Tiszta Forrás
2020. szeptember 23.   
Névnap: Tekla, Líviusz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

NAPI OLVASMÁNY: 2020-09-23. ~~~~ Isten minden szava állja a tüzet, védőpajzs ő azoknak, akik benne bíznak. Szavaihoz mit sem szabad hozzátenned, hogy meg ne korholjon és hazugságban ne maradj! ~~ Két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok: Tartsd távol tőlem a hamisságot, hazugságot! Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Csak annyit adj ennem, amennyi elegendő, hogy jóllakván meg ne tagadjalak, és ne mondjam: ˝Ki az az Úr?˝ vagy szükségtől hajtva ne lopjak, és meg ne gyalázzam Istenem nevét! (Péld 30,5-9) ~~~~ Ez az Isten igéje.

Jelen van

0 felhasználó
43 látogató

Látogatások

- ma: 82
- tegnap: 189
2017.07.11. 15:20 JóB
Hozzászólások: 0

Lehet, hogy szalmaszál... - Egri Erzsébet verse

Lehet, hogy szalmaszál... - Egri Erzsébet verse

˝Hiszem, hogy a gondolat, a szó, a cselekedet csak akkor ér valamit, ha a szeretet vezérli.˝ – így foglalja össze Egri Erzsébet a hitvallását. Verseiben a szeretet élénk színű mozaikkockáiból állnak össze az emberi élet legfontosabb életképei.

˝Légy hasonló az égen szálló madárhoz... aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében.˝ (Victor Hugo)

Mai világunkban a ˝szeretet szárnyaival˝ repülő madarak víg éneke jelenti az emberi önbecsülés, az emberi humánum megmaradásának legfőbb garanciáját.

 

Egri Erzsébet

Lehet, hogy szalmaszál...

 

Ha megkérdeznéd, ki vagyok,

nem tudnék felelni...

Talán egy porszem az utakon,

amit a szél sodor,

egy könnycsepp,

mi lecsorog arcodon,

egy lehullott őszi falevél,

köd a fák hegyén,

pocsolya a kövek között,

fa, mely kettétörött,

hegytetőn sziklahasadék,

felhő az ég peremén,

szitáló ónos eső,

egy odébb rúgott kő,

árboc nélküli hajó,

patakká zsugorodott folyó.

 

Lehet, hogy szalmaszál,

törékeny, már semmire sem jó,

azért itt vagyok -

kapaszkodj belém,

ha a lelked nagyon fáj...

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás