Az örök Világosság

„Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön a jóakaratú embereknek!” Ezt énekli az angyalok kórusa Karácsony éjszakáján, a mindenható Atyaisten egyszülött Fiának, Jézusnak a születésekor. Ugyanez az ének hangzik fel Nagyszombat éjszakáján, Húsvét hajnalán, Jézus Krisztus feltámadásakor is.

A karácsonyi és húsvéti események - a megszületés körülményei, a kínszenvedés, a kereszthalál - között sok a hasonlóság. Jézus megtestesülésével az abszolút Szeretet leszállt az emberek közé, és a féktelen gyűlölettel találta szembe magát. A paranoiás Heródes, hatalmát féltve mindenkit megöletett, akiben potenciális vetélytársat vélt felfedezni. A betlehemi jászolban fekvő csecsemőnek is ezt a sorsot szánta. A világi hatalom, a „világ fiai”-nak sötétben botorkáló, „vak” vezetői nem tűrik meg maguk között a „Világosságot”.

„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.” (Jn 1.1-5)

A sötétben takargatott bűnöket a világosság mindenki számára láthatóvá tenné. Ezért kellett meghalniuk az ártatlan betlehemi csecsemőknek, kisgyerekeknek. Ezért haltak meg Krisztus apostolai, ezért haltak mártírhalált a római birodalom keresztényei, és ezért halnak meg napjaink üldözött keresztényei is.

A betlehemi barlangistállónál puritánabb, szegényesebb helyet elképzelni is nehéz. Ebben a faluszéli, egyszerű, fűtetlen, minden komforttól mentes helyen született meg a megváltó Krisztus, az Isten Fia. A bölcsőként szolgáló jászol mellett Szűz Mária, Jézus édesanyja, és Szent József, Jézus nevelőapja állt. Körülvették őt az egyszerű pásztorok és a napkeletről érkezett bölcsek, akik Isten kegyelméből már az újszülöttben felismerték Isten Fiát. De ott volt a háttérben a gyűlöletes Heródes, a rómaiak kegyence katonáival, és a római császár támogatásával.

A Golgotán, a kereszt alatt is - a gyűlölködőktől körülvéve - Jézus leghűségesebb követői álltak, akiket a mindent legyőző szeretet vezetett oda. Szűz Mária, Jézus anyja, János apostol és a szent asszonyok, akik a véres kereszten szenvedő emberben is az Isten egyszülött Fiát látták.

Jézus Krisztussal elérkezett a földre Isten országa, Isten országlása elkezdődött. A második isteni személy, a Fiúisten leszállott a mennyből az emberek közé. Egyszerű, hétköznapi emberként jelent meg. Mint ember semmiben nem különbözött a többi embertől. Tanításával, gyógyításaival, csodáival egyértelművé tette, hogy Ő az ószövetségi próféták által megjövendölt Messiás, Ő a magasságos Isten Fia.

Amikor a fény megvilágítja a sötétséget, láthatóvá válnak az addig rejtett dolgok. Amikor az abszolút Igazság megjelenik, akkor felismerhetőek az addig titokban tartott bűnök. Amikor az abszolút Szeretet megjelenik a világban, napvilágra kerül a gyűlölet minden megnyilvánulása.

Az erőszakon alapuló politikai hatalom számára irritáló a szeretet minden megnyilvánulása. Ezért üldözték Krisztust és az Ő követőit, és ezért üldözik ma is.

A születés körülményei, a Nagyhét eseményei azt sugallhatják, hogy a mindenkori hatalom irányítja az eseményeket. A jeruzsálemi bevonulás, a virágvasárnapi - Messiásnak kijáró - fogadtatás után sokkhatásként éri az embereket a Nagypéntek. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan, ami ezen a napon történt. Az emberi logika teljesen csődöt mond. Senki nem érti, hogyan történhetett ez meg. Az apostolok zavarodottak: Péter, aki Nagycsütörtökön éjszaka karddal védelmezi mesterét, még aznap éjjel azt is letagadja, hogy ismeri őt. A Szanhedrin - a zsidó nagytanács - tagjai, és Heródes negyedes fejedelem csodát várnak Jézustól. Azok a vallási vezetők, akik folyamatosan figyelemmel kísérték Jézust, tisztában vannak tanításával, tudtak a csodáiról is. Érthetetlen, hogy mégis újabb és újabb csodajelet követelnek. Ők, akik jól ismerték az ószövetségi írásokat, a próféták jövendöléseit az eljövendő Messiásról. Izaiás próféta olyan pontos leírást ad az eljövendő Megváltóról, hogy már ennek alapján is egyértelműen felismerhető.

„Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. (Iz 50.6) Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. (Iz 53.5) Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. (Iz 53.6) Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. (Iz 53.7) Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották.” (Iz 53.8)

Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem, elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek. (22. Zsoltár 18-19)

Jézus kortársai tisztában voltak azzal, hogy nem mindennapi emberrel találkoztak. „Úgy tanít, mint akinek hatalma van…” Hatalma a betegségek meggyógyítására, a halottak feltámasztására, a bűnök megbocsátására. Nem értették (és ma is ez Isten egyik legnagyobb misztériuma), hogy ezzel az isteni hatalommal rendelkező Jézus miért hagyta magát elfogni. Miért hagyta, hogy gúnyt űzzenek belőle? Miért hagyta, hogy brutálisan megkorbácsolják, töviskoronát nyomjanak a fejére? Miért hagyta, hogy keresztre feszítsék?

Miért engedte Isten, hogy az Ő egyszülött Fiával mindez megtörténjen? Az Istenellenes csoportosulások kérdése, és „legfőbb érve” ez. Miért hagyta?

Kérdezhetnénk tovább: miért hagyta, hogy az egyik főangyal, Lucifer fellázadjon ellene? Miért hagyta, hogy megkísértse, és bűnre csábítsa a Paradicsomban az első emberpárt? Miért hagyta, hogy azok egyenek a tiltott fáról?

Isten szabad akarattal rendelkezőnek alkotta meg teremtményeit. Ellátta őket az (örök) élethez szükséges tanácsokkal. Elmondta mi a jó, és mi a rossz (ugyanezt teszi egy gondos, jó szülő is - mert Isten az embert a saját képmására és hasonlatosságára teremtette!). A jó-léthez szükséges feltételek a Paradicsomban maradéktalanul rendelkezésre álltak. Ádám és Éva, az ősszülők pontosan tudták tehát, hogy Isten az ő érdekeiket képviseli, ezért tiltotta el őket a rossztól. Mégis megszegték Isten rendelkezéseit, és a rosszat választották - a szabad akaratukat Isten elleni lázadásra használták. Ma ugyanez történik a világban.

Isten ellen nem lehet büntetlenül fellázadni. Az első emberpár kiűzetett a Paradicsomból, és a paradicsomi öröklétből a korlátok közé szorított lét lett az osztályrésze. A lázadó angyalok is kivettettek a mennyből. Emlékezhetünk az özönvízre, a bűnös emberiség elpusztítására. Emlékezhetünk Szodoma és Gomorra sorsára is (egyes nyugat - európai alkotmánybírák tanulhatnának ezekből a történetekből).

Isten Új-szövetséget kötött az emberiséggel, mert eredendően nem elpusztítani akarja a bűnbe esett embert, hanem üdvözíteni.

Ezért testesült meg. Ezért adott alkalmat és időt még a legelvetemültebb gonosztevőknek is, hogy megtérjenek. Gondoljunk csak a Jézus keresztje mellett függő jobb latorra. A Jézust elítéltető farizeusok számára is a kegyelem időszak volt ez. Jézus élete, tanítása, csodái, kereszthalála és feltámadása lehetőséget adott mindenki számára, hogy visszatérjen az Istennel való közösségbe (Nikodémus és Arimateai József és még sokan mások éltek is ezzel a lehetőséggel).

Egy tragikus emberi történet lenne csupán Jézus története, ha az Nagypénteken véget ér. Ami addig történt, az is nehezen érthető az emberi elme számára, de az azt követő események alapjaiban változtatták meg az emberi gondolkodást. Egy új teremtésnek, egy újjáteremtésnek vagyunk a szemlélői húsvétvasárnap hajnalán. Egyszerre minden világossá válik: Krisztus világossága ragyog az emberek szívében-lelkében-elméjében. Nikodémus most kap választ a kérdésére. Péter Nagypéntek éjszakai rettegő félelme egy szempillantás alatt szertefoszlik. Jézus feltámadásakor a teremtés során kimondott Isteni Szó ismétlődik: „Legyen világosság! (és lőn világosság.)”

Azóta van világosság. Azóta a Sötétséggel nem lehet a bűnöket leplezni. Azóta van Igazság, mely szabaddá teszi az embert. Azóta ismerjük az Utat, mely az (örök) Életre vezet. A temetők bejárata felett nem véletlen a felirat: Feltámadunk! Az ima szavai a feltámadásba vetett hitünk szavai: „Adj Uram örök nyugodalmat neki, és az örök Világosság fényeskedjék neki!”

Krisztus szenvedése ad értelmet az emberi szenvedésnek. Krisztus megaláztatása ad reménységet a megalázott embereknek. Krisztus halála ad értelmet az emberi halálnak.

Krisztus feltámadása az őbenne hívők feltámadása is. Krisztus megdicsőülése az őbenne hívők megdicsőülése is. Ezért élünk ezen a földön, és ezért jött el közénk Jézus Krisztus, a Messiás, az élő Isten Fia.

Archívum