Tiszta Forrás
2021. április 23.   
Névnap: Béla, Adalbert

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

SZENTLECKE: 2021-04-23 ~ ~ ~ ~ Eközben Saul, aki még mindig gyűlölettől lihegett és halállal fenyegette az Úr tanítványait, elment a főpaphoz, és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek a tannak a követői közül. ~ ~ De amint haladt az úton és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az égből. ~ ~ Leesett a földre, és szózatot hallott, amely azt mondta neki: ˝Saul, Saul, miért üldözöl engem?˝ ~ ~ Erre remegve és ámulva megkérdezte: ˝Uram, mit akarsz, hogy tegyek?˝ ~ ~ Az Úr azt válaszolta neki: ˝Kelj föl és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.˝ ~ ~ A férfiak, akik kísérték, csodálkozva álltak. ~ ~ Hallották ugyan a hangot, de nem láttak senkit sem. ~ ~ Saul pedig fölkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott. ~ ~ Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba. ~ ~ Ott volt három napig, nem látott, nem evett, nem ivott semmit. ~ ~ Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt:˝Ananiás!˝ ~ ~ Ő pedig így felelt: ˝Itt vagyok, Uram!˝ ~ ~ Az Úr így folytatta: ˝Kelj föl, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik, és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje.˝ ~ ~ Ananiás azonban azt felelte: ˝Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.˝ ~ ~ De az Úr azt mondta neki: ˝Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.˝ ~ ~ Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: ˝Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.˝ ~ ~ Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeiről, és visszanyerte a szeme világát. ~ ~ Fölkelt és megkeresztelkedett, azután ételt vett magához és megerősödött. ~ ~ Néhány napig még együtt maradt a tanítványokkal, akik Damaszkuszban voltak. ~ ~ Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia. Azok pedig, akik hallgatták, csodálkozva mondták: ˝Nemde ez az, aki Jeruzsálemben is vesztére tört azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívják, és ide is azért jött, hogy bilincsbe verve a főpapok elé hurcolja őket?˝ Saul pedig egyre nagyobb erővel lépett föl, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mivel bizonyította, hogy Jézus a Krisztus. /ApCsel 9,1-22/ ~ ~ ~ ~ Ez az Isten igéje.

Jelen van

0 felhasználó
22 látogató

Látogatások

- ma: 167
- tegnap: 422
2016.01.28. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 3

A Lovasíjász

A Lovasíjász

"Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek"

"Két órán keresztül tartó büszkeség. A film amit mindenkinek látnia kell !"

 

https://www.youtube.com/watch?v=DOp_NZ_in44

"Két órán keresztül tartó büszkeség", "a film, amit mindenkinek látnia kell" - ilyen volt A lovasíjász bemutatója
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282/
"Két órán keresztül tartó büszkeség", "a film, amit mindenkinek látnia kell" - ilyen volt A lovasíjász bemutatója
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282https://www.youtube.com/watch?v=DOp_NZ_in44

http://alovasijasz.hu/

Itt szeretném megjegyezni, hogy rendszeres moziba járó vagyok, de csakis a nagyképernyős, jó hangzású, látványos mozikért vagyok oda (az ilyen filmek 99%-a amerikai), magyar filmre még soha nem adtam pénzt. Erre nem vagyok büszke, de ez van. Moziba a látványért megyek. Pont. Az Aréna pláza volt a helyszín, minden nap 19:10-kor vetítik. Itt kell megjegyezni, hogy minden terem nyitva szokott lenni 20 perccel filmkezdés előtt, csak a 17-es terem nem volt (ebben a teremben vetítik csak a filmet). Csendben várakozott türelmesen a nagyérdemű, 19:08-kor ki is nyitották az ajtót. Véletlen volt vagy sem, nem tudom, de őszintén, már nem is számít. Nehezen fogalmazódik meg bennem, hogy mit is láttam. Máskor egyszerű a dolgom, a filmnek van egy cselekménye, szála, eleje-közepe-vége. Természetesen itt is megtalálható ez a szál, csak nem a klasszikus értelemben. Megnéztem/elolvastam előtte pár kommentet, hogy miről is szól a film, de nem tudtam meg sokat. Magyarságról. Milyen magyarnak lenni. Hazaszeretet. Klisé, klisé, klisé. Na jó, nem lettem okosabb, majd én jól megírom, miután láttam, gondoltam. Hát nem tudom leírni. Ez a film olyan, Kaszás Géza olyat alkotott, amit tényleg minden magyarnak látnia kell. Mert ez a film tényleg a hazaszeretetről, a magyarságról szól. Ahogyan végigvezeti ezt az életérzést egy harcos szemével, a gyönyörű felvételekkel, a lovasíjász egyszerű, de mégis mély gondolatain keresztül. És ami még fontosabb: a tettein keresztül. Mert szükségünk van példaképekre. Kassai Lajos pedig egy példakép, nagyon is élő, tenni akaró, hazáját szerető példakép. Hitet önt az emberekbe. Hitet önt azokba a magyarokba, akik tenni akarnak, de még nem tették meg az első lépést (nagyon szép csónakos példát hozott fel erre Lajos). Hitet azokba, akik már elkezdtek valamit tenni a hazájukért. Tényleg, egyszerűen nem lehet erre a műre mást mondani, írni. Látni kell. 115 perc a film, ami úgy elröppent, hogy a végén nem akartunk felállni a székből. Ennyi? - tettük fel a kérdést egymásnak a feleségemmel. Pedig ő nem bír 90 percet sem végigülni... És még egy dolog: soha nem láttam, halottam az Aréna Pláza Cinema City mozitermében a film végeztével hangosan tapsoló és kurjongó tömeget. Nem vicc. Taps. Vastaps. 2016-ban Budapesten egy pláza termében. Pedig nem volt ott Kaszás Géza vagy Kassai Lajos. De mégis ott voltak mindketten. Kifele menet direkt utolsóként mentünk ki. Végignéztünk a székek közt. Egy darab szemét sem volt eldobva. A takarító kislány meg mosolygott. Ő is nézte az elvonuló tömeget, nem fanyalgott, nem volt bús a tekintete, mint ahogyan megszokhattuk. Remélem őt is megfogta valami. Mert aki ott ült, és nézte a művet, azokat biztosan.
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282/
Itt szeretném megjegyezni, hogy rendszeres moziba járó vagyok, de csakis a nagyképernyős, jó hangzású, látványos mozikért vagyok oda (az ilyen filmek 99%-a amerikai), magyar filmre még soha nem adtam pénzt. Erre nem vagyok büszke, de ez van. Moziba a látványért megyek. Pont. Az Aréna pláza volt a helyszín, minden nap 19:10-kor vetítik. Itt kell megjegyezni, hogy minden terem nyitva szokott lenni 20 perccel filmkezdés előtt, csak a 17-es terem nem volt (ebben a teremben vetítik csak a filmet). Csendben várakozott türelmesen a nagyérdemű, 19:08-kor ki is nyitották az ajtót. Véletlen volt vagy sem, nem tudom, de őszintén, már nem is számít. Nehezen fogalmazódik meg bennem, hogy mit is láttam. Máskor egyszerű a dolgom, a filmnek van egy cselekménye, szála, eleje-közepe-vége. Természetesen itt is megtalálható ez a szál, csak nem a klasszikus értelemben. Megnéztem/elolvastam előtte pár kommentet, hogy miről is szól a film, de nem tudtam meg sokat. Magyarságról. Milyen magyarnak lenni. Hazaszeretet. Klisé, klisé, klisé. Na jó, nem lettem okosabb, majd én jól megírom, miután láttam, gondoltam. Hát nem tudom leírni. Ez a film olyan, Kaszás Géza olyat alkotott, amit tényleg minden magyarnak látnia kell. Mert ez a film tényleg a hazaszeretetről, a magyarságról szól. Ahogyan végigvezeti ezt az életérzést egy harcos szemével, a gyönyörű felvételekkel, a lovasíjász egyszerű, de mégis mély gondolatain keresztül. És ami még fontosabb: a tettein keresztül. Mert szükségünk van példaképekre. Kassai Lajos pedig egy példakép, nagyon is élő, tenni akaró, hazáját szerető példakép. Hitet önt az emberekbe. Hitet önt azokba a magyarokba, akik tenni akarnak, de még nem tették meg az első lépést (nagyon szép csónakos példát hozott fel erre Lajos). Hitet azokba, akik már elkezdtek valamit tenni a hazájukért. Tényleg, egyszerűen nem lehet erre a műre mást mondani, írni. Látni kell. 115 perc a film, ami úgy elröppent, hogy a végén nem akartunk felállni a székből. Ennyi? - tettük fel a kérdést egymásnak a feleségemmel. Pedig ő nem bír 90 percet sem végigülni... És még egy dolog: soha nem láttam, halottam az Aréna Pláza Cinema City mozitermében a film végeztével hangosan tapsoló és kurjongó tömeget. Nem vicc. Taps. Vastaps. 2016-ban Budapesten egy pláza termében. Pedig nem volt ott Kaszás Géza vagy Kassai Lajos. De mégis ott voltak mindketten. Kifele menet direkt utolsóként mentünk ki. Végignéztünk a székek közt. Egy darab szemét sem volt eldobva. A takarító kislány meg mosolygott. Ő is nézte az elvonuló tömeget, nem fanyalgott, nem volt bús a tekintete, mint ahogyan megszokhattuk. Remélem őt is megfogta valami. Mert aki ott ült, és nézte a művet, azokat biztosan.
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282/
Itt szeretném megjegyezni, hogy rendszeres moziba járó vagyok, de csakis a nagyképernyős, jó hangzású, látványos mozikért vagyok oda (az ilyen filmek 99%-a amerikai), magyar filmre még soha nem adtam pénzt. Erre nem vagyok büszke, de ez van. Moziba a látványért megyek. Pont. Az Aréna pláza volt a helyszín, minden nap 19:10-kor vetítik. Itt kell megjegyezni, hogy minden terem nyitva szokott lenni 20 perccel filmkezdés előtt, csak a 17-es terem nem volt (ebben a teremben vetítik csak a filmet). Csendben várakozott türelmesen a nagyérdemű, 19:08-kor ki is nyitották az ajtót. Véletlen volt vagy sem, nem tudom, de őszintén, már nem is számít. Nehezen fogalmazódik meg bennem, hogy mit is láttam. Máskor egyszerű a dolgom, a filmnek van egy cselekménye, szála, eleje-közepe-vége. Természetesen itt is megtalálható ez a szál, csak nem a klasszikus értelemben. Megnéztem/elolvastam előtte pár kommentet, hogy miről is szól a film, de nem tudtam meg sokat. Magyarságról. Milyen magyarnak lenni. Hazaszeretet. Klisé, klisé, klisé. Na jó, nem lettem okosabb, majd én jól megírom, miután láttam, gondoltam. Hát nem tudom leírni. Ez a film olyan, Kaszás Géza olyat alkotott, amit tényleg minden magyarnak látnia kell. Mert ez a film tényleg a hazaszeretetről, a magyarságról szól. Ahogyan végigvezeti ezt az életérzést egy harcos szemével, a gyönyörű felvételekkel, a lovasíjász egyszerű, de mégis mély gondolatain keresztül. És ami még fontosabb: a tettein keresztül. Mert szükségünk van példaképekre. Kassai Lajos pedig egy példakép, nagyon is élő, tenni akaró, hazáját szerető példakép. Hitet önt az emberekbe. Hitet önt azokba a magyarokba, akik tenni akarnak, de még nem tették meg az első lépést (nagyon szép csónakos példát hozott fel erre Lajos). Hitet azokba, akik már elkezdtek valamit tenni a hazájukért. Tényleg, egyszerűen nem lehet erre a műre mást mondani, írni. Látni kell. 115 perc a film, ami úgy elröppent, hogy a végén nem akartunk felállni a székből. Ennyi? - tettük fel a kérdést egymásnak a feleségemmel. Pedig ő nem bír 90 percet sem végigülni... És még egy dolog: soha nem láttam, halottam az Aréna Pláza Cinema City mozitermében a film végeztével hangosan tapsoló és kurjongó tömeget. Nem vicc. Taps. Vastaps. 2016-ban Budapesten egy pláza termében. Pedig nem volt ott Kaszás Géza vagy Kassai Lajos. De mégis ott voltak mindketten. Kifele menet direkt utolsóként mentünk ki. Végignéztünk a székek közt. Egy darab szemét sem volt eldobva. A takarító kislány meg mosolygott. Ő is nézte az elvonuló tömeget, nem fanyalgott, nem volt bús a tekintete, mint ahogyan megszokhattuk. Remélem őt is megfogta valami. Mert aki ott ült, és nézte a művet, azokat biztosan.
