Tiszta Forrás
2018. december 19.   
Névnap: Viola, Anasztáz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
17 látogató

Látogatások

- ma: 275
- tegnap: 792
2017.12.09. 02:00 Kristóf
Hozzászólások: 0

December 9- Szent Juan Diego, látnok

December 9- Szent Juan Diego, látnok

December 9-e Szent Cuauhtlatoatzin Juan Diego (1474–1548) emléknapja. A mexikói indiánnak a feljegyzések szerint 1531-ben megjelent a Szűzanya a Tepeyac-dombon, amely ma a világ leglátogatottabb zarándokhelye. II. János Pál 2002. július 31-én avatta szentté Juan Diegót, aki ezzel az első amerikai indián szent lett.

Juan Diego Cuauhtlatoatzin életéről a legtöbbet a Nican Mopohua című 1649-ben kiadott nahuatl nyelvű írásból tudunk: 1474-ben született egy kis faluban Tenochtitlán azték fővárostól 20 kilométernyire északra. Földműveléssel foglalkozott. Eredeti indián neve Cuauhtlatoatzin (más írásmódokkal Quauhtatoatzin, Guauhtlatoatzin vagy Cuatliztactzin), ami nahuatl nyelven azt jelenti: Beszélő Sas.

1521-ben Hernando Cortez elfoglalta az azték fővárost. 1524-ben megérkezett Tenochtitlánba az első tizenkét ferences misszionárius. Cuauhtlatoatzin és felesége az elsők között lehettek, akik az indiánok közül a keresztény hitre tértek. Cuauhtlatoatzin a Juan Diego, felesége a Maria Lucia keresztény nevet kapta. Áttérésük után Tolpetlacba, a tenochtitláni keresztény misszióhoz közelebb költöztek. 1529-ben elvesztette feleségét, gyermeke nem volt, nagybátyjával lakott Tolpetlacban. Tizennégy kilométert kellett gyalogolnia, hogy szentmisén vehessen részt. 1531. december 9-én is épp szentmisére indult, akkor ezen a napon ünnepelték a Szeplőtelen Fogantatást.

A fennmaradt írásos dokumentumok négy jelenésről számolnak be. Ezek tanúsága szerint Szűz Mária arra kérte a Juan Diegót, vigye üzenetét a püspökhöz, hogy építsenek egy templomot. A püspök jelet kért. Juan Diego újra találkozott a jelenések csodálatos Asszonyával. Gyékényből szőtt tilmájában (általvető köpenyében) a Tepeyac-dombhoz ért, ahol valamikor Tonantzin azték anyaistennő szentélye állt. „Ne ijedj meg semmitől! Ne aggódj semmiért! Semmi se szomorítsa el arcodat és szívedet! Ne félj se ettől, se semmiféle más betegségtől, se gondtól, se fájdalomtól!” – mondta a Szűzanya Juan Diegónak. A Tepeyac-dombon, meglepetésére, illatos virágok sokasága pompázott: hideg decemberi időben Amerikában ismeretlen virágfajták jelentek meg, így például kasztíliai rózsák. Az ámuló indián kötényt formált tilmájából, és teleszedte mindenfajta virággal. A püspök előtt elengedte köpenye két csücskét, az illat kiáradt, a virágok a földre hullottak. A tilma szövetén, az agavérostokból szőtt köpenyen Mária ragyogó képmása lett láthatóvá. A főpap térdre ereszkedett; megértette, hogy Juan Diegót a Szűzanya küldte. A csoda megrázta Mexikóvárost.

Zumarraga püspök felépíttette Tepeyac hegyén a Mária-templomot (azóta bazilika), melyet a Guadalupei Szűz Mária tiszteletére szenteltek. Ott helyezték el a Mária-képpel ékesített szegényes indián köpenyt, a tilmát. Juan Diego lett az őre. Elmélyült imádságban élt, a lakosság szent embernek tartotta. Mindennap részt vett a szentmisén. A templomot fölkereső indiánoknak saját nyelvükön beszélte el újra meg újra a vele történt csodát. Amit nem hittek el a spanyol hódítóknak, elhitték indián testvérüknek. A Beszélő Sas megszólalt, és hangját egész Mexikó meghallotta. Szavai sasszárnyakon emelték az őslakosságot az evangélium magaslataira.

A mennyei Úrnő szentélyének megépülése után az indiánok tömegesen tértek meg. Néhány év leforgása alatt kilencmillió azték keresztelkedett meg.

Juan Diego 1548. május 30-án, hetvennégy évesen halt meg. II. János Pál pápa 1990-ben boldoggá, 2002. július 31-én pedig szentté avatta Mexikóban, a Guadalupei Miasszonyunk-bazilikában. Szent Juan Diego Cuauhtlatoatzin emléknapját december 9-én tartja az Egyház, a Guadalupei Boldogasszony emléknapját december 12-én. Előbbi az első jelenés, utóbbi a csodás kép megjelenésének dátuma.

A tilma ma is megvan. „Az agáve-rostokból szőtt anyag élettartama mintegy húsz év. Juan Diego tilmája kivétel. Több mint négyszázhetven év alatt nem ment tönkre, nem rohadt szét, mint annak természetes úton történnie kellett volna. A csodás virágok elenyésztek, de a tilma megvan. És ott a rajta lévő színes kép – a tudósok, akik megvizsgálták, nem tudnak természetes magyarázatot adni keletkezésére. Félreértés ne essék: vannak kétségtelenül festett részek is a tilmán, ezek azonban feltehetően későbbi sérülések vagy foltok javítgatására keletkeztek, és a felületnek csak kis részére terjednek ki. Az eredeti kép azonban nem festmény. Nincsenek rajta ecsetvonások, és sem az anyag szálain, sem azok belsejében nem található semmiféle festékanyag. A guadalupei kegykép: csoda” – írja Kovács Gábor atya. „A kis falusi indián köpenye hozzánk, a természettudományos kor gyermekeihez is beszél. Juan Diego jelentéktelen személye éppen jelentéktelenségében vált jelentőssé. A Beszélő Sas, mély alázatában, eléggé semmivé vált ahhoz, hogy rajta keresztül az Ige beszéljen. Az Ige, amely kezdetben volt, és Istennél volt. Az Ige, amely Isten maga.”

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás