Zelenka Brigitta verse

Időutazás
Születésnapomon Anyámra gondolok,
szívem dobban, mint akkor együtt vele,
milyen volt terhe alatt, várt-e boldogan,
amíg havat fújt a kertben fagy szele?
Ismerős bizsergés fátylat sző szememre,
gördül a hála-könny múlt útján tova,
hol ruhát mos Anyám, s patakmuzsikának
társul szegődik madarak dalkara.
Zsong az emlékezés, zakatol a vonat,
biztonság a kéz, nem történhet bajom,
ha bánat fon csendet, vagy kétség gyötör,
őnála van vigasz, örök oltalom.
Aztán napra éj szállt, és évekre évek,
felnőtt a gyermek, ásít az ősi hon.
Jóanyám csak várt, és kék szeme harmata
bánat-permetet szórt levélpapíron.
De már ez is a múlt, elmentek az őrzők.
Didergő lélekben rezzen a hiány,
jajdul a vén küszöb, s felsóhajt lépésem
az árva otthon repedt grádicsán.
Bielefeld, 2015. január, Fergeteg hava
Hozzászólások
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Ajánló archívum
- 2023.05.16. Zelenka Brigitta verse
- 2023.01.12. ÖKUMENIKUS IMAHÉT 2023
- 2022.02.18. Vagyok, aki vagyok
- 2022.01.13. Vasárnap kezdődik az ökumenikus imahét
- 2021.06.05. Ballada a hamis világról - Pődör György verse
- 2021.03.27. Imádságféle - Zelenka Brigitta verse
- 2021.02.13. Az élő Isten jelen van. (Cs. István cikke)
- 2020.11.10. Online szentmise közvetítések
- 2020.10.04. Zelenka Brigitta - Párbeszéd helyett
- 2020.06.23. Zelenka Brigitta verse