"Két órán keresztül tartó büszkeség", "a film, amit mindenkinek látnia kell" - ilyen volt A lovasíjász bemutatója
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282/

Itt szeretném megjegyezni, hogy rendszeres moziba járó vagyok, de csakis a nagyképernyős, jó hangzású, látványos mozikért vagyok oda (az ilyen filmek 99%-a amerikai), magyar filmre még soha nem adtam pénzt. Erre nem vagyok büszke, de ez van. Moziba a látványért megyek. Pont. Az Aréna pláza volt a helyszín, minden nap 19:10-kor vetítik. Itt kell megjegyezni, hogy minden terem nyitva szokott lenni 20 perccel filmkezdés előtt, csak a 17-es terem nem volt (ebben a teremben vetítik csak a filmet). Csendben várakozott türelmesen a nagyérdemű, 19:08-kor ki is nyitották az ajtót. Véletlen volt vagy sem, nem tudom, de őszintén, már nem is számít. Nehezen fogalmazódik meg bennem, hogy mit is láttam. Máskor egyszerű a dolgom, a filmnek van egy cselekménye, szála, eleje-közepe-vége. Természetesen itt is megtalálható ez a szál, csak nem a klasszikus értelemben. Megnéztem/elolvastam előtte pár kommentet, hogy miről is szól a film, de nem tudtam meg sokat. Magyarságról. Milyen magyarnak lenni. Hazaszeretet. Klisé, klisé, klisé. Na jó, nem lettem okosabb, majd én jól megírom, miután láttam, gondoltam. Hát nem tudom leírni. Ez a film olyan, Kaszás Géza olyat alkotott, amit tényleg minden magyarnak látnia kell. Mert ez a film tényleg a hazaszeretetről, a magyarságról szól. Ahogyan végigvezeti ezt az életérzést egy harcos szemével, a gyönyörű felvételekkel, a lovasíjász egyszerű, de mégis mély gondolatain keresztül. És ami még fontosabb: a tettein keresztül. Mert szükségünk van példaképekre. Kassai Lajos pedig egy példakép, nagyon is élő, tenni akaró, hazáját szerető példakép. Hitet önt az emberekbe. Hitet önt azokba a magyarokba, akik tenni akarnak, de még nem tették meg az első lépést (nagyon szép csónakos példát hozott fel erre Lajos). Hitet azokba, akik már elkezdtek valamit tenni a hazájukért. Tényleg, egyszerűen nem lehet erre a műre mást mondani, írni. Látni kell. 115 perc a film, ami úgy elröppent, hogy a végén nem akartunk felállni a székből. Ennyi? - tettük fel a kérdést egymásnak a feleségemmel. Pedig ő nem bír 90 percet sem végigülni... És még egy dolog: soha nem láttam, halottam az Aréna Pláza Cinema City mozitermében a film végeztével hangosan tapsoló és kurjongó tömeget. Nem vicc. Taps. Vastaps. 2016-ban Budapesten egy pláza termében. Pedig nem volt ott Kaszás Géza vagy Kassai Lajos. De mégis ott voltak mindketten. Kifele menet direkt utolsóként mentünk ki. Végignéztünk a székek közt. Egy darab szemét sem volt eldobva. A takarító kislány meg mosolygott. Ő is nézte az elvonuló tömeget, nem fanyalgott, nem volt bús a tekintete, mint ahogyan megszokhattuk. Remélem őt is megfogta valami. Mert aki ott ült, és nézte a művet, azokat biztosan.
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282/

Itt szeretném megjegyezni, hogy rendszeres moziba járó vagyok, de csakis a nagyképernyős, jó hangzású, látványos mozikért vagyok oda (az ilyen filmek 99%-a amerikai), magyar filmre még soha nem adtam pénzt. Erre nem vagyok büszke, de ez van. Moziba a látványért megyek. Pont. Az Aréna pláza volt a helyszín, minden nap 19:10-kor vetítik. Itt kell megjegyezni, hogy minden terem nyitva szokott lenni 20 perccel filmkezdés előtt, csak a 17-es terem nem volt (ebben a teremben vetítik csak a filmet). Csendben várakozott türelmesen a nagyérdemű, 19:08-kor ki is nyitották az ajtót. Véletlen volt vagy sem, nem tudom, de őszintén, már nem is számít. Nehezen fogalmazódik meg bennem, hogy mit is láttam. Máskor egyszerű a dolgom, a filmnek van egy cselekménye, szála, eleje-közepe-vége. Természetesen itt is megtalálható ez a szál, csak nem a klasszikus értelemben. Megnéztem/elolvastam előtte pár kommentet, hogy miről is szól a film, de nem tudtam meg sokat. Magyarságról. Milyen magyarnak lenni. Hazaszeretet. Klisé, klisé, klisé. Na jó, nem lettem okosabb, majd én jól megírom, miután láttam, gondoltam. Hát nem tudom leírni. Ez a film olyan, Kaszás Géza olyat alkotott, amit tényleg minden magyarnak látnia kell. Mert ez a film tényleg a hazaszeretetről, a magyarságról szól. Ahogyan végigvezeti ezt az életérzést egy harcos szemével, a gyönyörű felvételekkel, a lovasíjász egyszerű, de mégis mély gondolatain keresztül. És ami még fontosabb: a tettein keresztül. Mert szükségünk van példaképekre. Kassai Lajos pedig egy példakép, nagyon is élő, tenni akaró, hazáját szerető példakép. Hitet önt az emberekbe. Hitet önt azokba a magyarokba, akik tenni akarnak, de még nem tették meg az első lépést (nagyon szép csónakos példát hozott fel erre Lajos). Hitet azokba, akik már elkezdtek valamit tenni a hazájukért. Tényleg, egyszerűen nem lehet erre a műre mást mondani, írni. Látni kell. 115 perc a film, ami úgy elröppent, hogy a végén nem akartunk felállni a székből. Ennyi? - tettük fel a kérdést egymásnak a feleségemmel. Pedig ő nem bír 90 percet sem végigülni... És még egy dolog: soha nem láttam, halottam az Aréna Pláza Cinema City mozitermében a film végeztével hangosan tapsoló és kurjongó tömeget. Nem vicc. Taps. Vastaps. 2016-ban Budapesten egy pláza termében. Pedig nem volt ott Kaszás Géza vagy Kassai Lajos. De mégis ott voltak mindketten. Kifele menet direkt utolsóként mentünk ki. Végignéztünk a székek közt. Egy darab szemét sem volt eldobva. A takarító kislány meg mosolygott. Ő is nézte az elvonuló tömeget, nem fanyalgott, nem volt bús a tekintete, mint ahogyan megszokhattuk. Remélem őt is megfogta valami. Mert aki ott ült, és nézte a művet, azokat biztosan.
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282/

Itt szeretném megjegyezni, hogy rendszeres moziba járó vagyok, de csakis a nagyképernyős, jó hangzású, látványos mozikért vagyok oda (az ilyen filmek 99%-a amerikai), magyar filmre még soha nem adtam pénzt. Erre nem vagyok büszke, de ez van. Moziba a látványért megyek. Pont. Az Aréna pláza volt a helyszín, minden nap 19:10-kor vetítik. Itt kell megjegyezni, hogy minden terem nyitva szokott lenni 20 perccel filmkezdés előtt, csak a 17-es terem nem volt (ebben a teremben vetítik csak a filmet). Csendben várakozott türelmesen a nagyérdemű, 19:08-kor ki is nyitották az ajtót. Véletlen volt vagy sem, nem tudom, de őszintén, már nem is számít. Nehezen fogalmazódik meg bennem, hogy mit is láttam. Máskor egyszerű a dolgom, a filmnek van egy cselekménye, szála, eleje-közepe-vége. Természetesen itt is megtalálható ez a szál, csak nem a klasszikus értelemben. Megnéztem/elolvastam előtte pár kommentet, hogy miről is szól a film, de nem tudtam meg sokat. Magyarságról. Milyen magyarnak lenni. Hazaszeretet. Klisé, klisé, klisé. Na jó, nem lettem okosabb, majd én jól megírom, miután láttam, gondoltam. Hát nem tudom leírni. Ez a film olyan, Kaszás Géza olyat alkotott, amit tényleg minden magyarnak látnia kell. Mert ez a film tényleg a hazaszeretetről, a magyarságról szól. Ahogyan végigvezeti ezt az életérzést egy harcos szemével, a gyönyörű felvételekkel, a lovasíjász egyszerű, de mégis mély gondolatain keresztül. És ami még fontosabb: a tettein keresztül. Mert szükségünk van példaképekre. Kassai Lajos pedig egy példakép, nagyon is élő, tenni akaró, hazáját szerető példakép. Hitet önt az emberekbe. Hitet önt azokba a magyarokba, akik tenni akarnak, de még nem tették meg az első lépést (nagyon szép csónakos példát hozott fel erre Lajos). Hitet azokba, akik már elkezdtek valamit tenni a hazájukért. Tényleg, egyszerűen nem lehet erre a műre mást mondani, írni. Látni kell. 115 perc a film, ami úgy elröppent, hogy a végén nem akartunk felállni a székből. Ennyi? - tettük fel a kérdést egymásnak a feleségemmel. Pedig ő nem bír 90 percet sem végigülni... És még egy dolog: soha nem láttam, halottam az Aréna Pláza Cinema City mozitermében a film végeztével hangosan tapsoló és kurjongó tömeget. Nem vicc. Taps. Vastaps. 2016-ban Budapesten egy pláza termében. Pedig nem volt ott Kaszás Géza vagy Kassai Lajos. De mégis ott voltak mindketten. Kifele menet direkt utolsóként mentünk ki. Végignéztünk a székek közt. Egy darab szemét sem volt eldobva. A takarító kislány meg mosolygott. Ő is nézte az elvonuló tömeget, nem fanyalgott, nem volt bús a tekintete, mint ahogyan megszokhattuk. Remélem őt is megfogta valami. Mert aki ott ült, és nézte a művet, azokat biztosan.
Forrás: https://kuruc.info/r/34/154282/