Tiszta Forrás
2018. december 12.   
Névnap: Gabriella, Johanna

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Esti imádság: ~ ~ ~ ~ SUB TUUM PRAESIDIUM ~ ~ ~ ~ Sub tuum praesidium confugimus, Sancte Dei Genitrix, nostras deprecationes ne despicias in necessitatibus nostris; sed a periculis cunctis libera nos semper, Virgo gloriosa et benedicta. ~ ~ Domina nostra, Mediatrix nostra, advocata nostra, tuo Filio nos reconcilia, tuo Filio nos commenda, tuo Filio nos repraesenta. ~ ~ Amen. ~ ~ ~ ~ I I I ~ ~ ~ ~ OLTALMAD ALÁ FUTUNK ~ ~ ~ ~ Oltalmad alá futunk Istennek Szent Szülője, könyörgéseinket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ó dicsőséges és áldott Szűz. ~ ~ Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk és szószólónk. Engeszteld meg nekünk Szent Fiadat, ajánlj minket Szent Fiadnak, mutass be minket Szent Fiadnak. ~ ~ Ámen. ~ ~ VIRGINIS MARIAE, PATRONAE HUNGARIAE, ORA PRO NOBIS! ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
50 látogató

Látogatások

- ma: 682
- tegnap: 728
2016.01.28. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 3

A Lovasíjász

A Lovasíjász

"Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek"

"Két órán keresztül tartó büszkeség. A film amit mindenkinek látnia kell !"

 

https://www.youtube.com/watch?v=DOp_NZ_in44

"Két órán keresztül tartó büszkeség", "a film, amit mindenkinek látnia kell" - ilyen volt A lovasíjász bemutatója
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282/
"Két órán keresztül tartó büszkeség", "a film, amit mindenkinek látnia kell" - ilyen volt A lovasíjász bemutatója
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282https://www.youtube.com/watch?v=DOp_NZ_in44

http://alovasijasz.hu/

Itt szeretném megjegyezni, hogy rendszeres moziba járó vagyok, de csakis a nagyképernyős, jó hangzású, látványos mozikért vagyok oda (az ilyen filmek 99%-a amerikai), magyar filmre még soha nem adtam pénzt. Erre nem vagyok büszke, de ez van. Moziba a látványért megyek. Pont. Az Aréna pláza volt a helyszín, minden nap 19:10-kor vetítik. Itt kell megjegyezni, hogy minden terem nyitva szokott lenni 20 perccel filmkezdés előtt, csak a 17-es terem nem volt (ebben a teremben vetítik csak a filmet). Csendben várakozott türelmesen a nagyérdemű, 19:08-kor ki is nyitották az ajtót. Véletlen volt vagy sem, nem tudom, de őszintén, már nem is számít. Nehezen fogalmazódik meg bennem, hogy mit is láttam. Máskor egyszerű a dolgom, a filmnek van egy cselekménye, szála, eleje-közepe-vége. Természetesen itt is megtalálható ez a szál, csak nem a klasszikus értelemben. Megnéztem/elolvastam előtte pár kommentet, hogy miről is szól a film, de nem tudtam meg sokat. Magyarságról. Milyen magyarnak lenni. Hazaszeretet. Klisé, klisé, klisé. Na jó, nem lettem okosabb, majd én jól megírom, miután láttam, gondoltam. Hát nem tudom leírni. Ez a film olyan, Kaszás Géza olyat alkotott, amit tényleg minden magyarnak látnia kell. Mert ez a film tényleg a hazaszeretetről, a magyarságról szól. Ahogyan végigvezeti ezt az életérzést egy harcos szemével, a gyönyörű felvételekkel, a lovasíjász egyszerű, de mégis mély gondolatain keresztül. És ami még fontosabb: a tettein keresztül. Mert szükségünk van példaképekre. Kassai Lajos pedig egy példakép, nagyon is élő, tenni akaró, hazáját szerető példakép. Hitet önt az emberekbe. Hitet önt azokba a magyarokba, akik tenni akarnak, de még nem tették meg az első lépést (nagyon szép csónakos példát hozott fel erre Lajos). Hitet azokba, akik már elkezdtek valamit tenni a hazájukért. Tényleg, egyszerűen nem lehet erre a műre mást mondani, írni. Látni kell. 115 perc a film, ami úgy elröppent, hogy a végén nem akartunk felállni a székből. Ennyi? - tettük fel a kérdést egymásnak a feleségemmel. Pedig ő nem bír 90 percet sem végigülni... És még egy dolog: soha nem láttam, halottam az Aréna Pláza Cinema City mozitermében a film végeztével hangosan tapsoló és kurjongó tömeget. Nem vicc. Taps. Vastaps. 2016-ban Budapesten egy pláza termében. Pedig nem volt ott Kaszás Géza vagy Kassai Lajos. De mégis ott voltak mindketten. Kifele menet direkt utolsóként mentünk ki. Végignéztünk a székek közt. Egy darab szemét sem volt eldobva. A takarító kislány meg mosolygott. Ő is nézte az elvonuló tömeget, nem fanyalgott, nem volt bús a tekintete, mint ahogyan megszokhattuk. Remélem őt is megfogta valami. Mert aki ott ült, és nézte a művet, azokat biztosan.
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282/
Itt szeretném megjegyezni, hogy rendszeres moziba járó vagyok, de csakis a nagyképernyős, jó hangzású, látványos mozikért vagyok oda (az ilyen filmek 99%-a amerikai), magyar filmre még soha nem adtam pénzt. Erre nem vagyok büszke, de ez van. Moziba a látványért megyek. Pont. Az Aréna pláza volt a helyszín, minden nap 19:10-kor vetítik. Itt kell megjegyezni, hogy minden terem nyitva szokott lenni 20 perccel filmkezdés előtt, csak a 17-es terem nem volt (ebben a teremben vetítik csak a filmet). Csendben várakozott türelmesen a nagyérdemű, 19:08-kor ki is nyitották az ajtót. Véletlen volt vagy sem, nem tudom, de őszintén, már nem is számít. Nehezen fogalmazódik meg bennem, hogy mit is láttam. Máskor egyszerű a dolgom, a filmnek van egy cselekménye, szála, eleje-közepe-vége. Természetesen itt is megtalálható ez a szál, csak nem a klasszikus értelemben. Megnéztem/elolvastam előtte pár kommentet, hogy miről is szól a film, de nem tudtam meg sokat. Magyarságról. Milyen magyarnak lenni. Hazaszeretet. Klisé, klisé, klisé. Na jó, nem lettem okosabb, majd én jól megírom, miután láttam, gondoltam. Hát nem tudom leírni. Ez a film olyan, Kaszás Géza olyat alkotott, amit tényleg minden magyarnak látnia kell. Mert ez a