2015.12.11. 02:15 JóB

Hozzászólások: 0

Gondolatok az irgalmasságról

Szentatyánk, Ferenc pápa meghirdette az Irgalmasság évét. Kinyitotta a Szent Péter bazilika szent kapuját, és a világ minden részében kinyílnak a templomok szent kapui.

Az irgalmasság a katolikus egyház sokat emlegetett fogalma. Zsinatok, apostoli körlevelek foglalkoztak a témával, neves teológusok könyvtárnyi köteteket írtak az irgalmasságról. A világ a Faustyna nővér által közvetített üzenetek révén figyelt fel arra, hogy az irgalmasság nem csupán egy sokat elemzett fogalom, egy szimpatikus emberi tulajdonság. Az irgalmasságnak – ugyanúgy, mint a szeretetnek – forrása van. A forrás nem más, mint maga az Isten. Nem egy elvont filozófiai kategóriáról van szó, hanem a szeretet aprópénzre váltásáról, annak mindennapi gyakorlásáról.

Az Ószövetség egy törvényeket adó, és azt számon kérő, szigorú Istenképet állít elénk. A fogat fogért, szemet szemért elv a bűn, és az arányos büntetés párhuzamán alapszik. A bűn, és a büntetés patikamérlegen kimért egyensúlya a meghatározó. Az irgalmasság, mint fogalom a „törvény” árnyékában húzódhat csak meg. Azért vak a vak, mert bűnt követett el, Isten ezért büntette vaksággal. Ha pedig vakon született, akkor a szülei vétkeztek. Jogosan bűnhődik tehát. Ez a megcsontosodott farizeusi szemlélet az irgalmasságot messzire száműzi az emberek gondolatvilágából. Ennek az emberi szenvedés iránti érzéketlenségnek, már-már kegyetlenségnek lehetünk tanúi Jézus gyógyításai kapcsán. A Jézus által meggyógyított vak Bartimeust a zsidó nagytanács elé idézik, és megfenyegetik. De nemcsak Bartimeusnak kell kérdésekre válaszolnia, még a szüleit is a bírák elé citálják. Nincs részvét, nincs szánalom: a sajátosan értelmezett isteni igazságszolgáltatás felülír minden egyebet. Aki vak, vagy egyéb betegségben szenved, az bűnös, és a bűnösnek a korabeli felfogás szerint bűnhődnie kell. Hogyan merészeli valaki megszegni ezt az íratlan törvényt, hogy merészeli meggyógyítani a vakot?

A kinyilatkoztatott, de eltorzított, lényegétől megfosztott abszolút érvényű törvény, és a szereteten alapuló irgalmasság drámai konfliktusa bontakozik ki Jézus színre lépésével. Mintha nem is egy, hanem két Isten lenne, akik szemben állnak egymással: az Ószövetség kimért, törvényt alkotó, és a törvényt megszegőit szigorúan büntető Istene, és az emberek között csodákat művelő Jézus, aki Isten Fiának mondja magát. Aki meggyógyítja a vakot, a leprást, a bénát, aki megbocsát a házasságtörő asszonynak.

A hatalom birtokosainak,- akik fegyveres erővel a hátuk mögött értelmezik a törvényeket,- nem kenyerük az irgalmasság. Attól tartanak, hogyha időnként irgalmat gyakorolnának, azt az általuk irányított alattvalók a gyengeség jelének tartanák. A kíméletlenség, az erőszak volt mindig is a hatalomgyakorlók fő eszköze. Irgalmas királyról, császárról ritkán hallani. Annál inkább a kegyetlenségről, kíméletlenségről hírhedtté vált uralkodókról. A vezető réteg számára az irgalom gyakorlása rangon alulinak számított. Ezt láthatjuk az irgalmas szamaritánus példázatában is. A zsidó elithez tartozó pap és levita szó nélkül elmegy a rablók által félholtra vert ember mellett. A lenézett, megvetett szamáriai viszont megszánja az úton fekvő embert, és segít rajta.

Napi imádságainak vissza-visszatérő mondata: Kyrie eleison! Christe eleison! Uram irgalmazz! Krisztus kegyelmezz! A bűnös ember imája ez. Azé az emberé, akiben tudatosul bűnössége. A vak Bartimeus tisztában volt vakságával, és irgalomért, gyógyulásért esedezett. Mély hittel, és Isten iránti mélységes alázattal: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” A „vak” farizeusok, akik bűntelennek tartották magukat, azok számára a törvény puszta ismerete és betartása nem hozhatott üdvösséget.

Irgalom csak hitből, és szeretetből fakadhat. A Földön élő emberiség nagyjából 10 %-a birtokolja a földi javak 90 %-át, és a lakosság 90 %-ának mindössze a javak 10 %-a jut. Ez azt jelenti, hogy a Földön élők túlnyomó többségének az irgalmatlan, és kíméletlen kizsákmányolása folyik. De nemcsak a népek, hanem a természeti értékek, az élőhelyek pusztítása is zajlik. Az irgalom fogalmát ez a szűk réteg nem ismeri. A bankok, a nemzetközi pénzintézetek emberek, népek, államok sokaságát teszik tönkre. A mérhetetlen kapzsiság egy önpusztító folyamatot indított el. Egy régi indián közmondás szemlélteti ezt leginkább:

„ha kivágtad az erdő utolsó fáját, ha megölted a mező utolsó vadját, ha kifogtad a tengerből az utolsó halat, rá fogsz döbbenni, hogy a pénzt nem lehet megenni!”

Nem véletlenül figyelmezteti Isten az emberiséget. Szent II. János Pál pápa felismerte a Faustyna nővérnek adott isteni üzenetek jelentőségét. Irgalmasság nélkül nincs szeretet, szeretet nélkül nincs béke. Ezt éljük most: irgalmatlanság, kegyetlenség, háborúk teszik elviselhetetlenné a békére, normális emberi életre vágyók életét. Eddig soha nem látott sátáni brutalitás sokkolja a világ népeit. Afrikában, az un. „arab tavasz” következtében polgárháborúk dúlnak, mindennaposak a vérengzések. Fekete Afrika népei között etnikai, törzsi háborúk dúlnak, fegyveres rablóbandák (ld. Boko Haram) garázdálkodnak. A Közel-keleten az amerikai „demokrácia export” következményeképpen lángba borult fél Ázsia. Mindenki harcol mindenki ellen. A régebben a térségben békében élő keresztényeket a szó legszorosabb értelmében irtják, templomaikat, kolostoraikat lerombolják. Bűzlik a térség az olaj, és a pénz szagától. Az isteni Szentháromság helyébe a sátáni-háromság lépett: Olaj-Pénz-Fegyver. Istent innen is száműzték, ugyanúgy, mint Európából. Nincs már, aki imádkozna: Kyrie eleison! Christe eleison! Helyette az Allah akbar csatakiáltássá aljasított üvöltése hangzik a keresztény mártírok véres holttestei felett.

Az irgalmasság isteni erény: Isten adománya a teremtett ember számára. Egy állat nem rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, mert ösztönlény. A túlélése, és szaporodása érdekében nem kell mást tennie, mint betartani a rá vonatkozó természeti törvényeket. Ezt meg is teszi.

Az emberiség egy része – gondolkodó, és tudatosan cselekvő lényként – visszaélve a neki adományozott szabadsággal, áthágja ezeket a törvényeket is. Ha az állat jóllakott, nem öli halomra a környezetében élő többi állatot. Hagyja őket békésen legelni. Az ember a saját fajtársait irtja ki hidegvérrel, előre megtervezett háborúk során. Nincs benne szánalom, nincs benne irgalom. Hogy miért teszi ezt, mikor a földi javakból annyit összeharácsolt magának, hogy nem tud vele mit kezdeni? Ez rejtély.

Az Irgalmasság éve van. Egyházunk kitárta a Szent kapukat. Azzal a céllal, hogy a bűn terhét hordozók átmenvén a kapun, maguk mögött hagyhassák ezt a terhet.  Európa kettészakadt. A kapun belül az ősi hit parazsát őrzők fohászkodnak Isten irgalmáért. Imádkoznak az Egyházért, Európa és a világ jövőjéért. Miként Szent Ágoston tette, midőn a barbárok hada már a kolostor falait ostromolta. Vagy Hunyadi János és Kapisztrán Szent János Nándorfehérvár védelme során. Ennek emlékére kondult meg a harang Európa keresztény templomaiban.

A harang ma is megkondul: emlékeztet, és figyelmeztet. Emlékeztet a keresztény hit, Európa elszánt, hős védőire Nándorfehérvár ostromakor. Figyelmeztet, hogy a hit és a haza védelme ma is szent kötelességünk.

A.D.2015.12.11.©JóB

Hozzászólások