2016.12.18. 19:55 JóB

Hozzászólások: 0

Mane nobiscum Domine

Mane nobiscum Domine

Erre a próféta azt mondta: "Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek?

Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.  Iz 7.13 -14

 Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Iz.9,5

Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. Mt 1.23

Ézsaiás vagy Isaiás vagy Izajás vagy Jesajá Kr. e. 8. században élt júdeai próféta, a bibliai Ézsaiás könyv szerzője 700 évvel előre jövendölte meg hihetetlen pontossággal Jézus születését. De nemcsak a Messiás születését írta le, hanem életéről, szenvedéséről és kereszthaláláról is hű képet festett.

(Az 1947-ben megtalált, Krisztus előtt keletkezett holt-tengeri tekercsek közt megtalálták a teljes Izaiás- könyvet.)

Karácsony éjszakáján valóra váltak a próféta szavai.

 Izaiás próféta előkelő származású, éles eszű, széles látókörű ember volt, aki mindig kész volt Istennek az adott történelmi helyzethez kapcsolódó üzenetének megértésére és közlésére.  Elhívatását egy csodálatos látomás által nyerte. Isten dicsősége jelent meg előtte és az Ő szent voltával szemben meglátta önmaga és népe bűnösségét.

A próféta korában is jellemző volt a választott nép körében Isten tiszteletének megsértése, a bálványkultusz, az erkölcstelen élet, a formális vallásosság, és a szociális igazságtalanságok. Ugyanúgy, mint napjainkban.

Mindezekért a próféta elkerülhetetlennek látta Isten ítéletét, amely a nemzeti összeomlás formájában jön el a könnyelmű és hitetlen népre. Azt hirdette, hogy az embereknek vissza kell fordulniuk Isten felé.

Ugyanezt hirdette az ószövetség utolsó nagy prófétája, keresztelő Szent János is. „Térjetek meg! A fejsze már a fák gyökerére tétetett!”  Viperák fajzatainak nevezte a bűnben megátalkodott farizeusokat.

Jézus, a megtestesült Isten Fia szolgálata kezdetén a názáreti zsinagógában Izaiás tekercséből olvasta fel a rá vonatkozó jövendöléseket.

 Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki.  Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni.  Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:  

„Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.”

Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött; ő pedig szólni kezdett hozzájuk:

 „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.” Lk.4.14-21

„Ma teljesedett be ez az írás.” – mondta Jézus messiási szolgálata kezdetén. Még egyszer halljuk tőle ugyanezt a szót, a messiási szolgálata legvégén, a kereszten: „Beteljesedett.”

Kétféle magatartást figyelhetünk meg az isteni kinyilatkoztatásokkal kapcsolatban. Az ószövetségi próféták figyelmeztetései haragot, és elutasítást váltottak ki a hatalmi elit vezetőiből, de megértésre találtak az egyszerű, hitüket őszintén megélő emberek között. Ugyanezt a mentalitás tapasztalható meg Jézus működése során is. A farizeusok az életére törnek, a nép meg királlyá akarja tenni. Vannak, akik felismerik a jeleket, és csodákat, felismerik Jézusban az Isten Fiát. Vannak, akik vakok, és süketek, és a Sátán művének hazudják ezeket a rendkívüli jelenségeket.

 Jézus feltámadása után találkozott az emmausi tanítványokkal, akik a kenyértöréskor ismerték fel az Urat, és így marasztalták:

  „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt. (Lk.24,29)

Jézus, a Messiás, a Megváltó ma is felismerhető a kenyértöréskor. Jelen van az Oltáriszentségben, és ott van minden hívő közösségben.

 „Ha ketten, vagy hárman összejönnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük” – ígérte meg nekünk is az Úr.

Karácsonyi lázban ég az ország, a keresztény világ. Van, ahol zsúfolt plázákban tolonganak az emberek, hogy mindent időben be tudjanak vásárolni karácsonyra. Reklámoktól hangosak a karácsonyi vásárok, az interneten már a híreket sem lehet elolvasni az agresszív, tolakodó reklámok miatt. A kereskedő cégek forgalma ugrásszerűen megnő ebben az időszakban.

Karácsonyra minden elkészül, csillog-villog a szépen feldíszített fenyőfa, a városok főterei fényárban úsznak. Összejönnek a családtagok, a barátok, a rokonok.

Egyet nem szabadna elfelejteni: kinek a nevében jöttünk össze. Vajon a megszületet megváltó Krisztus ott van-e közöttünk?

Mert békét, szeretetet csak egyedül Ő adhat. Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek – mondotta az Utolsó vacsorán, mielőtt elindult volna a szenvedés útjára. Eszünkbe jut-e ez Szentestén, a vacsorán, a mindenféle finomságokkal terített asztalnál?

A Karácsony Jézus születésének ünnepe. A szeretet, a békesség ünnepe. A velünk született isteni szeretet ilyenkor hangosan csendül fel lelkünk legmélyéről.

Ady Endre így fogalmazott:

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

A világban dörögnek a fegyverek, tombol a háború, üldözik a keresztényeket. Szeretet helyett a gyűlölet az úr, békesség helyett a nagypolitika hataloméhes gurujai szítják a feszültséget világszerte. Izaiás próféta intő szavai ma is érvényesek. Eljött az Isten Fia a földre, hogy érvényt szerezzen az isteni akaratnak. Nem hatalommal, hadsereggel jött el, hanem egyszerű kisdedként látta meg ezt a földi világot egy betlehemi istálló jászlában.  De eljön majd ismét: hatalommal, dicsőséggel. Ítélni eleveneket, és holtakat, és Országának nem lesz vége.

A téli sötétségben az adventi gyertyák után felragyog a betlehemi csillag, Isten fényessége, amely bevilágítja az otthonokat, a lelkeket.

Mane nobiscum Domine! Maradj velünk Uram! Mert a Te szereteted teremthet csak békességet, a Te Igéid jelenthetnek csak üdvösséget az egész teremtett világ számára.

A.D.2016.12.18.©JóB

Hozzászólások