Tiszta Forrás
2018. december 19.   
Névnap: Viola, Anasztáz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Minden kedves olvasónknak kívánok a főszerkesztő József, és szerkesztő társaim, Ági és Kristóf nevében is csendes éjt és nyugodalmas jó éjszakát! ~ ~ ~ ~ (Krisztina) ~ ~ ~ ~ Isten, áldd meg a magyart, ~ ~ ~ Jó kedvvel, bőséggel, ~ ~ ~ Nyújts feléje védő kart, ~ ~ ~ Ha küzd ellenséggel; ~ ~ ~ Bal sors akit régen tép, ~ ~ ~ Hozz rá víg esztendőt, ~ ~ ~ Megbűnhődte már e nép ~ ~ ~ A múltat s jövendőt!

Jelen van

0 felhasználó
24 látogató

Látogatások

- ma: 13
- tegnap: 792
2017.06.18. 23:05 JóB
Hozzászólások: 0

Úrnapi gondolatok

Úrnapi gondolatok

„Ez az én Testem, mely értetek adatik!” – mondotta Jézus az Utolsó Vacsora termében, midőn megtörte a kenyeret, és tanítványainak adta. Ez a mondat azóta is elhangzik minden szentmisében.

A tanítványok akkor még nem értettek semmit ezekből a szavakból. Jézus szenvedése, kereszthalála és feltámadása vezette el őket ennek a kijelentésnek a megértéséhez.

 

Jézus önmagát adta áldozatul a világ bűneiért, a bűnös ember megváltásáért. Mindenét odaadta: szent (bűntelen, egyedül Isten számára elkülönített) testét és vérét. Misztikus, - a kortársak számára felfoghatatlan – módon  örök érvényűvé tette ezt a cselekedetét.

Az Oltáriszentség megalapításával a nagypénteki áldozati Bárány a Feltámadás után átlényegült a keresztény embert tápláló, és éltető eledellé.

 

„Ez az én lelkem, mely értetek adatik”- mondhatta volna a teremtő Isten is az embernek, akit a föld porából alkotott és életet lehelt belé. Azt a „Szent” lelket, amely elindította az embert – mint Isten gyermekét – az útjára.

A boldog paradicsomi „gyermekkor” után a teremtmény nem hallgatott teremtője intelmeire, és a gonosz lélek ösztönzésére evett a tiltott fa gyümölcséből. Kiűzetett a paradicsomból, és a gyötrelmes, fárasztó, öregedést, és halált hozó földi lét korlátai közé szorult.

Megszűnt az idilli paradicsomi állapot, az ember megtapasztalhatta a bűn következményeit.

 

 

Az őskígyó, a Sátán (már akkor is) alapos munkát végzett. A gonoszság elhatalmasodott a Földön. Szodoma és Gomora lakói tobzódtak a bűnben. Isten kénköves esővel pusztította el a perverz városokat. Noé idejében vízözönnel árasztotta el a Földet, és csak a kiválasztottak menekültek meg.

 

A vízözön után szövetséget kötött a megmaradt néppel, melynek látható jele az eső után felragyogó szivárvány (cinikus módon a megrontó, a hazugság atyja, a gonosz lélek a szivárvány színeit lobogtatja a szodomiták késői utódainak a randalírozásai alkalmával).

 

Isten az ember megmentése érdekében prófétákat küldött, akik figyelmeztették a bűnre hajló népet az Istennel kötött szövetség megtartására. Az utolsó időkben egyszülött Fiát küldte el („talán azt jobban megbecsülik majd”). A „gonosz szőlőmunkások” megölték az „örököst”, hogy övék legyen az „örökség”.

 

A történet itt folytatódik: az „örökséget” bitorlók tort ülnek. Már nem Isten törvényeit tartják követendőnek, hanem a saját maguk alkotta szabályok szerint élnek. Ami azt jelenti, hogy nincs semmiféle szabály, nincs semmilyen törvény, ami rájuk vonatkozna. Mindenki azt csinálhat, amit akar. Az Isten szövetségét elutasítók a Sátánnal kötöttek szövetséget. Szabadon lehet lopni, rabolni, gyilkolni. Nincs erkölcs, nincsenek szabályok. A köztörvényes bűnözőnek magas kártérítéseket ítélnek meg a bíróságok. Az okmányok nélkül, illegálisan egy ország területére behatoló, randalírozó bűnözőket fizetett „jogvédő civil szervezetek” védik a kötelességüket teljesítő rendőrökkel szemben. A szuverén európai államok belügyeibe durván – az állam területén élő népek rovására – avatkoznak be a magukat törvények felettinek tartó uniós vezetők.

 

Az úrnapi körmenet szép, és felemelő keresztény tradíció. Az egyház népe kivonul a templom falai közül a város forgatagába, és felmutatja a világnak, hogy valójában kihez is tartozunk. Krisztus Teste és Vére, az isteni misztérium, és tanítás megjelenik a mindennapi élet terein.

 

A virágszőnyeg, a virágszirmot szóró gyerekek, a körmenetben énekelve vonuló tömeg Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulására emlékeztet. Arra a virágvasárnapra, amit a Nagyhét, a nagypénteki szenvedés, és keresztre feszítés követett. Talán ma is nagypénteket élünk: a világban tombol az erőszak, a júdások háttérben kötött különalkui irányítják az eseményeket. Krisztus követőit üldözik, gyilkolják naponta a világ minden részén. Meddig tart, meddig tarthat ez még? – kérdezi minden józanul gondolkodó ember.

 

Ma már tudjuk, hogy a nagypénteki tragédiát a húsvéti Feltámadás követte. Jézus dicsőséges testben tért vissza övéi közé. Eljött és el fog jönni ismét, hogy ítéletet mondjon a világ felett. A gonosz és követői el fognak pusztulni: amit másokkal tettek, az lesz az ő osztályrészük is.

Valóra válnak Jézus Tábor hegyi mondatai: „boldogok, akik sírnak, boldogok, akiket üldöznek…”

Eljön a nap, mikor Isten „letöröl majd a szemünkről minden könnyet…”. Eljön az Úr, hogy a benne hívőket felemelje a mennyek országába, az örök élet boldogságába.

 

A.D.2017.06.18.©JóB

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás