A világ hiúságáról. 

De vanitate mundi. 

Hívságos fény után

A világ mért lohol,

Amely ma még ragyog,

S holnap már nincs sehol,

Oly könnyen elhasad,

Oly gyorsan szétomol,

Mint fazekas műve,

A rossz agyagcsupor.

Megbízhatóbb a jég

Hátára írt betű,

Mint a világi fény,

Ha még oly gyönyörű.

Édeseket ígér,

De magja keserű.

Hogy bízzál benne, hisz

Arasznyi idejű!

Törékeny üvegen

Lépdelni biztosabb,

Mint a hitvány világ

Amikkel csalogat.

Csak illanó gyönyört,

Csak üres álmokat,

Csak hazug szenvedélyt,

Csak hiúságot ad.

Cur mundus militat

Sub vana gloria,

Cuius prosperitas

Est transitoria.

Tam cito labitur

Eius potentia

Quam vasa figuli,

Quae sunt fragilia.

Plus crede literis

Scriptis in glacie,

Quam mundi miseri

Vanae fallaciae.

Fallax in praemiis

Virtutis specie,

Quae nunquam habuit

Tempus fiduciae.

Credendum magis est

Vitris fallacibus;

Quam mundi miseris

Prosperitatibus.

Falsis insomniis

Et voluptatibus,

Falsisque studiis

Et vanitatibus.