Tiszta Forrás
2018. december 19.   
Névnap: Viola, Anasztáz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
11 látogató

Látogatások

- ma: 39
- tegnap: 792
2017.05.07. 20:05 beckerj
Hozzászólások: 0

Anyám napja - Pődör György verse

Anyám napja - Pődör György verse

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Anyák napja - anyám nélkül,

csak emléke menedékül.

Hej! Vérehulló fecskefű,

miért vagy olyan keserű?

Ott van ő már nagyon régen,

fenn az égen. Fenn az égen.

 

Gyermek voltam - felnőtt lettem,

arcát soha nem feledtem.

Hej! Vérehulló fecskefű,

miért vagy olyan keserű?

Gyermekkorom visszakérem,

újraélem. Újraélem.

 

Emlékszem még szép hajára,

munkán szerzett sok bajára.

Hej! Vérehulló fecskefű,

miért vagy olyan keserű?

Ere szétnyílt, mint a rózsa,

piros rózsa. Piros rózsa.

 

Megüzentem vadvirággal,

nem bírok a nagy hiánnyal.

Hej! Vérehulló fecskefű,

miért vagy olyan keserű?

Sok-sok szirom mára száraz,

nem volt válasz. Nem volt válasz.

 

Őrzöm arcát harmatcseppben,

hangját hallom égi csendben.

Hej! Vérehulló fecskefű,

miért vagy olyan keserű?

Csillag ő már fenn az égen,

nagyon régen. Nagyon régen.

 

 

(Édesanyám emlékére, akinek a lábában szétnyílt az ér, s elvérzett.)

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás