Tiszta Forrás
2019. december 16.   
Névnap: Etelka, Aletta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

☼ ☼ ☼ Advent 3. hete van. ~ ~ ~ ~ OLVASMÁNY: 2019-12-16 ~ ~ ~ ~… és felemelte szemét, mire meglátta Izraelt, amint sátraiban törzsei szerint táborozott. ~ ~ Ekkor leszállt rá Isten lelke, ő pedig elkezdte példázatát, s azt mondta: ˝Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Mindenható látomását látja, aki leborul és akkor megnyílik a szeme: Mily szépek sátraid, Jákob, hajlékaid, ó Izrael! Mint az erdős völgyek, mint a folyóvíz menti jól öntözött kertek, mint a sátrak, melyeket az Úr állított fel, mint a vizek mentén a cédrusok. Ömlik a víz vedreiből, s vetése bőséges vizek közé kerül. Elveti az Úr Ágág miatt királyát, s elveszi a királyságát.˝ ~ ~ Erre elkezdte példázatát és ismét szólt: ˝Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva, s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit.˝ /Szám 24,2-7.15-17a /

Jelen van

0 felhasználó
11 látogató

Látogatások

- ma: 516
- tegnap: 1140
2017.08.20. 09:15 JóB
Hozzászólások: 0

Egy szál búza

Egy szál búza

Kodrán Erzsébet  verse

 

Konok fekete földből nőttem én,

Nagy búzaföldön egy szál búza.

Magyar fajtám génjeit hordozom,

S adom tovább évezredek óta.

 

Egy mosoly voltam édesanyám ajkán,

Egy napsugár az apám homlokán.

Erős tartású dacra nevelt engem,

Maros menti gyönyörű hazám.

 

Szembe fordultam mindig a széllel,

Szembe szálltam a viharokkal,

Ha irigyeim kővel dobtak,

Én lágy kenyérrel visszadobtam.

 

Felemelt fejjel jártam mindig,

Erőt adott konok fekete földem,

Ha idegen zászlót dobtak utánam,

Nemzetiszínűre kicseréltem!

 

Ha majd eltakar fekete földem,

Egy szem búzából újra kelek,

És Veletek, Búza testvéreim,

Magyar földemen csodát teszek!

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás