterjesztési Kongregációhoz, ahol fő feladata a missziók anyagi támogatásának szervezése volt. Az 1924/25-ös tanévben a pápai Lateráni Egyetemen patrológiát (ókeresztény irodalomtörténetet) tanított.

XI. Piusz pápa 1925-ben Bulgária apostoli vizitátorává nevezte ki, és püspöki méltóságra emelte címzetes érseki ranggal. Roncalli ekkor választotta ki püspöki jelmondatát:Obedientia et pax (engedelmesség és béke). 1934-ben Görögország és Törökország pápai delegátusa lett. E helyeken számos ortodox főpappal alakított ki jó kapcsolatot.

1944-ben párizsi nunciussá nevezték ki, ez (is) elég nehéz „terep" volt ekkoriban. Nemcsak Franciaországra figyelt, foglalkoztatták nemzetközi problémák is, így beutazta Itáliát, Belgiumot, Hollandiát, Spanyolországot, sőt Észak-Afrikában is megfordult. A második világháború kitörése Görögországban érte. Számos zsidót mentett meg például vízumok kiállításával illetve a holokausztról megszerzett információk továbbításával,[6] majd amikor a háború vége felé Franciaországba került, segítette a francia hadifogságba esett németeket is.[7] Az UNESCO munkáját eleinte megfigyelőként követte, majd 1952-től a Vatikán állandó képviselője lett.

1953-ban kapta meg a bíborosi kalapot, s még ugyanebben az évben kinevezték velencei pátriárkává.

1958október 28-án a konklávé őt választotta meg a 261. pápává. A János nevet vette fel. Pápaként is igyekezett közel maradni a hívekhez, közvetlen egyszerűségével és humorával hamar népszerűvé vált.

1959január 25-én a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában bejelentette, hogy római egyházmegyei zsinatot akar tartani (500 év után először), s ekkor jelentette be váratlanul a II. vatikáni zsinat összehívását is. Ferenc pápa szerint ebben a "Szentlélektől való tanulékonyságról tanúskodott, engedte vezetni magát [a Szentlélek által]".[8] A Zsinatot azután1962október 11-én nyitotta meg.

kubai rakétaválság idején segítette a kapcsolatfelvételt Kennedy és Hruscsov között.

Nyolc enciklikát írt, ezek közül a Pacem in Terris (Béke a földön) kezdetű enciklikája[9] lett a leghíresebb. Ebben az igazságon, az igazságosságon, a szabadságon és a szereteten alapuló nemzetek közötti békét szorgalmazta.

Élete vége felé sokat betegeskedett gyomrával, gyomorrákban halt meg. Haláltusáját a médián keresztül az egész világ nagy részvéttel végigkövethette.

Nyitottan igyekezett közeledni hívők és nem hívők felé egyaránt. Szerette a korát, optimista módon gondolt a jövőre. Egyszerű és közvetlen stílusával, humorával szinte mindenkivel megtalálta a közös hangot.

A Time magazin 1962-ben az Év Emberévé választotta.[10] A Francia Közvéleménykutató Intézet XXIII. János halála előtt két héttel tette fel a kérdést a vizsgálati személyeknek: „Mi a véleménye János pápáról?" A megkérdezettek 41%-a igen jó véleménnyel volt róla, 32%-a inkább jó véleménnyel, 18%-a se jó, se rossz, 2%-a rossz, 7%-a pedig semleges véleményt nyilvánított róla.[11]

A köznyelv többféleképpen is nevezte XXIII. Jánost: „a jó pápa", „a világ plébánosa", ill. amiért időről időre elhagyta a Vatikánt, az amerikaiak Johnnie Walkernek nevezték (sétálgató János – a whiskymárkára utalva), az olaszok pedig „Giovanni Fuori le Murának” (falakon kívüli János – a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikára utalva).

Roncalli-bizottság tömegével állított ki hamis keresztlevelet magyar, bolgár és szlovák zsidók számára, a többi között ezért is vélekednek sokan úgy, hogy megilletné a Világ Igaza kitüntetés. A Nemzetközi Raoul Wallenberg Alapítvány (IRWF) már 2000-ben kezdeményezte a cím odaítélését. Hivatalos levelet nyújtottak át Samuel Sisso izraeli konzulnak New Yorkban, a pápa tiszteletére tartott szertartáson, amelyet a Vatikán állandó ENSZ-megfigyelői missziója szervezett.[12] Az IRWF 2011-ben további kutatási anyagokat adott át (az ún. Roncalli-dossziét) a Jad Vasem intézetnek, (amely kivizsgálja a megalapozottságot, és odaítéli a kitüntetést) kifejezve az alapos meggyőződésüket és ajánlásukat a kitüntetésre.[13][14] Bár a Jad Vasem nemzetközi konferenciát szervezett 2013-ban, amelyen megemlékeztek a pápára halálának 50. évfordulóján, és amelyen a legmagasabb szinten részt vevő szakértők méltatták a tiszteletre méltó pápa örökségét valamint jelentőségét a zsidók és a katolikusok egymáshoz való viszonyában,[15] azonban mindeddig nem ítélték neki oda a Világ Igaza kitüntetést; mondván, hogy ennek feltételeként legalább, – ha életét nem is, de – karrierjét veszélyeztetnie kellett volna tetteivel.

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás