2014.12.08. 01:00 __

Hozzászólások: 0

A Jézus-ima, a szív szüntelen imája 1. rész

Szüntelenül imádkozzatok! (1 Tessz. 5.17)

"Annak érdekében, hogy még inkább hozzászokjon az Istenre való emlékezéshez, a buzgó kereszténynek egy speciális eszköz áll rendelkezésére, nevezetesen egy két-három szóból álló rövid ima szüntelen ismétlése. Ez leggyakrabban a következő: "Uram, irgalmazz!" vagy "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam bűnösön!". Ha még nem hallottál erről, akkor halld meg most, és ha még nem gyakoroltad, akkor kezd el mostantól" (Remete Szent Theofán püspök)

Az egyetemes egyház kincsestárának - nyugaton méltatlanul elfeledett, de az orthodox és a görögkatolikus lelkiségben és főleg az Athosz hegyen továbbélő - gyöngyszeme, a JÉZUS-IMA.

"A Zarándok elbeszélései" című könyvből ismert Jézus-ima napjainkban egyre inkább újra terjed a nyugati, római katolikus keresztények körében is, Magyarországon azonban még nem eléggé ismert.

     A transzcendens Isten jelenléte utáni vágyakozás ihlette Jézus-ima a kezdetektől fogva válasz Szent Pál felszólítására is: Szüntelenül imádkozzatok! Ez az ima egy eszköz, amely - ma inkább mint bármikor - visszavezetheti gőgös és önző világunkat Istennel az Atyával való szeretet-közösségbe, az alázat útjára, a krisztusi szűk ösvényre, amelyen az iga édessé és a teher könnyűvé válik, mert megtapasztalhatjuk, hogy az Úr velünk van minden nap, a világ végezetéig.

     Az internet lehetőséget ad arra, hogy mindazok, akik keresik - a krisztusi tanítás és a két évezredes kereszténység hagyományai alapján - az Isten jelenlétébe vezető utat, bátorítást és eszközöket is kapjanak, hogy aztán továbbléphessenek Isten kegyelmével. Ennek a cikk sorozatnak ez lenne a célja részemről.

1. Rövid ismertető a Jézus-imáról

A Jézus-ima a nyugaton ismert rózsafüzérhez hasonló, a keleti keresztény hagyományban elterjedt szóbeli ima, amely már a VII. században ismert volt. Szövege az evangéliumi farizeus és vámos példabeszédéből (Isten, irgalmazz nekem bűnösnek!), illetve a vak Bartimeus felkiáltásából (Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!) kiindulva alakult ki. "Végleges" formájában magába foglalja az egyház tanítását Jézus személyéről, illetve az Isten és ember közötti viszonyról.

Legteljesebb formája magyarul így hangzik:

"Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön!"

Az ima szövege természetesen változhat, egyes részei elmaradhatnak:

Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön!

Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam! stb.

Legősibb formája a keleti és nyugati liturgiában egyaránt általános Kyrie eleyson! (Uram irgalmazz!), legrövidebb alakja pedig egyszerűen a Szent Név: JÉZUS! vagy Jézus Krisztus!

Az ima bármely formájának lényeges - központi - eleme Jézus Szent Neve , amelynek hatalma van.

Az ima recitálásához segítségül szolgál egy imafüzér (oroszul chotki, görögül komboskhini), amelyet általában - ellentétben a rózsafüzérrel - fonalból csomóznak. A csomók száma változó, lehet 33 (Jézus földi éveinek száma) illetve létezik 50 és 100 szemes is. A csomók általában nincsenek bizonyos szakaszonként egymástól elválasztva, bár a 100 csomós esetében előfordul, hogy minden 25-ik után egy nagyobb - esetleg fából vagy más anyagból készült - csomó van. A végén szintén fonalból csomózott kereszt található, amely esetenként nagyobb bojtban végződik. Egyesek szerint a bojt arra szolgál, hogy az imádkozó a bűnbánat könnyeit vagy verítékét (a keleti szerzetesek ezt a magánimát mély meghajlásokkal illetve leborulásokkal kísérik) letörölje. A színe általában fekete (az alázat és bűnbánat színe).

A keleti szerzetesek maguk csomózzák ezeket az imafüzéreket, miközben imádkozzák a Jézus-imát. Az imafüzéreket nem áldják meg (mint nyugaton a rózsafüzért), mivel úgy tartják, hogy azt az imádkozó maga szenteli meg a használat során.

A Jézus-ima nagy szentjei valójában szüntelenül ismételték ezt az imát, kezdetben hangosan, majd csak gondolatban, ezért a füzér csak a kezdők esetében szolgálja a számolást, akik számára az még nem vált készséggé. Ebben az esetben nem tartom a legjobb szónak az automatikus kifejezést, bár "A Zarándok" című elbeszélés szerint az ima egy idő után önműködővé válik, és még álmában is elkíséri az embert. Természetesen nem válik teljesen függetlenné az akarattól és többé kevésbé tudatos marad akkor is mikor gyakorlója más - akár fizikai, akár szellemi - tevékenységet folytat. Ebben nyilvánul meg ennek az imaformának az igazi célja: Isten jelenlétének állandó tudatosítása az ember által, a folyamatos Isten jelenlétében élés - nyugati fogalmak szerint az összeszedettség állapota. Míg a rózsafüzér Jézus és Mária életének eseményei fölötti szemlélődés, ezért bizonyos fokú nyugalmat igényel, ez az ima "pusztán" Isten jelenlétének, mindenütt jelenvalóságának állandó tudatosítása, a szemlélődés mint életforma kialakítása, ami nem ment fel az alól a kötelezettség alól, hogy naponta - hasonlóan a rózsafüzér imádkozásához - csak az ima (akár hang nélküli) recitálásával töltsünk el Isten jelenlétében egy bizonyos időt, amelyet kizárólag erre szánunk.

Érdekes - egyben saját tapasztalatom is - Anthony de Mello jezsuita szerzetes meglátása az imafüzér (mint tárgy) használatával, amikor a Jézus-ima, illetve a rózsafüzér kapcsán a "Kapcsolat" című könyvében megjegyzi, hogy az imafüzér puszta kézbevétele, tapintása is imádságra hangolja az embert. Az előrehaladottak számára valószínűleg sokkal inkább ez a szerepe, mint az elmondott imák számolása.

Hozzászólások