Tiszta Forrás
2021. szeptember 27.   
Névnap: Adalbert, Vince

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ANGELUS ~ ~ ♡ ~ ~ Angelus Domini nuntiavit Mariae. ~ ~ Et concepit de Spiritu Sancto. ~ ~ ~ AVE MARIA, GRATIA PLENA. ~ DOMINUS TECUM, ~ BENEDICTA TU IN MULIERIBUS, ~ ET BENEDICTUS FRUCTUS VENTRIS TUI: IESUS. ~ SANCTA MARIA, MATER DEI, ~ ORA PRO NOBIS PECCATORIBUS, ~ NUNC ET IN HORA MORTIS NOSTRAE. ~ AMEN. ~ ~ ~ Ecce Ancilla Domini. ~ ~ Fiat mihi secundum verbum tuum. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Et Verbum caro factum est. ~ ~ Et habitavit in nobis. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Ora pro nobis Sancta Dei Genitrix. ~ ~ Ut digni efficiamur promissionibus Christi. Oremus. Gratiam tuam, quesumus, Domine, mentibus nostris infunde, út qui angelo nuntiante Christi Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem eius et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eumdem Christum Dominum nostrum. ~ ~ Amen. ~ ~ ~ ~ I I I ~ ~ ~ ~ ÚRANGYALA ~ ~ ~ ~ Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát. ~ ~ És ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA, MALASZTTAL TELJES. ~ AZ ÚR VAN TEVELED; ~ ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT, ~ ÉS ÁLDOTT A TE MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE: JÉZUS. ~ ASSZONYUNK, SZŰZ MÁRIA, ISTENNEK SZENT ANYJA! ~ IMÁDKOZZÁL ÉRETTÜNK, BŰNÖSÖKÉRT, ~ MOST ÉS HALÁLUNK ÓRÁJÁN. ~ ÁMEN. ~ ~ ~ Íme az Úrnak szolgáló leánya. ~ ~ Legyen nékem a te igéd szerint. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ És az Ige testté lőn. ~ ~ És miköztünk lakozék. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja. ~ ~ Hogy méltóak lehessünk Krisztus ígéreteire. Könyörögjünk. Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. ~ ~ Ámen. ○ ○ ○ Szent Isten, szent erős Isten, szent halhatatlan Isten, irgalmazz nekünk! ○ ○ ○ Éhínségtől, járványtól, tűzvésztől és háborútól ments meg, Uram, minket! ○ ○ ○

Jelen van

0 felhasználó
19 látogató

Látogatások

- ma: 79
- tegnap: 167
2016.12.25. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

December 25 Szent Anasztázia

December 25 Szent Anasztázia
SZENT ANASZTÁZIA




Anasztázia előkelő római család leánya volt, atyja Praetaxatus, tekintélyes pogány férfiú. Krisztus hitére anyja, a keresztény Fausta és Szent Chrysogonus oktatta. Publiushoz adták feleségül, de ő gyengélkedést színlelve mindig távol tartotta magát a házasélettől. Mikor aztán tudomására jutott a férfinak, hogy felesége, egyetlen szolgálója kíséretében, ócska ruhában járja a keresztények börtöneit, és alamizsnát osztogat közöttük, olyan szigorú őrizet alá vetette, hogy még a táplálékot is megvonta tőle. Így akarta elpusztítani, hogy aztán hatalmas birtokaiba beleülve élhesse feslett életét. Anasztázia már azt hitte, hogy ott fog meghalni, s panaszos leveleket küldözgetett Chrysogonusnak, az pedig vigasztaló levelekkel válaszolt. Időközben férje meghalt, ő pedig kiszabadult börtönéből.

