~ ~ ♡ ~ ~ Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! ~ ~ Fenségbe és ékességbe öltöztél, a fényességet, mint köntöst vetted magadra. ~ ~ Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát, és az égi vizek fölé építed hajlékodat. ~ ~ Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz. ~ ~ Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet. ~ ~ Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem. ~ ~ Az örvénylő mélység, mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket. ~ ~ De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától. ~ ~ A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted. ~ ~ Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet. ~ ~ A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között. ~ ~ Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak. ~ ~ Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat. ~ ~ Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet. ~ ~ Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét. ~ ~ Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett. ~ ~ Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya. ~ ~ A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke. ~ ~ Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia. ~ ~ Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai, prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől. ~ ~ Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon. ~ ~ Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig. ~ ~ Uram, milyen nagyok a te műveid! ~ ~ Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet. ~ ~ Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt. ~ ~ Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne. ~ ~ Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket. ~ ~ Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal. ~ ~ De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét. ~ ~ Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét. ~ ~ Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek. Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. ~ ~ Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat! ~ ~ ♡ ~ ~ (103. zsoltár)