Tiszta Forrás
2020. június 04.   
Névnap: Bulcsú, Kerény

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

TRIANON-100 † † † 100 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én a trianoni békediktátummal szétszakították az ezeréves keresztény Magyarországot, Szent István király országát. † † † Azt a Magyarországot, amely évszázadokon keresztül vérét áldozva védte Európa nyugati részét az idegen hatalmak hódításaitól. † † † Trianonban nemcsak országunkat feszítették keresztre, hanem megásták Európa sírját is. † † † Csak azoknak van jövőjük, akik hisznek az Istenben, hisznek a hazában, és hisznek az örök Igazságban! † † † Imádkozzunk hazánkért, magyar nemzetünkért, az elszakított magyar területeken élő, és a világban szétszóródott magyar testvéreinkért! † † † Isten, áldd meg a magyart! † † †

Jelen van

0 felhasználó
11 látogató

Látogatások

- ma: 26
- tegnap: 154
2016.10.27. 21:00 JóB
Hozzászólások: 0

Váradi Krisztina - Hiszek

Váradi Krisztina - Hiszek

Váradi Krisztina hagyomány- és értékőrző egyénisége, életigenlő versei a mai globalizált világban már szinte kivételnek számítanak.

Önmagáról így ír:

A versírás nálam egyfajta öngyógyító mechanizmus.

Szeretem a verseket olvasni és mondani. Vidám és az életet szerető ember vagyok.

Az írás megkönnyíti számomra az életet. Hat gyermekem van és egy nagyszerű férjem.

A lányaim rendszeres versmondók, de az egész család szereti a verseket.

 

 

 

 

 

 

Váradi Krisztina

Hiszek

Amikor a szó már elfogy
és az emberi ész túl kevés,
amikor lezárulni látszik minden határ
és az értelem elérte börtönét.
Ha ott áll előtted a vég
és nincs már többé akarat,
mert feladta a láb
és elfáradt a kéz,
kiszáradt a szem
és a lélek nem zenél.

Amikor a hang már elszállt
és kihunyt szemedből a fény,
amikor nem szősz már a jövőre terveket
és a súlyos harc is lassan véget ér.
Ha ott áll előtted az űr
és nincs semmire sem erőd,
mert feladta a szív
és minden oly sötét,
süket lett a fül
és az érzés sem elég.

Amikor végleg feladtad,
mert a látható már nem segít,
amikor már elfogytak a biztató szavak
és épp búcsút int az utolsó esély.
Ha ott áll előtted az éj
és nincsen több lehetőség,
akkor emeld fel a fejed
és érezd a lüktetést,
érezd, hogy átölel
téged a mindenség.

Amikor a szó már elfogy,
de némán esedezik a szív,
amikor a hang már elszállt,
de mégis megnyílik fenn az ég.
Ha bent még rezzen a lélek,
ott a láthatatlan világ,
feltárul a csodák kertje,
feléled az élet-virág.
Csak szólj egy szót, csupán egyet,
s új illatot hoz a szél,

Csak szólj egy szót, csupán csak egyet:
HISZEK! - s az élet visszatér!

2014. szeptember

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás