Hamupipőke és a megváltás (Sajgó Szabolcs SJ)

2015. április 7. kedd 18:52

Nagyböjti és húsvéti gondolatainkhoz egy ősi történet üzenetét társítja ezekben a hetekben Hollywood, feltéve a kérdést: mi vált meg bennünket az értéktelen vagy nyomorúságos élettől, az értelmetlen szenvedéstől? – Sajgó Szabolcs SJ írását a Párbeszéd Háza honlapja tette közzé.

A jellegzetes sorsmese mélyen beágyazva él kultúránkban. Nyelvünkön Hamupepejke, Hamupipilyke alakban is ismeretes. A Hamupipőke-motívum (a harmadik királyfi/szegénylegény/pásztorfiú…) huszonhárom teljes változata ismert magyar nyelvterületen. Egész Európában föllelhetők különféle formában. A típus első nyomát egy egyiptomi papiruszon olvashatjuk (Kr. e. 15. sz.). De az ókori görögök, rómaiak, kínaiak, perzsák vagy az észak-amerikai őslakosok is ismerték ezt a mesetípust. A mesének legalább négyszáz változata kering a világban.

Hamupipőke népmeséje a Grimm-testvérek gyűjtése révén vált különösen is ismertté. Sok képzőművészeti, színházi, filmes, zenei földolgozása született. Az 1950-es rajzfilmfeldolgozás a legismertebb Disney-mesék egyike lett. Most híres színészekkel kosztümös feldolgozásban készült el, februárban nagy sikerrel mutatták be a berlini filmfesztiválon, március közepétől pedig már magyar szinkronnal is látható a hazai mozikban. A Miskolci Balett a Miskolci Nemzeti Színházban a mese két változatát is bemutatta tavaly szeptemberben Szergej Prokofjev „kubista” zenéjével. Az egyik változat gyerekeknek szól a klasszikus balett nyelvén, a másik a felnőtteknek mai táncnyelven.

A mese különféle elemzéseivel az aktualitások mentén a nyomtatott és a digitális médiumok, illetve az egyetemi műhelyek szívesen és rendszeresen foglalkoznak. Sigmund Freud 1913-ban megjelent tanulmánya új dimenzióba helyezte a történet értelmezését. Freudnak a mese iránti érdeklődését erősítette – amint erről egyik levelében írt Ferenczi Sándornak –, hogy neki is három lánya volt.

Hasznos lehet reflektálni arra, hogy a Hamupipőke egyes feldolgozásai hová teszik a hangsúlyt. Az 1950-es Disney-film nagyon szerethető története sok énekkel, poénnal, sok mindent leegyszerűsítve az „álmodj és bízz”, „az álmok valóra válnak” üzenetének szuggesztív átadására törekedett. Az új Disney-film a bátorság és a kedvesség erényeit tekinti megváltást hozó erényeknek. A miskolci feldolgozásban a szabadulás felé vezető úton hangsúly kerül a vezeklésre.

Az eredeti Grimm-mesén sok generáció nőtt föl az 1812-es első és az átdolgozott 1819-es megjelenése óta. A Grimm-mese fókuszát a haldokló édesanya utolsó szavai adják a történet elején: „…el kell búcsúznom tőled, nem vigyázhatok rád, nem oltalmazhatlak tovább. Magam helyett itt hagyok neked egy jó tanácsot: légy mindig jó és jámbor, akkor mindig jóra fog fordulni a sorsod, és boldog lesz az életed.” Az édesanya ígérete a mese végén teljesül: mindig jó és jámbor lánya sorsa jóra fordul, királyné lesz belőle, és holtáig boldogan él királyi urával.

Az új hollywoodi filmet igen érdekesen elemzi Robert Barron. A filmbe nem szűrődik be a mai ideológiai harc, mondja, a képek egyszerűen és pontosan hozzák a régi történetet, aminek keresztény karaktere van. Mélyen keresztény allegóriát lát benne, a szabadító, a megváltó krisztusi szeretet erős újramondását. Hamupipőke eredeti szépségét a kihűlt tűz hamva eltakarja, a bűn szolgaságba veti.

Ebből szabadítja ki a királyfi, innen emeli magához, s veszi feleségül, amint a Magasságbeli Egyszülöttje magához emeli a hozzá térőket, s lesz isteni Jegyese egyházának. A szent házasságban csodálatos csere valósul meg: elveszi menyasszonya dicstelenségét, a bűnök következményeit, és adja cserébe saját isteni életét. A film legvégén az induló Hamupipőke visszafordul még gonosz mostohája felé, hogy annyit mondjon: „Megbocsátok neked…”

Mi vált meg bennünket az értéktelen vagy nyomorúságos élettől, az értelmetlen szenvedéstől? Az álom és kitartásunk az álomban? A magunkban bízás? A becsületes élet, a tisztességhez való feltétlen hűség, a rosszra is jóval való válasz? Az ember nem Münchausen báró, nem tudja magát kiemelni a mocsárból, az örvénylő káoszból, a halál sötét völgyéből. A szeretet vált meg, ahogy Jan Twardowski írja A megváltott című versében:

Akit szeretnek megváltott lesz
bár nem értjük ezt azért még szeretünk
és néha úgy elképedünk
mintha a hold lemeztelenedne hirtelen

Akit szeretnek megváltott lesz
Tévelyegtél hányszor de szeretett valaki
várt az ablakban üvegén maradt a pára
vétkeztél de hányszor – és meggyógyított a könny

a szerelem ha végre sír már tiszta
és elfordul mint a bátortalan oroszlán
Hozzátartozód ha nincs az Úr maga ölel
Elmondja majd öregkorodban a bölcs csiga
hogy tomboló vén őrült a kétségbeesés

időn túl már az idő
szavakon túl a szó
mindjárt fejbe ver a csillag túl az ablakon

akit szeretnek megváltott lesz

A kis szeretet kis megváltásra képes, a nagy szeretet többre. A feltétel nélküli, végtelen szeretetből fakad végtelen megváltás az ember számára. A Krisztusban megtestesült isteni irgalom végigjárta szeretetlenségünk, földi poklaink bugyrait az istálló nyomorától a szégyenfára kiszegeztetés kínhaláláig. És aközben minden rezdülését leső ellenei sem találnak benne cáfolatot a római százados kijelentésére: ez az ember valóban Isten Fia volt. Semmilyen kín és rátámadó gyűlölet nem kergette a szeretetlenség, a csüggedés, a föladás zsákutcáiba. Minden gyalázat és tisztátalanság közepette Isten tiszta, kimeríthetetlen szeretete ragyog ránk belőle utolsó leheletéig: „Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek.” És föltámadását részéről nem követi megtorlás, bosszú, nincs rövid távú igazságszolgáltatás sem. Csak megzavarodott ellenségeinek irracionális, fokozódó gyűlölete, amit ma is tapasztalunk a világban. Tehetik, mert Isten nem évtizedek, nem emberöltők, hanem az örökkévalóság távlatában méri igazságát, a szeretet igazságát: Nem a bűnös halálát kívánom, hanem a megtérését, hogy éljen.

Ádámnak tett ígéretét kétezer éve beváltotta a teremtő és újjáteremtő Jóság. Bármennyi sötétséget látunk tombolni földünkön, reálisak maradhatunk, láthatjuk, megtapasztalhatjuk a hitben a halált legyőző Élet, az ebben a világban „gyenge” Isten megváltó, végtelen szeretetét.

Fotó: Párbeszéd Háza Magyar Kurír