Volt három gyönyörű szolgálóleánya, három nővér: Agape, Chionia és Irene. Keresztények voltak, s nem engedelmeskedtek a prefektus utasításainak; erre az bezárta őket egy kamrába, ahol a konyhai edényeket tárolták. Szerelemre gyulladt irántuk, és bement, hogy buja vágyát kitöltse rajtuk. S miközben magán kívül őrjöngve azt hitte, hogy a szüzeket tapogatja, lábasokat, tálakat, fazekakat meg ilyesmit ölelgetett-csókolgatott. Jól kitöltötte ezzel a kedvét, s koromfeketén, éktelenül szétszaggatott ruhában jött ki onnan. Mikor szolgái, akik az ajtóban vártak rá, meglátták, hogy milyen állapotban van, azt gondolták, hogy gonosz szellem szállta meg. Nekiestek, ütötték-verték, majd elfutottak, és otthagyták magára. Elment a császárhoz, hogy panaszt tegyen, de egyesek megvesszőzték, mások szembeköpték, ismét mások sárral és porral hajigálták meg, azt gyanítván, hogy ártó szellemmé változott. Az ő szemei azonban elhomályosultak, hogy ne lássa a maga éktelenségét. Ezért aztán igencsak elcsodálkozott, amikor mindenki így kinevette, hiszen hozzászokott, hogy nagy köztiszteletnek örvend. Úgy látta, hogy ő is, meg a többiek is fehér ruhát viselnek. Végül mások világosították föl éktelenségéről. Arra vélte a dolgot, hogy a leányok bűbájos mesterkedése tette csúffá. Megparancsolta hát, hogy a szeme láttára vetkőztessék le őket, hogy legalább így megláthassa mezítelenségüket.

A leányok ruhái azonban úgy hozzáragadtak a testükhöz, hogy semmiképpen nem lehetett lehúzni róluk. A prefektus ámult-bámult, és hortyogva mély álomba szédült. Hiába rázták, fölébreszteni nem tudták. A szüzek később elnyerték a vértanúk koszorúját.
Anasztáziát a császár átadta egy prefektus kezébe, hogy ha sikerülne rávennie az áldozatbemutatásra vegye feleségül. Mikor azonban a prefektus lakószobájába vezette, és át akarta ölelni, azon nyomban megvakult. Az istenek elé járult, szabadulást kérve. Azok ezt a választ adták neki: „Mivel megszomorítottad Szent Anasztáziát, a mi kezünkre kerültél; mostantól kezdve mindörökké velünk együtt kínzatol a pokolban.” Hazavezették, s szolgáinak karjai között végezte életét.
Akkor Anasztáziát egy másik prefektusnak adták át, hogy tartsa őrizet alatt. Ez a prefektus hallott arról, hogy Anasztázia mérhetetlen vagyonnal rendelkezik, ezért négyszemközt így szólt hozzá: „Anasztáziám, ha keresztény akarsz lenni, tedd meg, amit Urad megparancsolt. Hiszen ez az õ parancsa: »Mindaz, aki ellene nem mond mindeneknek, amiket bír, nem lehet az én tanítványom« (Lk 14,33). Add hát nekem mindenedet, s menj, amerre látsz – így leszel igazi keresztény.” A leány így válaszolt neki: „Az én Istenem parancsa; »Add el mind, amid vagyon, és add a szegényeknek!« (Lk 18,22; Mk 10,21) – nem pedig a gazdagoknak. Minthogy tehát te gazdag vagy, Isten parancsa ellen cselekednék, ha valamit is neked adnék.” Ekkor Anasztáziát kegyetlenül bebörtönözte és éheztette. Szent Teodóra azonban, aki akkor már elnyerte a vértanúk koszorúját, két hónapon át, égi eledellel táplálta. Végül kétszáz szűzzel együtt a Palmana-szigetekre vitték, ahová sokakat száműztek Krisztus nevéért. Néhány nap múlva azonban a prefektus mindannyiukat magához rendelte, és Anasztáziát karóhoz kötözve megégette, a többieket pedig a legkülönfélébb kínzásokkal pusztította el. Egyikük, akit Krisztusért már többször is nagy kincsektől fosztottak meg, ezt mondogatta: „Legalább Krisztusomat nem veszitek el tőlem.” Apollónia pedig egy kertben, nagy tisztelettel elhantolta Szent Anasztázia testét, s később templomot emeltek föléje.
Diocletianus alatt szenvedett vértanúságot, aki az Úr 287. esztendeje táján kezdett uralkodni.

Forrás:Jacobus de Voragine: Legenda aurea

Forrás:

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás