Tiszta Forrás
2018. december 12.   
Névnap: Gabriella, Johanna

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
34 látogató

Látogatások

- ma: 710
- tegnap: 728
2016.01.15. 20:05 JóB
Hozzászólások: 0

A 2016-os imahét témája - Bevezetés

A 2016-os imahét témája - Bevezetés

BEVEZETÉS  A 2016-OS  IMAHÉT TÉMÁJÁBA

„Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” 1Pt 2,9

 

 

Háttér

A legrégebbi lett keresztelőkút Szt. Meinhard, a nagy lett evangelizátor idejéből származik. Eredetileg az Ikskile-i székesegyházban helyezték el. Manapság az ország fővárosában, Rigában, az evangélikus székesegyház közepén áll. A keresztelőkút elhelyezése a katedrális díszes szószékéhez ennyire közel ékesszólóan hirdeti a keresztség és az igehirdetés közötti kapcsolatot, és a minden megkereszteltnek szóló hívást, hogy hirdessék az Úr hatalmas tetteit. Ez a hívás képezi a Keresztény egységért tartott imahét témáját 2016-ban. Péter apostol első levelének két verse indította Lettország különböző egyházainak tagjait az imahét anyagának elkészítésére.

A régészeti bizonyítékok azt sugallják, hogy Lettország keleti részébe a kereszténységet a bizánci misszionáriusok hozták el a 10. században. A legtöbb feljegyzés azonban a lett keresztény gyökereket a 12. és 13. századra datálja, amikor Szt. Meinhard és később más német misszionáriusok is evangelizáló missziót folytattak. A főváros, Riga volt az egyik első város, amely a 16. században befogadta Luther tanait. A 18. században a testvérgyülekezet misszionáriusok (Hernhuti Testvérek) élesztették újjá és mélyítették el a keresztény hitet szerte az országban. Az ő utódaik központi szerepet játszottak a nemzeti függetlenség megalapozásában 1918-ban.

A múltnak – a konfliktusok és szenvedések különböző időszakaival együtt – máig észrevehető következményei figyelhetők meg Lettország egyházi életében. Szomorú tény, hogy a korai misszionáriusok és keresztes lovagok által használt erőszak tévesen értelmezte az evangélium üzenetét. Az ország évszázadokon keresztül a különböző nemzeti és felekezeti hatalmasságok vallási és politikai csatamezejévé vált. Az ország különböző részeiben bekövetkezett politikai változások gyakran a nép vallási hovatartozásának változását is előidézték. Ma Lettország olyan „útkereszteződés”, ahol találkoznak a római katolikus, a protestáns és az orthodox utak. Emiatt a sajátos földrajzi elhelyezkedés miatt az ország sokféle keresztény felekezet hazája, de ezek közül egyetlenegy sincsen uralkodó helyzetben.

Lettország először 1918 és 1940 között létezett önálló államként az első világháborút és az orosz, ill. német birodalom bukását követően. A II. világháború, és az azt követő évtizedek a maguk keresztényellenes, totalitárius ideológiájukkal – az ateista nácizmus és kommunizmus – pusztulást hozott Lett országnak és népének, egészen a Szovjetunió 1991-es összeomlásáig.

Ezen évek alatt a keresztények eggyé váltak az Evangéliumról szóló közös tanúságtételben, egészen a mártírsorsig. A Jézus Krisztusba vetett hitük miatt történő tartós kínzásokban, száműzetésben, halálban a keresztények felismerték, hogy a királyi papság részesei – amint azt Péter apostol is említi. A közös szenvedés mély közösséget hozott létre a lett keresztények között. Felfedezték a keresztségben nyert papságukat, s ezen keresztül képesek voltak szenvedésüket felajánlani – Jézus szenvedésével egységben – mások javára.

A Sloskans Püspök Múzeum (a névadó 8 évet töltött szovjet lágerekben) ennek a közös tapasztalatnak a bemutatása. A múzeum belső falán négy lista található a mártírok és üldözött keresztények névsorával – akik az ortodox, az evangélikus, a baptista és a katolikus egyház tagjai voltak.

A közös éneklés és imádság élménye – beleértve a nemzeti himnuszt, Isten áldd meg Lettországot –, döntő hatású volt Lettország függetlenségének visszanyerésében 1991-ben. A város sok templomában hangzottak el buzgó imádságok a szabadságért. Az énekekben és imádságokban egyesült fegyvertelen tömeg barikádokat épített Riga utcáin, és vállhoz vetve állt ellen a szovjet tankoknak.

 A 20. század totalitárius rendszereinek sötétsége azonban sok embert elidegenített az Atyaistenről szóló igazságtól, a Jézus Krisztusban megjelenő Istentől és az életet adó Szentlélek erejétől. Istennek hála a posztszovjet korszak ugyanakkor az egyházak újraéledését is elhozta. A keresztények kis csoportokban gyűlnek össze imádkozásra és ökumenikus istentiszteletekre. Annak tudatában, hogy Krisztus kegyelme és világossága még nem jutott el mindenkihez, és nem formálta át Lettország egész népét, továbbra is együtt akarnak dolgozni és imádkozni, hogy a lett társadalmat még mindig elcsúfító történelmi, etnikai és ideológiai sebek begyógyulhassanak.

