Tiszta Forrás
2021. szeptember 27.   
Névnap: Adalbert, Vince

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ZSOLTÁR 101 ~ ~ ~ ~ A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte. ~ ~ Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd. ~ ~ Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; ~ ~ Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg. ~ ~ Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács. ~ ~ A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem. ~ ~ Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad. ~ ~ A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között. ~ ~ Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn. ~ ~ Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem. ~ ~ Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem. ~ ~ Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok. ~ ~ De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre. ~ ~ Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje! ~ ~ Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják. ~ ~ De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet. ~ ~ Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében. ~ ~ Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket. ~ ~ Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt. ~ ~ Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak. ~ ~ Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben, amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak. ~ ~ Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. ~ ~ Így szóltam: ˝Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak. ~ ~ Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek. ~ ~ Azok elmúlnak, de te megmaradsz; ~ ~ Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak. ~ ~ Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el. ~ ~ Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.˝ ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
15 látogató

Látogatások

- ma: 60
- tegnap: 167
2017.01.30. 19:55 JóB
Hozzászólások: 0

Elröppent évek - Pődör György verse

Elröppent évek - Pődör György verse

 

 

Vers a szépkorúaknak

 

 

 

 

 

 

 

Sokan hiszik azt tévesen,
hogy az öregkor hintaszék,
s a bennülőre édesen
naponta rákacsint az ég.

Istenem!

Hogyan mutassam meg nekik,
hisz minden élet egyetlen,
mitől kedvüket nem szegik,
hogy gyönyörű és kegyetlen!

Minden napja egy ajándék,
mondogattuk is hajdanán,
de most lüktet a halánték,
s testünk fáj sok-sok hajlatán.

Velünk fáznak a hajnalok,
sokunkat kikezd a magány,
gyógyszer kell, jelzik a bajok,
remény, segély cincog: - Talán!

Hogy vagy? Kérdik: - Egyre jobban!
Kevés a szánkon a panasz,
Szívünk néha rosszul dobban,
tudjuk már, erre nincs tapasz.

Néha nehéz a mozdulat,
s lekezel a szó, hogy "öreg",
ki megtette már az Utat,
látja kereszten a szöget.

Sokan hiszik azt tévesen,
hogy az öregkor hintaszék,
s a bennülőre édesen
naponta rákacsint az ég.

Istenem!

Ha néha tükrödbe nézek,
a méz régi ízét érzem,
azok voltak édes évek,
néhány fillér volt a pénzem.

Régen elmúlt az az idő,
hogy mi voltunk az ifjúság.
Lassan őszből a tél kinő,
az álom mégsem hiúság.

Észre sem vette az ember,
eltelt az a sok évtized,
gondja, munkája volt tenger,
titkon várta, a sors fizet.

Az életben megtanultuk,
mi a munka és becsület,
tisztességet mindig tudtuk,
erre intett a feszület.

A kor vagy a kór teszi talán,
néha lelkünkre ül kétely,
merengünk otthonon, hazán,
s üres a gyógyszeres tégely.

Sokan hiszik azt tévesen,
hogy az öregkor hintaszék,
s a bennülőre édesen
naponta rákacsint az ég.

Istenem!

Hogyan mondjuk el mi nekik,
hogy szeressék az életet,
csak a szépet és jót teszik,
már megértik a lényeget.

A múltat is becsülni kell,
általa szép a ma s jövő,
hazugságot nem tűrni meg,
s az élet is nagy cselszövő.

Unokánk szemünkbe néz,
jó volna neki egy tanács,
mondjuk csak bátran, bár nehéz,
saját kéztől sül jó kalács.

Mi pedig, akik itt vagyunk,
töltsük boldogan a napot,
öröm szóljon, ne a bajunk,
hát mulassunk egy jó nagyot!

Ha majd eszedbe jut újra,
hogy fájó élet nem becses,
ha szívedet kétely fúrja,
ne hidd, hogy nem volt érdemes!

 

Vasszécseny, 2016. december 3.

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás