Tiszta Forrás
2019. május 22.   
Névnap: Júlia, Rita

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

SZENTLECKE: 2019-05-22 ~ ~ ~ ~ Eközben néhányan azok közül, akik lejöttek Júdeából, így tanították a testvéreket: ˝Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.˝ ~ ~ Mivel pedig Pál és Barnabás nagyon felháborodtak ezen, elhatározták, hogy Pál, Barnabás és még néhányan a többiek közül menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a presbiterekhez ennek a kérdésnek az ügyében. ~ ~ Az egyház elkísérte őket, ők pedig átmentek Fönícián és Szamarián. ~ ~ Elbeszélték a pogányok megtérését, nagy örömet szerezve az összes testvérnek. ~ ~ Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a presbiterek fogadták őket, ők pedig elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat művelt velük az Isten. ~ ~ De egyesek, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívők, előálltak, és azt mondták, hogy azoknak is körül kell metélkedniük, és nekik is meg kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét. ~ ~ Emiatt az apostolok és a presbiterek összegyűltek, hogy megvizsgálják ezt a kérdést. /ApCsel 15,1-6/~ ~ ~ ~ Ez az Isten igéje.

Jelen van

0 felhasználó
21 látogató

Látogatások

- ma: 561
- tegnap: 1352
2015.01.23. 00:05 Kristóf
Hozzászólások: 0

Január 23- Szűz Mária eljegyzése Szent Józseffel

Az ünnep tartalmáról:

Máriáról sohasem lehet elég! (De Maria numquam satis) - állítólag szent Bernát szavajárása volt. A zsinat mégis kivette a Szűzanya eljegyzését (menyegzőjét) az ünnepek közül. A buzgó Mária-tisztelők ennek ellenére megemlékeznek róla. A ferencesek nyomán bontakozott ki népi jámborságunkban: a magyar népi hagyomány imáiban, szokásaiban még most is feleleveníti ezt a jeles történetet.

 

 

Mária menyasszonyságának ünnepe - mintegy az asszonyi sors megdicsőülése, a parasztlakodalom égi mása. A nép ajkán így él a legenda: "A Szentséges Szűz nagy jámborságban töltötte gyermekkorát többnyire a templomban. Mikor aztán tizennégy esztendős lett, a szentek szentjében a főpapnak fölhangzott az isteni szózat: - --Parancsold meg, hogy a Dávid nemzetségéből való házasulandó férfiak egybegyűljenek. Ki-ki egy ágat tartson a kezében. Akinek megzöldellik, azé legyen ez a Szűz.- Azért egybegyűlvén a férfiak, mindenik a maga vesszejére fölírta a nevét. A főpap pedig bevitte a vesszőket a frigyszekrény elébe. Aztán kiment, hogy a néppel együtt imádkozzék. Kevés idő után bement, hogy megtekintse: valamelyik megvirágzott-e. De egyik sem. Azért megkérdezte Istent, mi az oka annak. Szózat lett:- Egy ág híjával vagyon..Azért a városban és Juda nemzete között szorgalmasan kérdezkedtek, ki az, aki elmaradt. És íme megtudták, hogy az ájtatos József híjával vannak. Azért mindjárt érte küldének. A főpap keményen szólt: miért nem jött el parancsolatjára? Mondá szent József: -Tisztelendő uram, méltatlannak ítélem, hogy ily szent szüzet én házatársul vegyek. Ő gazdag szülék leánya, én pedig együgyű ács vagyok. Így felelt a főpap: - Isten parancsolatja, hogy te jelen légy. Azért végy egy vesszőt a kezedbe, és írd rá a nevedet. Amint Istennek tetszeni fog, az történik veled. - És íme nemsokára a vessző kizöldült, sőt ki is virágzott! De ez nem volt elég, hanem midőn a főpap visszaadta Józsefnek az ékes vesszőt, ímé a Szentlélek galamb képében reá szállott!... Így hát a Szent Szűz és a jámbor József egymásnak kezet adtak, és a rokonság hozzálátott, hogy mindent megkészítsen a menyegzőhöz... El is jött a napja. Szent Anna a maga tehetsége szerint leányára a legszebb ruhát adta. Fején ékes korona, vállán égszinkék palást. Vőfélye volt maga a Szentlélek, szolgák az angyalok. Szent József pedig mint valami földi angyal, éppen harminc esztendős.

Sok nép összegyűlt: látni kívánták az ékes menyasszonyt és párját.

Szent processzióval mentek a templomba. Zsidó szokás szerint egybeadattak és megáldattanak. Szent József jegyesének egy szép gyűrűt adott, mely gyűrű örök emlékezetre most is Perusium (azaz: Perugia olasz város) várasában a Szent Lőrinc templomában tizenkét lakattal bécsukva, nagy őrizetben, böcsületben tartatik." (Még ma is szokásban van, hogy az új házasok a maguk gyűrűjét Máriáéhoz érintik, hogy házasságukat hűségben, egyetértésben és szeretetben élhessék le.)

A fenti apokrif írás helyett röviden a következőket lehetne mondani :

Január 23-án Jézus anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának és nevelőatyjának, Szent Józsefnek az eljegyzését ünnepeljük. A Szentírás szerint az angyali üdvözlet időpontjában Mária már jegyese volt Józsefnek (vö. Mt. 1,18; Lk.1,27 ). Mivel Jézus korában a 12. évüket még be nem töltött lányokat kiskorúnak mondták (12 és fél éves kora betöltésével lépett eladó sorba), eljegyzésekor Mária kb. 12 és fél éves lehetett. Az apokrif iratok szerint jegyese, József kiválasztottságát Áronhoz hasonlóan kizöldült vessző csodája bizonyította.

Az ünnep története:

A 15. század elején Chartres (Franciaország) városában kezdték ünnepelni, majd pápai jóváhagyással (1537) a ferencesek terjesztették. Több francia egyházmegye is átvette ( Reims, Rouen, Sens). Buda felszabadításakor (1686) egy kapucinus emelte magasra dárdahegyén Mária és Szent József képét. Ettől kezdve a nép és az arisztokraták körében, de még a Habsburg udvarban is igen megerősödött tiszteletük. XI. Ince pápa - Lipót császár kérésére - január 23-át a Monarchia területén ünnepi rangra emelte a szent pár menyegzőjének ünnepét. (A trónörököst József névre keresztelték.)

 

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás