Tiszta Forrás
2021. szeptember 27.   
Névnap: Adalbert, Vince

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ZSOLTÁR 101 ~ ~ ~ ~ A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte. ~ ~ Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd. ~ ~ Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; ~ ~ Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg. ~ ~ Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács. ~ ~ A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem. ~ ~ Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad. ~ ~ A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között. ~ ~ Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn. ~ ~ Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem. ~ ~ Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem. ~ ~ Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok. ~ ~ De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre. ~ ~ Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje! ~ ~ Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják. ~ ~ De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet. ~ ~ Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében. ~ ~ Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket. ~ ~ Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt. ~ ~ Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak. ~ ~ Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben, amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak. ~ ~ Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. ~ ~ Így szóltam: ˝Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak. ~ ~ Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek. ~ ~ Azok elmúlnak, de te megmaradsz; ~ ~ Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak. ~ ~ Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el. ~ ~ Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.˝ ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
22 látogató

Látogatások

- ma: 69
- tegnap: 167
2016.10.27. 21:00 JóB
Hozzászólások: 1

Váradi Krisztina - Hiszek

Váradi Krisztina - Hiszek

Váradi Krisztina hagyomány- és értékőrző egyénisége, életigenlő versei a mai globalizált világban már szinte kivételnek számítanak.

Önmagáról így ír:

A versírás nálam egyfajta öngyógyító mechanizmus.

Szeretem a verseket olvasni és mondani. Vidám és az életet szerető ember vagyok.

Az írás megkönnyíti számomra az életet. Hat gyermekem van és egy nagyszerű férjem.

A lányaim rendszeres versmondók, de az egész család szereti a verseket.

 

 

 

 

 

 

Váradi Krisztina

Hiszek

Amikor a szó már elfogy
és az emberi ész túl kevés,
amikor lezárulni látszik minden határ
és az értelem elérte börtönét.
Ha ott áll előtted a vég
és nincs már többé akarat,
mert feladta a láb
és elfáradt a kéz,
kiszáradt a szem
és a lélek nem zenél.

Amikor a hang már elszállt
és kihunyt szemedből a fény,
amikor nem szősz már a jövőre terveket
és a súlyos harc is lassan véget ér.
Ha ott áll előtted az űr
és nincs semmire sem erőd,
mert feladta a szív
és minden oly sötét,
süket lett a fül
és az érzés sem elég.

Amikor végleg feladtad,
mert a látható már nem segít,
amikor már elfogytak a biztató szavak
és épp búcsút int az utolsó esély.
Ha ott áll előtted az éj
és nincsen több lehetőség,
akkor emeld fel a fejed
és érezd a lüktetést,
érezd, hogy átölel
téged a mindenség.

Amikor a szó már elfogy,
de némán esedezik a szív,
amikor a hang már elszállt,
de mégis megnyílik fenn az ég.
Ha bent még rezzen a lélek,
ott a láthatatlan világ,
feltárul a csodák kertje,
feléled az élet-virág.
Csak szólj egy szót, csupán egyet,
s új illatot hoz a szél,

Csak szólj egy szót, csupán csak egyet:
HISZEK! - s az élet visszatér!

2014. szeptember

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
#1    2021.06.04.   12:07:10   vkrisztina