Elhívás arra, hogy Isten népe legyünk Péter apostol arról beszél, hogy a korai egyház az evangéliummal való találkozást megelőzően nem volt egy nép. De miután hallották Isten elhívását arról, hogy ők egy kiválasztott nemzetség, és elfogadták Isten Jézusban adott megváltásának erejét, Isten népévé váltak. Ezt a valóságot, fejezi ki a keresztség, amely minden keresztény számára közös, amelyben víztől és Szentlélektől születünk újjá (Jn. 3.5). A keresztségben meghalunk a bűnnek, hogy Krisztussal az isteni kegyelem új életére támadjunk fel. Minden nap folyamatos kihívást jelent, hogy tudatosítsuk magunkban ezt az új, krisztusi identitásunkat.

Hogyan értjük arra szóló közös elhívásunkat, hogy „Isten népévé” legyünk?

Hogyan fejezzük ki keresztségbeli identitásunkat, azt hogy „királyi papság” vagyunk?

Isten hatalmas tetteinek felfedezése

A keresztség izgalmas hitbeli utat nyit. Minden egyes új keresztényt egyesít az idők során mindmáig vándorló Isten népével. Isten igéje – a Szentírás, amelynek szavaival minden felekezet tagjai imádkoznak, azt tanulmányozzák, elmélkednek, és válaszolnak rá, – az alapja egy valóságos, bár tökéletlen közösségnek. A Biblia egymással megosztott szent szövegeiben mindannyian hallunk Isten szabadító tetteiről az üdv történet során: ahogy kivezette népét az egyiptomi rabszolgaságból, ahogy feltámasztotta Jézust a halottak közül, amivel új életet nyitott mindannyiunk számára. Sőt a Biblia imádságos olvasása arra a felismerésre is elvezeti a keresztényeket, hogy saját életükben is meglássák Isten hatalmas cselekedeteit.

Hogyan látjuk Isten hatalmas tetteit és hogyan válaszolunk azokra?

 Istentisztelettel, énekkel?

Az igazságért és békéért folytatott munkával?

Vajon kincsként tekintünk-e a Szentírásra, mint az élő igére, amely szorosabb egységre és misszióba hív minket?

Válasz és hirdetés

Isten nem kiváltságosaként választott ki minket. Szentté tett minket, de nem abban az értelemben, hogy a keresztények erényesebbek lennének, mint mások. Azért választott ki bennünket, hogy betöltsük, beteljesítsük célunkat. Csak annyiban vagyunk szentek, amennyiben elkötelezettek vagyunk Isten szolgálatában, ami azt jelenti, hogy minden embert igyekszünk elérni Isten szeretetével. Királyi papságként élni annyit jelent, hogy szolgálunk a világnak. A keresztények a keresztségnek ebben az elhívásában élnek, és számos különböző módon tesznek bizonyságot Isten hatalmas cselekedeteiről.

Sebek gyógyítása:

Háborúk, konfliktusok, és visszaélések sebezték meg Lettország, és sok más ország népének érzéseit és kapcsolatait.

Isten kegyelme segít minket, hogy a kiengesztelődés és gyógyulás akadályainak megszűnéséért könyörögjünk, hogy irgalmat nyerjünk, és a szentségben növekedjünk.

Az igazság és egység keresése:

Közös krisztusi identitásunk tudata arra hív minket, hogy közösen keressük a válaszokat a minket keresztényként még mindig megosztó kérdésekre. Arra hívattunk – mint az emmausi tanítványok – hogy tapasztalatainkat megosszuk, és így felfedezzük, hogy Jézus Krisztus is ott van velünk közös zarándokutunkon.

Aktív elkötelezettség az emberi méltóságért:

A keresztények, akik a sötétségből az Isten országának csodálatos világosságára jutottak – elismerik minden emberi élet rendkívüli méltóságát. Közös szociális és jótékonysági projekteken keresztül érjük el a szegényeket, a szükségben szenvedőket, a szenvedélybetegeket, és a társadalom peremére kerülteket.

Amikor a keresztény egység iránti elkötelezettségünkön gondolkodunk, vajon mi mindenért kell bocsánatot kérnünk?

Ismervén Isten irgalmát, hogyan veszünk részt más keresztényekkel együtt szociális és jótékonysági akciókban?

Egyéb anyagok bemutatása

Az ökumenikus ünneplés a Bibliát, az égető gyertyát és a sót jelképként használja, hogy láthatóan is kifejezze azokat a hatalmas cselekedeteket, amelyekre mint megkeresztelt keresztények elhívattunk, hogy hirdessük az evangéliumot a világnak.

Mind a világosság, mind a só olyan bibliai képek, amelyeket Jézus használ a hegyi beszédben. (Mt 5,13-16). Ezek a képek írják le keresztény identitásunkat: Ti vagytok a só... Ti vagytok a világosság. És ezek a képek írják le küldetésünket is: a föld sója ...a világ világossága...

A só és világosság képeivel írható le, hogy a keresztények mivel tartoznak a ma emberének: Isten igéjét közvetítjük, amely ízt ad a sokszor üresnek tűnő életnek. És visszük a kegyelem szavát, amely irányt ad embereknek, és segíti őket, hogy meglássák és megértsék önmagukat és a körülöttük lévő világot.

A Lettországban létező sokféle ökumenikus projekt képviselőit arra kérték, hogy szóljanak hozzá a választott témához, és számoljanak be munkájuk tapasztalatairól. Ezek a hozzászólások adják az imanyolcadban a 8 nap anyagának alapját.

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás