2015.12.14. 17:30 JóB

Hozzászólások: 0

Adventi éjszaka

˝Isten az evangéliummal új eget von a hívők fölé. A kegyelem ege ez. Sokkal gyönyörűségesebb, mint a látható égboltozat.˝

Túrmezei Erzsébet 1912. február 14-én született Tamásiban, szülei hetedik gyermekeként. Már 6 évesen írt verseket. A gimnáziumot Sopronban, egyetemi tanulmányait Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol magyar–német szakos tanári diplomát szerzett.

Már egyetemi évei alatt is a Fébé Leányköréhez tartozott. Ezt követően hallotta meg Isten szolgálatra hívó szavát, és lépett be a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesületbe. 1941-ben avatták diakonisszává. 1951-ben, a Fébé feloszlatásával a balassagyarmati evangélikus szeretetotthonba került, ahol 1975-ig végezte szolgálatát.

Versei, műfordításai – német, angol és finn nyelvről – több kötetben jelentek meg. Részt vett az Evangélikus énekeskönyv szerkesztésében. Nyugdíjas éveit Budapesten, szeretetotthonban töltötte.

1989-ben a Fébé egyesület újraindulásakor főnökasszonnyá választották. Ezt a tisztséget 2000 májusában bekövetkezett haláláig viselte.

Adventi éjszaka

Fehér takaró,

ezüst fénytartó,

valót eltakaró.

Mintha nem volna más,

csak ez a ragyogás:

titokzatos, csodás.

Nincsen se hang, se zaj,

nincsen se seb, se baj,

se sóhajtás, se jaj...

Se bűn, se szenny, se sár,

se szín, se könny, se kár,

csak hó és holdsugár.

Hiszen így volna jó.

De nem ez a való.

Csal a fénytakaró.

Alatta szenvedés,

szenny, sár, ... elfödni és

elrejteni kevés

a hó és holdsugár.

De Valakire vár

a holdfényes határ.

S ez az adventi, mély,

havas és holdas éj,

titkot tud: Jön! ... Ne félj!

Hozzászólások