film tényleg a hazaszeretetről, a magyarságról szól. Ahogyan végigvezeti ezt az életérzést egy harcos szemével, a gyönyörű felvételekkel, a lovasíjász egyszerű, de mégis mély gondolatain keresztül. És ami még fontosabb: a tettein keresztül. Mert szükségünk van példaképekre. Kassai Lajos pedig egy példakép, nagyon is élő, tenni akaró, hazáját szerető példakép. Hitet önt az emberekbe. Hitet önt azokba a magyarokba, akik tenni akarnak, de még nem tették meg az első lépést (nagyon szép csónakos példát hozott fel erre Lajos). Hitet azokba, akik már elkezdtek valamit tenni a hazájukért. Tényleg, egyszerűen nem lehet erre a műre mást mondani, írni. Látni kell. 115 perc a film, ami úgy elröppent, hogy a végén nem akartunk felállni a székből. Ennyi? - tettük fel a kérdést egymásnak a feleségemmel. Pedig ő nem bír 90 percet sem végigülni... És még egy dolog: soha nem láttam, halottam az Aréna Pláza Cinema City mozitermében a film végeztével hangosan tapsoló és kurjongó tömeget. Nem vicc. Taps. Vastaps. 2016-ban Budapesten egy pláza termében. Pedig nem volt ott Kaszás Géza vagy Kassai Lajos. De mégis ott voltak mindketten. Kifele menet direkt utolsóként mentünk ki. Végignéztünk a székek közt. Egy darab szemét sem volt eldobva. A takarító kislány meg mosolygott. Ő is nézte az elvonuló tömeget, nem fanyalgott, nem volt bús a tekintete, mint ahogyan megszokhattuk. Remélem őt is megfogta valami. Mert aki ott ült, és nézte a művet, azokat biztosan.
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282/
Itt szeretném megjegyezni, hogy rendszeres moziba járó vagyok, de csakis a nagyképernyős, jó hangzású, látványos mozikért vagyok oda (az ilyen filmek 99%-a amerikai), magyar filmre még soha nem adtam pénzt. Erre nem vagyok büszke, de ez van. Moziba a látványért megyek. Pont. Az Aréna pláza volt a helyszín, minden nap 19:10-kor vetítik. Itt kell megjegyezni, hogy minden terem nyitva szokott lenni 20 perccel filmkezdés előtt, csak a 17-es terem nem volt (ebben a teremben vetítik csak a filmet). Csendben várakozott türelmesen a nagyérdemű, 19:08-kor ki is nyitották az ajtót. Véletlen volt vagy sem, nem tudom, de őszintén, már nem is számít. Nehezen fogalmazódik meg bennem, hogy mit is láttam. Máskor egyszerű a dolgom, a filmnek van egy cselekménye, szála, eleje-közepe-vége. Természetesen itt is megtalálható ez a szál, csak nem a klasszikus értelemben. Megnéztem/elolvastam előtte pár kommentet, hogy miről is szól a film, de nem tudtam meg sokat. Magyarságról. Milyen magyarnak lenni. Hazaszeretet. Klisé, klisé, klisé. Na jó, nem lettem okosabb, majd én jól megírom, miután láttam, gondoltam. Hát nem tudom leírni. Ez a film olyan, Kaszás Géza olyat alkotott, amit tényleg minden magyarnak látnia kell. Mert ez a film tényleg a hazaszeretetről, a magyarságról szól. Ahogyan végigvezeti ezt az életérzést egy harcos szemével, a gyönyörű felvételekkel, a lovasíjász egyszerű, de mégis mély gondolatain keresztül. És ami még fontosabb: a tettein keresztül. Mert szükségünk van példaképekre. Kassai Lajos pedig egy példakép, nagyon is élő, tenni akaró, hazáját szerető példakép. Hitet önt az emberekbe. Hitet önt azokba a magyarokba, akik tenni akarnak, de még nem tették meg az első lépést (nagyon szép csónakos példát hozott fel erre Lajos). Hitet azokba, akik már elkezdtek valamit tenni a hazájukért. Tényleg, egyszerűen nem lehet erre a műre mást mondani, írni. Látni kell. 115 perc a film, ami úgy elröppent, hogy a végén nem akartunk felállni a székből. Ennyi? - tettük fel a kérdést egymásnak a feleségemmel. Pedig ő nem bír 90 percet sem végigülni... És még egy dolog: soha nem láttam, halottam az Aréna Pláza Cinema City mozitermében a film végeztével hangosan tapsoló és kurjongó tömeget. Nem vicc. Taps. Vastaps. 2016-ban Budapesten egy pláza termében. Pedig nem volt ott Kaszás Géza vagy Kassai Lajos. De mégis ott voltak mindketten. Kifele menet direkt utolsóként mentünk ki. Végignéztünk a székek közt. Egy darab szemét sem volt eldobva. A takarító kislány meg mosolygott. Ő is nézte az elvonuló tömeget, nem fanyalgott, nem volt bús a tekintete, mint ahogyan megszokhattuk. Remélem őt is megfogta valami. Mert aki ott ült, és nézte a művet, azokat biztosan.
