Tiszta Forrás
2018. december 15.   
Névnap: Valér, Detre

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Vörösmarty Mihály: Szózat ~ ~ ~ ~ Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. • • • A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. • • • Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. • • • Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. • • • Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat S elhulltanak legjobbjaink A hosszu harc alatt. • • • És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. • • • S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!” • • • Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. • • • Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. • • • Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. • • • Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. • • • S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl. • • • Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar; Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. • • • A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
20 látogató

Látogatások

- ma: 19
- tegnap: 903
2018.02.21. 00:00 Kristóf
Hozzászólások: 0

Február 21 - Damiáni Szent Péter

Február 21 - Damiáni Szent Péter

A XI. században élt Damiáni Péter (Pietro Damiani vagy Petrus Damianus) monasztikus szerzetesként, a pápa tanácsadójaként és követeként Jézusról, Isten Fiáról tanúskodott. A kamalduli bencés szigorú, önsanyargató életet élt. IX. István pápa ostiai püspökké és bíborossá tette. Páratlan felkészültségű tudós volt; hitszónokként lángoló beszédeiről vált híressé. Fáradhatatlan egyházhű emberként főszerepet vállalt a korabeli pápák által megkezdett reformban.

XVI. Benedek pápa 2009 szeptemberében a XI. század egyik legjelentősebb személyiségét, Damiáni Szent Pétert állította tanításának középpontjába. Katekézisében kiemelte: a kamalduli szerzetes remeteként élt, szerette a magányt, de bátran elkötelezte magát a kor pápái által kezdeményezett egyházi megújulásban.

1007-ben született Ravennában, elszegényedett nemesi családban. Árván maradt; gyermekkora nem volt szenvedéstől, nélkülözésektől mentes. Fivére, Damiano saját fiává fogadta – emiatt nevezték később Pier Damianinak, vagyis Damjánfi Péternek (Piero di Damiano). Jogi tanulmányai mellett a kifinomult írásművészetet (ars scribendi) is elsajátította, s a latin klasszikusok ismeretének köszönhetően korának egyik legjobb latinistájává, a latin középkor egyik legnagyobb szerzőjévé vált. Különféle irodalmi műfajokban alkotott: fennmaradtak levelei, homíliái, szentekről írt életrajzai, versei. 25 éves korára már mint híres pármai és ravennai tanárt ismerték – ismertette Benedek pápa.

A világegyetemet kimeríthetetlen jelképrendszernek tekintette; ebből kiindulva értelmezte a belső életet, az isteni valóságot, a természetfelettit. Az abszolút Isten szemlélése arra késztette, hogy fokozatosan elszakadjon a világtól és mulandó valóságától. A szigorúságáról híres, a Szent Keresztről elnevezett Fonte Avellana-i kolostorba vonult. A kamalduli bencés szigorú, önsanyargató életet élt. A szerzetesek lelki épülésére megírta a kolostor alapítója, Ravennai Szent Romuáld életét.

A Fonte Avellana-i remeteközösséget a Szent Keresztnek szentelték, és később is a Kereszt volt az a keresztény misztérium, amely minden másnál jobban vonzotta Damiáni Pétert – mondta a Szentatya. „Nem szereti Krisztust az, aki nem szereti Krisztus keresztjét” – fogalmazott egyik homíliájában. Önmagát úgy mutatta be, mint „Pétert, aki Krisztus keresztje szolgáinak a szolgája”. Csodálatos imákat intézett az egész üdvtörténetet magába foglaló kereszthez, a misztérium kozmikus dimenzióit sejtetve – tanította XVI. Benedek pápa. „Damiáni Szent Péter példája nyomán tekintsünk úgy a Keresztre, mint Isten legnagyobb szeretetcselekedetére az emberek iránt.”

A szentéletű szerzetes megfogalmazta a remeteség Reguláját, kiemelve a kolostorok szigorú csöndjének jelentőségét. A szerzetesek arra kaptak meghívást, hogy életüket éjjel-nappal imával, hosszan tartó böjtöléssel töltsék; gyakorolják a nagylelkű, testvéri szeretetet.

Elmélyülten foglalkozott a Szentírással, Isten igéjének titokzatos jelentésein elmélkedve – ebből merítette lelki táplálékát. A remetecellát olyan szobának nevezte, amelyben Isten társalog az emberekkel. Számára a keresztény élet csúcspontja a remeteség volt. A szerzetes, miután megszabadult a világ kötelékeitől, zálogul megkapja a Szentlelket, és lelke boldogan egyesül a mennyei Jegyessel – tanította Damiáni Szent Péter.

Damiáni Péter számára fontos volt az Egyház egysége. Tudta azonban, hogy a szent Egyház idealizált képe nem felel meg kora valóságának. Bátran leleplezte a kolostorokban és a papok körében tapasztalható korrupciót. Egyes püspökök és apátok valósággal alattvalóiknak tekintették a rájuk bízott lelkeket; gyakran erkölcsi életük is sok kívánnivalót hagyott maga után. Ezért 1057-ben Damiáni Péter elhagyta a remeteséget, és elfogadta az Ostia bíboros püspökévé való kinevezést. Szorosan együttműködött kora pápáival az Egyház megreformálásában. Le kellett mondania a szemlélődés, a remeteség szépségéről, hogy hozzájárulhasson az Egyház megújulásához.

1067-ben engedélyt kapott, hogy visszatérjen a Fonte Avellana-i kolostorba. Hamarosan újabb küldetéssel bízták meg; e missziós tevékenysége során érte a halál 1072. február 22-éről  23-ára virradó éjszaka a faenzai bencés kolostorban. A faenzai katedrálisban nyugszik.

1828-ban, XII. Leó pápa avatta szentté és ruházta föl az egyháztanítói (doctor ecclesiae) címmel. Ünnepnapja február 23-ára, később február 21-ére került.A katolikus ikonográfiában gyakran ábrázolják csomózott fonatokból álló korbácsot tartó bíborosként, utalva az általa bevezetett vezeklésre.

Damiáni Szent Péter monasztikus életével ékesszólóan tanúskodott Isten elsőbbségéről. Példája felhívás minden hívő számára, hogy haladjon az életszentség útján” – hangsúlyozta 2009. szeptember 9-én elhangzott katekézisében XVI. Benedek pápa. „Teremtsünk csendet lelkünk mélyén, hogy meghalljuk Isten hangját. A Krisztussal való benső egységre való törekvés minden keresztényt kötelez. Damiáni Szent Péter példája nyomán ne hagyjuk, hogy teljesen kitöltsék életünket a mindennapok tevékenységei, a hétköznapok problémái és aggodalmai. Ne feledkezzünk meg Jézusról, hanem valóban Ő legyen életünk középpontja!”

Képtalálat a következőre: „damiáni szent péter”

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás