2017.02.27. 19:10 JóB

Hozzászólások: 0

Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?

A napi evangélium margójára (Mk 10,17-27)

A gazdag ifjúról szóló rész az evangélium egyik legtöbbet idézett története. Talán csak a tékozló fiúról szóló példázatot emlegetik ennél gyakrabban. Megfigyelhetjük, hogy mindkét történetben a szereplőket ugyanaz motiválja: a vagyon.

A gazdag ifjú tekintélyes vagyonnal rendelkezik. Ifjúként említi az evangélium, ebből arra következtethetünk, hogy valószínűleg őseitől örökölte ezt a gazdagságot. A tékozló fiú esetében is a vagyoné a főszerep: a fiatalabbik fiú úgy gondolja, hogy a rá eső atyai örökség biztosítja majd számára a szabadságot, a függetlenséget, és a gondtalan jólétet. Ugyanez járhatott a fejében annak a gazdának is, aki – mai szóhasználattal élve – jelentős beruházásokat tervezett annak érdekében, hogy az egyre nagyobb termést tárolni tudja. Ebben látta a gondtalan jövőjének a biztosítékát. De a jövője – mint mindannyiunké – nem a saját kezében volt, hanem Isten rendelkezett felőle.

Nem tudjuk, mi késztette a gazdag ifjút arra, hogy Jézus elé járuljon. Bizonyára hithű, törvénytisztelő családban élt. Olyan ősöktől származott, akik a törvények maradéktalan betartása által remélték elérni az üdvösséget. A korabeli zsidó felfogás szerint a vagyon azt jelentette, hogy tulajdonosa kedves Isten színe előtt. A szegénység, a számkivetettség Isten büntetését jelentette. A betegséget, szegénységet a bűn következményének, Isten büntetésének tartották.

A gazdag ifjút mégis kétségek gyötörhették. Bizonyára hallott már korábban is erről a nem mindennapi prófétáról, akinek a csodái ámulatba ejtették a népet. Lehet, hogy személyesen is hallotta Jézus egy-két beszédét. Ez a „csodatevő” rabbi meglehetősen keményen ostorozta a farizeusokat, az írástudókat. Nem a gazdagságuk miatt, hanem a kapzsiságuk miatt. Nem a törvények merev értelmezése miatt, hanem a képmutatásuk és önteltségük miatt. Úgy tűnik, ez az ifjú személyesen akart meggyőződni arról, hogy valójában mi az üdvösség feltétele. Talán valamiféle garanciát szeretett volna kapni Jézustól a maga üdvösségét illetően.

Jézus válasza kiábrándító volt számára. A törvény betű szerinti betartása nem jelent automatikus garanciát a mennybe jutásra!

Add el mindened! – ez lesújtotta az ifjút, mert mint olvashattuk, nagy vagyona volt. Jézus a tanítványokat is ennek szellemében küldte el a missziós munkára: Ne vigyetek magatokkal sem erszényt, sem tarisznyát! A hegyi beszédben meg ezt mondta: Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket, amit megemészt a rozsda, és ellophatják a tolvajok!

Elgondolkodtató kijelentések ezek. De mi lehet az oka annak, hogy Jézus akadálynak látja a vagyont, a gazdagságot? Miért ne lehetne vagyona annak, aki tisztességesen megdolgozott érte?

Jézus nemcsak a jelent látja. Látja a jövőt is. Látja a szíveket, látja a veséket. Látja, hogy ki mivé válik, és mivé válhatna. Péter apostol felismeri Jézusban a Messiást, és harcosan kifakad, mikor Jézus a haláláról beszél. A dicsőséges, mindenható Istent látja, akinek hatalma van mindenek felett. A „virágvasárnap” tündöklő fényében él. El sem tudja képzelni a „nagypénteki sötétséget”. Jézus figyelmeztette, mert ismerte a jövőt. Talán ezért figyelmezteti a gazdag ifjút is. Ha eljön számára a választás ideje, akkor kit fog szolgálni? Ragaszkodik addigi életéhez, gazdagságához, és keresztény üldöző farizeus válik belőle, vagy radikálisan megváltozik az élete, és Krisztus szolgálatába lép?

