Tiszta Forrás
2019. április 20.   
Névnap: Tivadar, Tihamér

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
25 látogató

Látogatások

- ma: 615
- tegnap: 1345
2016.12.04. 20:25 JóB
Hozzászólások: 0

fides – spes – caritas

fides – spes – caritas

hit - remény - szeretet

 

A régi világban faluhelyen az emberek hajnalban ébredtek. Koromsötétben tapogatóztak a gyertya, vagy a petróleumlámpa után. A kályhában a tűz már régen kialudt, a meleg ágyból kibújva fogvacogva húzták fel a meleg ruhát. Kinn, a ködös, nyirkos, havas, jeges időben még a kutya sem bújt elő ebben a zord időben a vackából.

De jó lett volna ilyenkor a jó meleg dunyha alatt tovább aludni, vagy legalább szunyókálni még egy kicsit. Az ünneplő ruhába öltözött emberek a gyertyák fényénél, kezüket melengetve indultak a templomba a „rorátéra”, a hajnali misére. A hit, a Krisztus iránti szeretet járta át szívüket-lelkület ezeken a sötét, fagyos hajnalokon. „Rorate, caeli de super…” énekelték kórusban a szép adventi dalt.

 

 

A Krisztusba vetett hit erőt jelent. Az Evangéliumot olvasva ezt számos esetben tetten érhetjük. Az apostolok egy része tapasztalt halász volt. Bizonyára számos megpróbáltatásban volt részük a halászat során. A tenger (Galileai-tenger) szeszélyes, és kiszámíthatatlan, olyan, mint az emberi sors. Egyszer békés, nyugodt, szelíd, máskor pedig haragvó, viharos, félelmetes.

Bárkába szállt, s tanítványai követték.

 Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt.

 Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: "Uram, ments meg minket, elveszünk!"

 Jézus ezt mondta nekik: "Mit féltek, kishitűek?" Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt. (Mt 8.23-26)

 

Mi is ugyanúgy félünk és rettegünk életünk viharaiban, mint az apostolok. A tomboló tengerrel, a fejünk fölé tornyosuló hullámokkal szemben – úgy érezzük – tehetetlenek vagyunk. Itt nem segíthet a mindenféle helyzetre mézes-mázos szavakkal biztonságot ígérő „Biztosító Társaság”, sem a nyugdíjpénztár, sem a magas hozamot ígérő befektető társaság. Egyvalami segíthet csupán: a hit. Egy viharos tengert lecsendesíteni képes, mindenek fölötti erő.

A hit reménység is. Egy vak embernek a látását még egy mai, magas fokú elméleti tudással rendelkező, korszerű eszközökkel ellátott orvos sem képes visszaadni. Jézus korában egy vak ember élete teljesen kilátástalan volt. Talán nem véletlen, hogy több olyan csodáról olvashatunk az Evangéliumban, ahol a vakoknak Jézus visszaadta a látását.


Jézus folytatta útját. Utánament két vak, ezt kiáltozva: "Dávid fia, könyörülj rajtunk!"
 Amikor a házba érkezett, a vakok bementek hozzá.

Jézus megkérdezte tőlük: "Hiszitek, hogy meg tudom tenni?" "Igen, Uram!" - felelték.
Erre megérintette a szemüket, és így szólt: "Legyen hitetek szerint!"
Nyomban megnyílt a szemük. (Mt 9.27-30)

A hit gyógyító erő. Lourdban számos olyan esetet jegyeztek fel szakemberek, amikor hit által nyertek gyógyulást az oda zarándokló betegek. Papok, lelkipásztorok a megmondhatói annak, hány esetben jöttek rendbe javíthatatlannak tűnő házasságot a hit által. A Gulág poklába elhurcolt, meggyötört, kiéheztetett, kizsigerelt magyar embereket a hit tartotta életben (Placid atya a megmondhatója ennek).

Pál apostol mintha róluk írta volna a következő sorokat:

Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?

 Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak.

 De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.

Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. (Róm 8.35-39)

 

Ez a hitből fakadó reménység éltette ezeket az ártatlanul elhurcolt egyszerű embereket. Krisztus szeretete táplálta őket, és táplál minket is napról napra, hogy életünk nehéz helyzetein is úrrá tudjunk lenni.

 

Napjaink globalizált világában az advent, a Krisztus várás sok esetben nem a hitből fakadó, szeretetre éhes emberi szív vágyakozása, hanem csak egy felszínes, látványos esemény. A meggyőződéses keresztény hit abból a reménységből fakad, hogy Isten gyermekei vagyunk, és Isten országának várományosai. Ezért haltak meg oly sokan az ókori keresztényüldözések során az Amfiteátrum Flaviumban (Colosseum), és a római birodalom számos provinciájában. Ezért halnak mártírhalált napjaink misszionáriusai, és az iszlám területeken élő keresztény testvéreink.

 

A mainstream-média irányított hírei a kereszténység végnapjait prognosztizálják. A hit védelme, a krisztusi missziós parancs helyett a hamisan értelmezett, bratyizó-ökumenizmus vált a követendő példává. A templomba befurakodott kufárok jó szomszédokká nemesültek.

 

Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást. Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek.

A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. (Mt 24.10-13)

 

Isten tegnap, ma, és holnap is ugyanaz. Krisztus Igéi tegnap, ma, és holnap is ugyanazok maradnak. A keresztény hit, a keresztény reménység, és a krisztusi szeretet ma is megjelenik minden szentmise áldozatban. A felebaráti szeretet nem a keresztény dogmák felhígítását, az Evangélium Igéinek globalizált értelmezését jelenti, hanem a krisztusi sziklán álló keresztény ember hitből fakadó megnyilvánulását. Isten Fia azért testesült meg, és jött el közénk, hogy Jó Hírt hozzon, és megbízott bennünket, hogy az Evangéliumot az egész világon hirdessük.

 

Ezt jelenti nekünk az Advent. Várunk Isten Fiára, aki szegényen, alázatos szolgaként jelent meg közöttünk, hogy bűneinktől megszabadítson minket. Azért jött erre a világra, hogy hitet ébresszen bennünk, reményt adjon nekünk, és az Ő szeretete, békessége költözzön be a szívünkbe.

 

A.D.2016.12.04.©JóB

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás