Szent Miklós történelmi személy volt. 270 körül született Patarában (a mai Törökország területén). Szülei gazdag, istenfélő emberek voltak, akik sokat imádkoztak azért, hogy gyermekük szülessen. Az Úr meghallgatta kérésüket és fiúgyermekkel ajándékozta meg őket. Miklós gyermekkorától kitűnt éles elméjével, őszinte hitével és engedelmességével. Szülei halála után jelentős vagyont örökölt, amelyet jó szívvel osztogatott a szegények között. A mai napig ismert vele kapcsolatban a három leányról szóló történet, akik hozomány hiányában nem tudtak férjhez menni: Miklós titokban, az éj leple alatt pénzt dobott be számukra az ablakon keresztül.
Jóságának híre Myráig is eljutott. Később a város lakói őt választották püspöküknek. Miklós a rábízott egyházmegyét megfontoltan és bölcsen irányította. Híre ment életszentségének, bátorságának és a közbenjárására történt csodáknak. Egyes források szerint a 325-ben tartott niceai zsinaton is részt vett mint az igaz hit védelmezője – írta Arkadiusz Nocoń katowicei pap az apró jócselekedetek védőszentjéről.
350. december 6-án halt meg Myrában (ma Demre, Törökország). Évszázadokon át itt őrizték testét; az iszlám hódítás idején menekítették a dél-olaszországi Bariba. Ereklyéi mai is a dél-olaszországi város Szent Miklós-bazilikájában találhatók.
„A jócselekedeteitek szolgáljanak számotokra alamizsnául” – írta egykor Szent Polikárp püspök, aki Szent Miklós előtt Kis-Ázsiának ugyanezen részén tevékenykedett. Szent Miklós püspök, az igaz hit védelmezője és a szegények gyámolítója évszázadokon keresztül az egyik legnépszerűbb szent volt. Lengyelországban háromszáz templomot szenteltek fel tiszteletére – többet, mint Szent Péternek és Pálnak együtt. Hírnevét egyszerű, hétköznapi jócselekedeteivel érdemelte ki. Nem volt sem vértanú, sem szigorú aszkéta, nem alapított rendet. Tetteit mindig titokban, a világ nyilvánossága elől elzárva hajtotta végre. Éppen e csendes és alázatos szentet tisztelték és szerették a következő korok nemzedékei, akik elzarándokoltak sírjához és közbenjárását kérték – fogalmaz Arkadiusz Nocoń. A hajósok, halászok, kereskedők, zarándokok és a férjhez menni vágyó lányok védőszentje.
A XIX. század második felétől Szent Miklós alakját kezdték eltorzítani: reklámszakemberek hada üzleti célból megváltoztatta a szent nevét és hazáját, megfosztva őt életszentségétől és püspöki öltözetétől. Különböző nevekkel ruházták fel, mint Santa Claus vagy Télapó, akinek a fején pomponos sapka van, és a rénszarvasok földjéről érkezik hozzánk szánkón. Szent Miklós történetének legnagyobb meghamisítása azonban személyének „áruba bocsátása” – hangsúlyozza írásában a katowicei egyházmegyés pap. „Mintha a jóságos püspökből – aki megtérésre buzdít és ajándékot osztogat – hirtelen a szemünk láttára egy nagyra nőtt törpét kreáltak volna, akinek alakja az egyre növekvő kereskedelmi igények kiszolgálására hivatott. Ezekben a napokban szó szerint találkozhatunk majd vele mindenütt: az utcán, a kirakatokban, a boltokban. Az ő képmása jelenik meg a csokoládékon, édességeken és a karácsonyfadíszeken. Nem, nem buzdít bennünket imára, alamizsnagyűjtésre, jó viselkedésre, egyedül csak a vásárlásra…, mert Santa Claus jobban gondoskodik a bevásárlóközpontok forgalmáról és bevételéről, mint a szegényekről…”
Ki ne emlékezne közülünk azokra a megható eseményekre, amelyeket gyerekkorunkban december 6-án, Mikulás ünnepén átéltünk? A nem hétköznapi vendég várására, aki egyetlen csokoládéval vagy naranccsal át tudta változtatni a telet és a decemberi estéket az öröm és a szeretet ünnepévé. Az évek múlása ellenére még mindig szeretjük Szent Miklóst, és hiszünk benne, mert a belé vetett hit az emberi önzetlenségbe és jóságba vetett hit. Ezért érdemes róla beszélni mindent előre kiszámoló világunkban, mert ezek az apró, jelentéktelen jócselekedetek időnként megmenthetnek valakit a kétségbeeséstől – fogalmaz Arkadiusz Nocoń.