Ha megnézzük az emberiség történelmének alakulását, akkor annak lehetünk a tanúi, hogy a különböző társadalmi osztályok kialakulása a vagyonfelhalmozás miatt ment végbe. Ez vezetett azután a kizsákmányoláshoz, egyes emberek felemelkedéséhez, mások szolgasorba taszításához. Az arany volt ennek a folyamatnak a mozgató rugója. Kíméletlen eszközökkel folyt az ádáz küzdelem ezért a nemesfémért. Gondoljunk csak Amerika felfedezése kapcsán az ott élő őslakosság kíméletlen kizsákmányolására, szisztematikus kirablására és legyilkolására. De gondolhatunk a nagy amerikai aranylázra is: az arany lelőhelyeken a vadon törvényei uralkodtak. A gyors meggazdagodásért folytatott hajsza sokszor véres harccá fajult. Az aranyért, a hatalomért, a gazdagságért folytatott háborúkat mind korszerűbb fegyverekkel vívták, és vívják napjainkban is. Ezeknek a fegyvereknek a tökéletesítése és tömeggyártása olyan méreteket öltött, hogy az emberiség már egy gombnyomással képes megsemmisíteni önmagát.

Ennek fényében érthetjük meg igazán Jézus tanítását. Az arany, a pénz, a Mammon eltorzítja az emberi jellemet. Amikor a pénz már nem eszközként működik, hanem az lesz maga a cél. Sokszor megtapasztalhattuk, hogy jóravaló emberek a Mammon szolgálatában hogyan válnak egyre inkább a gonosz eszközévé. A pénzért megvehető lelkek kikerülnek a jézusi szeretet éltető légköréből, és a szolgai szerepjátszás marionett bábuivá válnak.

Elgondolkodtató, hogy a mindenható Isten a megtestesülés során miért nem a hatalmát, és dicsőségét méltóképpen kifejező körülményeket választott magának itt a Földön. Izaiás szavaival élve: miért öltött szolgai alakot? Miért született ilyen szegényes környezetben? Isten létére miért ő szolgált másokat? Miért engedte, hogy megkínozzák, hogy keresztre feszítsék?

A földi kincsekben, a pénzben, a vagyonban való bizakodás múló illúzió csupán. Semmit nem hoztunk ebbe a világba, és semmit nem vihetünk el innen. A hatalom, a földi dicsőség, a gazdagság múlandó, miként a földi élet is.

Mi marad? Megmarad a hit, megmarad a szeretet. Megmaradnak azok a „kincsek”, amik ennek gyakorlásából származnak.

Az őskeresztényekre jellemző evangéliumi szegénység az egyház erősödése, a hierarchia kialakulása nyomán egyre inkább veszített jelentőségéből. A krisztusi lelkület továbbélését a szerzetesi megújulási mozgalmak és a karizmatikus egyéniségek jelentették az egyházban. Az egyre növekvő gazdagság és a világi hatalommal való összefonódás olyan mértékű torzulásokat hozott létre, melynek pusztító hatása ma is jelen van egyházunkban. A Borgiák regnálása az egyház élén katasztrofális következményekkel járt. A reformáció okozta egyházszakadás nagy mértékben innen eredeztethető.

Add el a vagyonodat, és kövess engem! – mondta Jézus az őt kérdező gazdag ifjúnak. Volt, aki megfogadta ezt a tanácsot. Assisi Szent Ferenc is lehetne ez a gazdag ifjú. Ő meghallotta a jézusi szót, megfogadta a tanácsot: mindenét elvesztette, és mégis a világ egyik leggazdagabb emberévé lett. Isten mérhetetlen gazdagságának a részesévé vált. Életművével gyökeresen megváltoztatta az egyház addigi életét.

Jézus ma is találkozik korunk „gazdag ifjaival”. A kérdésre a válasz ma is ugyanaz. A „gazdag ifjú” szabadon dönthet: vagy követi Krisztust, és eljut az üdvösségre, vagy gyarapítja tovább a vagyonát, és abban gyönyörködik. Vagy Krisztusban bízik, vagy a vagyonában látja élete garanciáit.

Neked adom a világ összes gazdagságát, ha leborulva imádsz engem! – mondta a Sátán Jézusnak a negyvennapi böjtölése idején. A Sátán ma is ezt ígéri: az ár az örök szolgaság, ami maga a kárhozat.

Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! - felelte Jézus.

Aki megfogadja az Isten Fiának a tanácsát, az üdvözül. Aki a Sátánra hallgat, és őt szolgálja, az elkárhozik.

A választás csak rajtunk múlik.

A.D.2017.02.27. ©JóB

Hozzászólások