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282/
Itt szeretném megjegyezni, hogy rendszeres moziba járó vagyok, de csakis a nagyképernyős, jó hangzású, látványos mozikért vagyok oda (az ilyen filmek 99%-a amerikai), magyar filmre még soha nem adtam pénzt. Erre nem vagyok büszke, de ez van. Moziba a látványért megyek. Pont. Az Aréna pláza volt a helyszín, minden nap 19:10-kor vetítik. Itt kell megjegyezni, hogy minden terem nyitva szokott lenni 20 perccel filmkezdés előtt, csak a 17-es terem nem volt (ebben a teremben vetítik csak a filmet). Csendben várakozott türelmesen a nagyérdemű, 19:08-kor ki is nyitották az ajtót. Véletlen volt vagy sem, nem tudom, de őszintén, már nem is számít. Nehezen fogalmazódik meg bennem, hogy mit is láttam. Máskor egyszerű a dolgom, a filmnek van egy cselekménye, szála, eleje-közepe-vége. Természetesen itt is megtalálható ez a szál, csak nem a klasszikus értelemben. Megnéztem/elolvastam előtte pár kommentet, hogy miről is szól a film, de nem tudtam meg sokat. Magyarságról. Milyen magyarnak lenni. Hazaszeretet. Klisé, klisé, klisé. Na jó, nem lettem okosabb, majd én jól megírom, miután láttam, gondoltam. Hát nem tudom leírni. Ez a film olyan, Kaszás Géza olyat alkotott, amit tényleg minden magyarnak látnia kell. Mert ez a film tényleg a hazaszeretetről, a magyarságról szól. Ahogyan végigvezeti ezt az életérzést egy harcos szemével, a gyönyörű felvételekkel, a lovasíjász egyszerű, de mégis mély gondolatain keresztül. És ami még fontosabb: a tettein keresztül. Mert szükségünk van példaképekre. Kassai Lajos pedig egy példakép, nagyon is élő, tenni akaró, hazáját szerető példakép. Hitet önt az emberekbe. Hitet önt azokba a magyarokba, akik tenni akarnak, de még nem tették meg az első lépést (nagyon szép csónakos példát hozott fel erre Lajos). Hitet azokba, akik már elkezdtek valamit tenni a hazájukért. Tényleg, egyszerűen nem lehet erre a műre mást mondani, írni. Látni kell. 115 perc a film, ami úgy elröppent, hogy a végén nem akartunk felállni a székből. Ennyi? - tettük fel a kérdést egymásnak a feleségemmel. Pedig ő nem bír 90 percet sem végigülni... És még egy dolog: soha nem láttam, halottam az Aréna Pláza Cinema City mozitermében a film végeztével hangosan tapsoló és kurjongó tömeget. Nem vicc. Taps. Vastaps. 2016-ban Budapesten egy pláza termében. Pedig nem volt ott Kaszás Géza vagy Kassai Lajos. De mégis ott voltak mindketten. Kifele menet direkt utolsóként mentünk ki. Végignéztünk a székek közt. Egy darab szemét sem volt eldobva. A takarító kislány meg mosolygott. Ő is nézte az elvonuló tömeget, nem fanyalgott, nem volt bús a tekintete, mint ahogyan megszokhattuk. Remélem őt is megfogta valami. Mert aki ott ült, és nézte a művet, azokat biztosan.
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282/

https://youtu.be/4g6qq2QCD0A

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
#3    2016.06.05.   20:24:28   JóB
A Lovasíjász lenyilazta az összes többi magyar filmet:


http://index.hu/kultur/cinematrix/2016/05/30/a_lovasijasz_lenyilazta_az_osszes_tobbi_magyar_filmet


Az idén bemutatott magyar filmek nézettségi listája így alakult:


1. A Lovasíjász - 80 908 néző
2. Gondolj rám - 28 379 néző
3. Tiszta szívvel - 22 149 néző
4. Hurok - 14 762 néző
5. Félvilág - 5 823 néző
6. Vad Kunság: A Puszta rejtett élete - 3 500 néző
7. Liliom ösvény - 940 néző
#2    2016.01.28.   17:58:49   JóB
És a fiatalabb nemzedék.
#1    2016.01.28.   17:58:03   JóB
Talán nincs még teljesen elfeledve az ősi magyar virtus.

A lovaglás, az íjászat reneszánszát éli. Köszönet Kassai Lajosnak, aki visszatért a gyökerekhez, mert a magyarság fáját csak, és kizárólag a gyökerek éltethetik.

Egyre több követője van ennek a nemes sportnak az idősebbek, és a fiatalabbak körében is.

(katt a képre)