Tiszta Forrás
2020. március 30.   
Névnap: Zalán

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

OLVASMÁNY: 2020-03-30 ~ ~ ~ ~ Lakott Babilonban egy férfi, akit Joakimnak hívtak. ~ ~ Helkijának Zsuzsanna nevű leányát vette feleségül, aki igen szép és istenfélő volt, mert szülei, akik igazak voltak, leányukat Mózes törvénye szerint nevelték. ~ ~ Joakim igen gazdag volt; a háza szomszédságában gyümölcsös kertje is volt, és nála jöttek össze a zsidók, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt. ~ ~ Abban az esztendőben két olyan vént tettek a népből bíróvá, akikre ráillett az Úr mondása: a vénektől indult ki a gonoszság Babilonból, a bíráktól, akik a népet kormányozni látszottak. ~ ~ Ezek Joakim házába mentek, és odajárultak mindazok, akiknek pörös ügyük volt. ~ ~ Mikor aztán déltájban a nép hazatért, Zsuzsanna bement sétálni férjének gyümölcsöskertjébe. ~ ~ A vének naponként látták őt, amint bement és sétált, és kívánságra gerjedtek iránta; értelmüket elfordították és szemüket lesütötték, hogy ne lássák az eget és meg ne emlékezzenek az igazságos ítéletekről. ~ ~ Történt pedig egyszer, miközben ők az alkalmas napot várták, hogy ő megint lement, éppúgy, mint azelőtt, csupán két szolgálóleányával, és fürödni akart a gyümölcsös kertben, mert hőség volt. ~ ~ Nem volt ott senki sem, csak a két vén, akik elrejtőzve lesték őt. ~ ~ Azt mondta tehát szolgálóinak: ˝Hozzatok nekem olajat és kenőcsöket, és zárjátok be a gyümölcsöskert ajtóit, hogy megfürödhessem.˝ ~ ~ Amikor a szolgálók kimentek, a két vén felkelt, odafutott és így szólt: ˝Íme, a gyümölcsöskert ajtajai be vannak zárva, senki sem lát minket, mi pedig kívánunk téged. Engedj tehát nekünk és feküdj le velünk. Ha azonban nem akarod ezt, tanúskodni fogunk ellened, hogy egy ifjú volt veled, azért küldted el magadtól a szolgálókat.˝ ~ ~ Zsuzsanna ekkor felsóhajtott, és azt mondta: ˝Szorongatás vesz körül mindenfelől, mert ha ezt megteszem, a halálomat jelenti, ha pedig nem teszem meg, nem menekülök meg a kezetekből. De jobb nekem a ti kezetekbe esnem, anélkül, hogy valamit elkövetnék, mintsem vétkeznem az Úr színe előtt.˝ ~ ~ Erre Zsuzsanna hangosan kiáltozni kezdett, mire a vének is kiáltozni kezdtek ellene, sőt az egyik odafutott a gyümölcsöskert ajtajához és kinyitotta. ~ ~ Amikor a ház szolgái meghallották a kiáltozást a gyümölcsöskertben, berohantak a hátsó ajtón, hogy megnézzék, mi az. ~ ~ Miután a vének elmondták, a szolgák igen elszégyellték magukat, mert sohasem mondott még valaki ilyesmit Zsuzsannáról. ~ ~ Mikor aztán másnap a nép elment Joakimhoz, a férjéhez, odament a két vén is, telve gonosz szándékkal Zsuzsanna ellen, hogy kivégeztessék őt. ~ ~ Azt mondták a nép előtt: ˝Küldjetek el Zsuzsannáért, Helkija leányáért, Joakim feleségéért.˝ ~ ~ Erre rögtön érte küldtek, ő pedig eljött szüleivel, fiaival és egész rokonságával együtt. ~ ~ Sírtak tehát az övéi és mindnyájan, akik ismerték őt. ~ ~ Aztán felkelt a két vén a nép között, és rátette kezét az asszony fejére. ~ ~ Erre az sírva az égre tekintett, mert szíve bizalommal volt az Úr iránt. ~ ~ A vének ezt mondták: ˝Mialatt mi egyedül sétáltunk a gyümölcsöskertben, ő bejött két szolgálóleánnyal, bezárta a gyümölcsöskert ajtóit, és elküldte magától a szolgálókat. Ekkor odament hozzá egy ifjú, aki el volt rejtőzve, és lefeküdt vele. Erre mi, akik a gyümölcsöskert szegletében voltunk, látva a gonoszságot, odarohantunk hozzájuk, és láttuk, amint együtt feküdtek. Azt ugyan nem tudtuk elfogni, mert erősebb volt mint mi, és kinyitotta az ajtót és elfutott; de őt megfogtuk. Meg is kérdeztük, hogy ki volt az az ifjú, de nem akarta nekünk megmondani. Ennek a dolognak tanúi vagyunk.