Porba írt nevek

„Uram, te vagy Izráel reménysége, megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged, a tőled elpártolók nevét a porba írják.”

Exspectatio Israel, Domine, omnes, qui te derelinquunt, confundentur; recedentes a te in terra scribentur, quoniam dereliquerunt venam aquarum viventium, Dominum. (Jer.17.13)

Izraelnek reménysége, Uram! Azok, akik elhagynak, mind megszégyenülnek; akik pedig elfordulnak tőled, azokat gyökerestül kitépik földjükből, mert elhagyták az élő vizek forrását. (Jer 17.13)

2016-03-13-án, vasárnap olvashattuk János evangéliumában:

Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. Korán reggel ismét megjelent a templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok odavittek hozzá egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították, és azt mondták neki: ˝Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták. Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Te ugyan mit mondasz?˝ Ezt természetesen azért mondták, hogy próbára tegyék, és hogy bevádolhassák.

Jézus azonban lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor azok tovább faggatták őt, fölegyenesedett, és azt mondta nekik: ˝Aki közületek bűn nélkül van, az vessen rá először követ.˝ Aztán újra lehajolt, és írt a földre. Azok pedig ennek hallatára egymás után elmentek, kezdve a vénektől, s ő egyedül maradt a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki: ˝Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged?˝ Az így felelt: ˝Senki, Uram!˝ Jézus ekkor azt mondta neki: ˝Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!˝ /Jn 8,1-11/

A történet Jézus korában nem számított kirívónak. A házasságtörésen ért asszonyt Mózes törvényei szerint meg kellett kövezni. Erre készülnek most is a nép vénei, az írástudók, és farizeusok. Jézus éppen a jeruzsálemi templomban tartózkodik. Szokása szerint tanítja a népet. A törvény betűjét szigorúan alkalmazó vallási vezetők ezért találkoznak Jézussal az ítélkezés kapcsán. Ravaszságukra jellemző, hogy csapdát állítanak neki. Megkérdezik a véleményét a kétségtelenül bűnös asszonyra kirótt ítélettel kapcsolatban. Ők a törvény szigorú őrei, és végrehajtói. A bűnösnek bűnhődnie kell. Érdekes módon ezt a következetes magatartásukat csak egyszer szegték meg: Jézus elítélése, ill. elítéltetése során.

Jézus válasza kétféle lehetett: vagy helyesli az asszony elítélését, és megkövezését, vagy ellenzi. Bármit mond, fel lehet ellene használni. Ha igent mond, megkérdőjeleződik eddigi tanítása a szeretetről és irgalmasságról. Ha ellenzi az ítéletet, vádolni lehet a törvény megszegésével, vagy akár lázítással is.

Jézus nem válaszol, csak a porba ír valamit. Teológusok sokasága próbálja azóta is megfejteni, mit is írhatott Jézus. Ez az egyetlen eset az Evangéliumban, hogy Jézus írt valamit. Egyszerűen azért nem foglalta írásba a tanítását (bár megtehette volna), mert a kimondott szó, az Ige erősebb mindennél. Isten szava teremtő erejű. Krisztus szavairól mondták hallgatói: „így még ember nem beszélt!” Szavában erő lakozott, és élettel volt tele. Szavaiból az irgalmas szeretet áradt. Ezért is hallgatták hatalmas tömegek a nap minden szakában. Hallgatták a hegyen, a tóparton, a zsinagógákban, az utcákon és tereken.

A templom előterének szereplői szinte megmerevedtek a feszült várakozástól. Nagy sokára megszólalt az Úr: „Aki közületek bűn nélkül van, az vessen rá először követ.˝

A Szentírás kutatók szerint Jézus Jeremiás próféta egyik mondatát írta a porba:

„Uram, te vagy Izráel reménysége, megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged, a tőled elpártolók nevét a porba írják.” (Jer 17.13)

Más fordítás szerint az idézet így hangzik:

Én úgy gondolom, hogy igazuk lehet a kutatóknak. Azt tenném még hozzá, hogy Jézus a jeremiási idézet alá is írt még valamit. A jelenlévő ítélkezők bűneit, kezdve a véneken…

Ennek kapcsán eszünkbe jut Jézusnak a nevekre vonatkozó többi kijelentése is:

˝De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.˝ (Lk 10.20)

A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem megvallom majd Atyám és angyalai előtt. (Jel 3.5)

Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették. (Jel 20.15)

Elgondolkodtató Jézus cselekedete: mennyire más, ha egy ember nevét a porba írják (a bűneit felsorolva), vagy a mennyekben írják be az Élet könyvébe. A port elfújja a szél, és a név semmivé válik. Ennek szimbolikus jelentése is van: az ókori zsidó nép esetében a névnek meghatározó jelentősége volt, magát a létezést fejezte ki.

Jézus megfordítja, és helyére billenti a feje tetejére állított isteni törvényt. Eszünkbe juthat a szálka és gerenda példázata is. A törvénytudók látványosan ítélkeznek a bűnös asszony felett, de a maguk bűneit takargatják. Nem tartanak soha bűnbánatot, mert meg vannak győződve arról, hogy ők Isten legkiválóbb képviselői (gondoljunk csak a farizeus és a vámos imájára a templomban). Az ő életükben a valóság és az igazság már régen elszakadt egymástól. (2016.03.14-én olvashattuk Zsuzsanna és a vének történetét a Napi olvasmány rovatban.) Úgy gondolták, hogy hatalmuk és vezető beosztásuk a mennyek országában is megmarad.

Korunk törvényhozói és ítélethirdetői sokban hasonlítanak a Jézus korabeliekhez. A korlátlan földi hatalom (karhatalommal támogatva) furcsa kettősséghez vezet. Ítéletet csak a bűnösnek kikiáltott emberek (népek, országok) felett mondanak. Isten helyébe képzelik magukat, akik nem tartoznak senkinek elszámolással.

Jeremiás próféta szavai ma is időtállóak. Jaj annak, akinek a földi porba írják csak a nevét, nem pedig az Élet könyvébe a mennyek országában! Jaj azoknak, akik lábbal tiporják az igazságot! Jaj azoknak, akik elpártolnak Istentől, és a bálványokat imádják!

Jézus végtelen irgalma még a legbűnösebb embert is felmentheti. A nagyböjti idő a bűnbánat ideje. Istenhez visszatérni sohasem késő. Az irgalmas szeretet legyőzi, és eltörli a bűnt. A szerető Atya ma is visszafogadja tékozló fiát. Isten egyszülött Fia ma is megbocsát: a templom előterében, az élet vizét adó kútnál, és a végórában is, a golgota keresztjén.

„Kérjetek, és adatik nektek!” Nem kell mást tenni, csak hittel kell kérni bűneink bocsánatát.

„Zörgessetek, és az ajtó kinyittatik nektek!” Az az ajtó, mely a bocsánatot nyert bűnös előtt nyílik ki. Az az ajtó, mely a mennyek országába biztosít bebocsájtást Isten megtért gyermekei számára.

Archívum