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282/
Itt szeretném megjegyezni, hogy rendszeres moziba járó vagyok, de csakis a nagyképernyős, jó hangzású, látványos mozikért vagyok oda (az ilyen filmek 99%-a amerikai), magyar filmre még soha nem adtam pénzt. Erre nem vagyok büszke, de ez van. Moziba a látványért megyek. Pont. Az Aréna pláza volt a helyszín, minden nap 19:10-kor vetítik. Itt kell megjegyezni, hogy minden terem nyitva szokott lenni 20 perccel filmkezdés előtt, csak a 17-es terem nem volt (ebben a teremben vetítik csak a filmet). Csendben várakozott türelmesen a nagyérdemű, 19:08-kor ki is nyitották az ajtót. Véletlen volt vagy sem, nem tudom, de őszintén, már nem is számít. Nehezen fogalmazódik meg bennem, hogy mit is láttam. Máskor egyszerű a dolgom, a filmnek van egy cselekménye, szála, eleje-közepe-vége. Természetesen itt is megtalálható ez a szál, csak nem a klasszikus értelemben. Megnéztem/elolvastam előtte pár kommentet, hogy miről is szól a film, de nem tudtam meg sokat. Magyarságról. Milyen magyarnak lenni. Hazaszeretet. Klisé, klisé, klisé. Na jó, nem lettem okosabb, majd én jól megírom, miután láttam, gondoltam. Hát nem tudom leírni. Ez a film olyan, Kaszás Géza olyat alkotott, amit tényleg minden magyarnak látnia kell. Mert ez a film tényleg a hazaszeretetről, a magyarságról szól. Ahogyan végigvezeti ezt az életérzést egy harcos szemével, a gyönyörű felvételekkel, a lovasíjász egyszerű, de mégis mély gondolatain keresztül. És ami még fontosabb: a tettein keresztül. Mert szükségünk van példaképekre. Kassai Lajos pedig egy példakép, nagyon is élő, tenni akaró, hazáját szerető példakép. Hitet önt az emberekbe. Hitet önt azokba a magyarokba, akik tenni akarnak, de még nem tették meg az első lépést (nagyon szép csónakos példát hozott fel erre Lajos). Hitet azokba, akik már elkezdtek valamit tenni a hazájukért. Tényleg, egyszerűen nem lehet erre a műre mást mondani, írni. Látni kell. 115 perc a film, ami úgy elröppent, hogy a végén nem akartunk felállni a székből. Ennyi? - tettük fel a kérdést egymásnak a feleségemmel. Pedig ő nem bír 90 percet sem végigülni... És még egy dolog: soha nem láttam, halottam az Aréna Pláza Cinema City mozitermében a film végeztével hangosan tapsoló és kurjongó tömeget. Nem vicc. Taps. Vastaps. 2016-ban Budapesten egy pláza termében. Pedig nem volt ott Kaszás Géza vagy Kassai Lajos. De mégis ott voltak mindketten. Kifele menet direkt utolsóként mentünk ki. Végignéztünk a székek közt. Egy darab szemét sem volt eldobva. A takarító kislány meg mosolygott. Ő is nézte az elvonuló tömeget, nem fanyalgott, nem volt bús a tekintete, mint ahogyan megszokhattuk. Remélem őt is megfogta valami. Mert aki ott ült, és nézte a művet, azokat biztosan.
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282/

https://youtu.be/4g6qq2QCD0A

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
#3    2016.06.05.   20:24:28   JóB
A Lovasíjász lenyilazta az összes többi magyar filmet:


http://index.hu/kultur/cinematrix/2016/05/30/a_lovasijasz_lenyilazta_az_osszes_tobbi_magyar_filmet


Az idén bemutatott magyar filmek nézettségi listája így alakult:


1. A Lovasíjász - 80 908 néző
2. Gondolj rám - 28 379 néző
3. Tiszta szívvel - 22 149 néző
4. Hurok - 14 762 néző
5. Félvilág - 5 823 néző
6. Vad Kunság: A Puszta rejtett élete - 3 500 néző
7. Liliom ösvény - 940 néző
#2    2016.01.28.   17:58:49   JóB
És a fiatalabb nemzedék.
#1    2016.01.28.   17:58:03   JóB
Talán nincs még teljesen elfeledve az ősi magyar virtus.

A lovaglás, az íjászat reneszánszát éli. Köszönet Kassai Lajosnak, aki visszatért a gyökerekhez, mert a magyarság fáját csak, és kizárólag a gyökerek éltethetik.

Egyre több követője van ennek a nemes sportnak az idősebbek, és a fiatalabbak körében is.

(katt a képre)