˝ ~ ~ Hitt nekik a sokaság, mint a nép véneinek és bíráinak, és halálra ítélték Zsuzsannát. ~ ~ Ekkor Zsuzsanna hangosan felkiáltva így szólt:˝Örök Isten, aki látod, ami titokban történik, és tudsz mindent, mielőtt megtörténne, te tudod, hogy hamis tanúságot tettek ellenem. Íme, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el mindabból, amit ezek gonoszul rámfogtak.˝ ~ ~ Az Úr meghallgatta a szavát. ~ ~ Amikor ugyanis kivégzésre vitték, az Úr fölkeltette egy fiatalember szent lelkét, akinek a neve Dániel volt. ~ ~ Ez hangosan így kiáltott: ˝Én mentes vagyok ennek a vérétől.˝ ~ ~ Feléje fordult erre az egész nép, és így szólt: ˝Mi az, amit mondasz?˝ ~ ~ Ekkor ő megállt közöttük és azt mondta: ˝Izrael fiai, ti ilyen oktalanul, anélkül, hogy vizsgálatot tartanátok és az igazságot megállapítanátok, elítélitek Izraelnek egyik leányát? Térjetek vissza az ítélet helyére, mert hamis tanúságot mondtak ellene!˝ ~ ~ Erre a nép sietve visszatért, a vének pedig kérték: ˝Gyere, ülj közénk és oktass minket, mert Isten megadta neked az időskor dicsőségét.˝ ~ ~ Dániel azonban azt mondta nekik: ˝Válasszátok el őket egymástól jó messzire, hadd ítéljek felettük.˝ ~ ~ Mikor elválasztották őket egymástól, odahívta közülük az egyiket és azt mondta neki: ˝Te megátalkodott vén gonosztevő! Most jött el azoknak a bűneidnek a büntetése, amiket a múltban elkövettél, amikor igazságtalan ítéleteket hoztál, elnyomtad az ártatlanokat és szabadon eresztetted a bűnösöket, noha az Úr azt mondta: ˝Az ártatlant és az igazat meg ne öld!˝ Nos tehát, ha láttad őt, mondd meg, milyen fa alatt láttad őket egymással beszélgetni?˝ ~ ~ Ő azt felelte: ˝Mézgafa alatt.˝ ~ ~ Dániel pedig azt mondta: ˝Lám, saját fejed ellen követted el a hazugságot, mert íme, Isten angyala az ő parancsára kettéhasít téged!˝ ~ ~ Aztán félreállította őt, és odahozatta a másikat és megkérdezte tőle: ˝Te Kánaánnak és nem Júdának ivadéka! A szépség elvette eszedet, és a vágy megrontotta szívedet. Így cselekedtetek Izrael leányaival, azok pedig félve szóba álltak veletek. Júda leánya azonban nem engedett gonoszságtoknak. Nos tehát, mondd meg nekem, milyen fa alatt kaptad rajta őket, amikor egymással beszélgettek?˝ Az ezt válaszolta: ˝Tölgyfa alatt.˝ ~ ~ Dániel erre azt mondta neki: ˝Valóban te is a saját fejedre hazudtál; itt van kardjával az Úr angyala, hogy kettévágjon téged és megöljön titeket!˝ ~ ~ Ekkor az egész gyülekezet nagy hangon felkiáltott. ~ ~ Áldották Istent, aki megmenti a benne bízókat. ~ ~ Aztán rárontottak a két vénre -- mert Dániel a saját szájukból rájuk bizonyította, hogy hamis tanúságot mondtak --, és úgy cselekedtek velük, ahogy ők cselekedtek gonoszságukban felebarátjuk ellen, Mózes törvénye szerint járva el: megölték őket, s az ártatlan vér megszabadult azon a napon. /Dán 13,1-9.15-17.19-30.33-62/ ~~~~ Ez az Isten igéje.

Jelen van

0 felhasználó
29 látogató

Látogatások

- ma: 53
- tegnap: 234
2018.03.17. 07:00 JóB
Hozzászólások: 0

Barsi Balázs tartott lelkinapot Egyeken

Barsi Balázs tartott lelkinapot Egyeken

 

A határ a hívő és a nem hívő között bennünk húzódik 

 

 

Idén ünnepli az egyeki plébánia a reformáció utáni újraalapításának 250., illetve a Szent József-templom felszentelésének 200. évfordulóját.

 

 

A jubileumi évhez kapcsolódva Barsi Balázs ferences szerzetes tartott nagyböjti lelkinapot a közösségnek március 13-án.

 

 A találkozást megelőzően huszonegy kérdést fogalmaztak meg a hívek, illetve a helyi a katolikus óvoda és iskola tanárait, pedagógusai, így Barsi Balázs ezek alapján építette fel három elmélkedését. Hogyan lehet Jézus a korunk emberével való érintkezés eleven közege? Mit jelent hinni? Mit jelent embernek lenni? Hogyan tudjuk a hitet közvetíteni mások felé? Barsi Balázs atya egyszerűen, közérthetően, de a lelki mélységek megmutatásával válaszolt a feltett kérdésekre. Rámutatott: csak az tud Krisztusról beszélni, aki eleven kapcsolatban van vele. A határ a hívő és a nem hívő között bennünk húzódik.

Egy plébánián, egy katolikus óvodában és iskolában fel kell fedezni azt a lelki mélységet, hogy a megkereszteltek között testvéri közösség van – fogalmazott a ferences szerzetes. Ez válasz lehet a globalizációra, de ami fontosabb, hogy ez a testvériség abból fakad, hogy ugyanaz az isteni természet áramlik bennünk. A mai világ is vágyik a szeretetre, de Isten nélkül nem tudunk szeretni.

Arra a kérdésre válaszolva, hogyan kell értelmezni a Szentírás azon mondatát: „aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,16) Barsi Balázs bemutatta a keresztség három formáját, a víz-, vér- és a vágykeresztséget. A hitet ismerni is kell, ezért nagyon fontos a komolyan vett hitoktatás, melynek keretében nem csak játszanak a gyerekekkel, hanem átadják nekik a hit tartalmát. Csak akkor tudjuk közelebb vinni Istenhez az embereket, ha mi jobb, valódibb keresztények leszünk. A minőség hoz csak mennyiségi változást, és nem fordítva – hangsúlyozta a ferences szerzetes. Amikor a szentek szentekké váltak, akkor váltak igazán emberré. Küzdelmeink, gyónásaink által válunk igazán emberré.

Napjainkban, amikor a társadalom emberi alapjait akarják lerombolni, világosan látni kell, hogy a szabadság nem a jó és rossz közötti választás lehetőségét jelenti, hanem azt, hogy szabadon választom Istent. Ezért a természetünkké kell válnia annak a tettnek, amit húsvét éjszakáján tesz az Egyház: ellent kell mondani a bűnnek.

A kérdések között voltak pedagógiai témájúak is. Barsi Balázs atya megosztotta tapasztalatait, amit tanárként, majd novíciusmesterként szerzett, kiegészítve azokat biblikus és teológiai tudásával. A hiteles és jó pedagógus nem valahová, hanem valakihez akarja elvezetni a tanítványát. Nézzük meg, milyen volt Jézus pedagógiája: a célja az, hogy elvezessen bennünket az Atyához. Így a keresztény pedagógia célja is ez. Az én kapcsolatban van a másik emberrel és Istennel, fontos, hogy megtanuljuk elmélyíteni e kapcsolatokat. Nem kell félni a követelményektől, de inkább vonzani kell, mint elriasztani. Látni kell a diákokban a jót, amit talán még maguk sem látnak, és úgy kell vezetni, hogy se a siker, se a sikertelenség ne törje le őket. A kisebb örömöktől el kell vezetni őket a végtelen örömre. Jézus ezt tette, mint a legkiválóbb pedagógus. S ahogyan Jézus imádkozott értünk, a pedagógusoknak is imádkozniuk kell tanítványaikért.

Barsi Balázs rámutatott: csodálatos hivatása van a pedagógusnak. Mert amikor a gyermek kiszakad édesanyja biztonságot adó szeretetéből, új módon tapasztalja meg ennek a világnak tágasságát. Ebbe kell a tanárnak bevezetnie a gyermeket, úgy, hogy felnőve a lelkiismeret embere legyen. Óriási felelőssége van az óvodának, ahol az édesanya szeretetével kell szeretni a kicsiket. Nem a tulajdonságaik miatt, hanem úgy, ahogy Isten szeret minket: feltétel nélkül. Az óvoda tehát a család biztonságát kell, hogy megteremtse a gyerekek számára. Nem szabad félni attól, hogy a végső kérdésekről is szóljunk a kisgyerekek előtt, és hogy felvállaljuk katolikus identitásunkat.

A második elmélkedést követően a napközi imaórával folytatódott a lelkigyakorlat. A délutáni, harmadik előadás során személyesebb kérdésekre is választ adott az előadó: megtudhatták a résztvevők, miért Balázsnak hívják, hogyan választ nevet a szerzetes, mi a cölibátusnak, mint életformának az értelme, és szó volt napjaink aktuális kérdéséről, a migrációról is.

A nagyböjti lelkinapra Újfehértóról is érkeztek hívek Juhász Imre plébános vezetésével, valamint részt vett a programon Berkes László és Medvegy János plébános Mezőkövesdről.

Forrás: Egyeki Szent József-plébánia; Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye   Fotó: Papp Ágoston

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás