ZSOLTÁR 47 ~ ~ ~ ~ Nagy az Úr, minden dicséretre méltó Istenünk városában. ~ ~ Pompás magaslat az ő szent hegye, gyönyörűsége az egész földnek. ~ ~ Sion hegye messzi észak, a nagy király városa. ~ ~ Házaiban úgy ismerik Istent, mint menedéket. ~ ~ Mert íme, a föld királyai összegyűltek és egyesültek. ~ ~ De ahogy meglátták, ámulatba estek. ~ ~ Megrémültek, megremegtek. ~ ~ Rettegés fogta el őket ott, s a vajúdó asszonyéhoz hasonló gyötrelem. ~ ~ Hatalmas széllel összetörted a társisi hajókat. ~ ~ Amint hallottuk, magunk is láttuk, hogy a seregek Urának városát, a mi Istenünknek városát örökre alapította Isten! ~ ~ Megemlékezünk irgalmadról, ó Isten, templomod belsejében. ~ ~ Mint ahogy híred, ó Isten, dicséreted is betölti a föld határait. ~ ~ Jobbod igazsággal teljes. ~ ~ Örvendezik Sion hegye, s Júda leányai ujjongva örülnek ítéleteidnek, Uram. ~ ~ Járjátok körül Siont, nézzétek meg, számláljátok meg tornyait! ~ ~ Tekintsétek meg erődítéseit, járjátok be házait, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek! ~ ~ Valóban ő az Isten, a mi Istenünk örökké, mindörökkön-örökké, ő vezet minket mindörökké! ~ ~ ~ ~