A Feltámadás hite

Sokszor és sokat hallunk a hitről. Aki járt (jár) hittanra, szinte minden alkalommal hallotta ezt a szót. Aki olvasta (olvassa) a Bibliát, szinte minden egyes lapon találkozik vele. Hitről beszéltek a próféták az ószövetség népének, és hitről beszél Jézus az Evangéliumban.

Ha egy tv. riporter megkérdezi az utca emberét, hogy hisz-e Istenben, általában az a válasz, hogy igen. Hogy ez alatt mit is ért a megkérdezett riportalany, azt érdemes tüzetesebben megvizsgálni.

Van, aki úgy gondolja, hogy Isten valahol a végtelen kozmosz legtávolabbi részén pihen békésen, miután megteremtette ezt a világot. Passzívan szemléli a művét, nem avatkozik be az itt zajló folyamatokba. Mint ahogy Madách írta az Ember tragédiája című drámai költeményében:

„Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.”

Ha Jézusról esik szó, akkor egy Palesztinában régen élt személyt említ, akiért rajongtak az emberek, csodás dolgokat vitt véghez, de az irigyei gonosz módon megölték. Ha a feltámadásról kérdeznék, akkor a tamási bizonytalanság tükröződne az arcán. Ez már meghaladja az emberi gondolkodás határait, mely csak a biztos tapasztalatokra építve tud valamit elfogadni.

A bizonytalan, könnyen befolyásolható ember alaptípusával találkozhatunk itt. Aki csak, és kizárólag a saját szemének hisz. Azt hiszi el, amit lát. Mint Tamás apostol. Itt van az alapprobléma. Hinni, vagy nem hinni?- az itt a kérdés. Ha jön egy jó szónoki képességekkel rendelkező, karizmatikus egyéniség, egy „guru”, és beszél a lélekvándorlásról, vagy a materializmusról, vagy éppen egy újkeletű ideológiáról, annak is könnyen hinni lehet. Mert olyan meggyőzően mondta el az egyedüli „igazságot”.

A látás, a tapasztalat az anyagi világban az anyagi természetünkből fakadó gondolkodásmódot teszi csak lehetővé. Ha csak erre támaszkodunk, soha nem jutunk el semmiféle meggyőződésre. Sodródunk az éppen „ügyeletes” árral. Ha szépen szónokolnak az egyenlőségről (esetleg a szabadságról és a testvériségről is), akkor meggyőződéssel, lelkiismeret furdalás nélkül gyilkolhatjuk a királyokat, és az egyéb, hivatalból kinevezett elnyomókat. Ha megfelelően „felvilágosítottak” bennünket, akkor nem kell az egyház, nem kell a király, nem kell a földesúr, nem kell a vallás. Vagy meghirdethetjük a földi boldogság „egyetlen” útját, a kommunizmust is, ahol már nincs szükség nemzetállamokra, internacionalista alapon minden ember egyenlő lesz, és mindenki a szükségletei szerint részesül majd a megtermelt anyagi javakból. Létrejön egy újfajta embertípus. Csak az nem teljesen világos, hogy ki termeli meg ezeket a javakat, ki osztja el, és ki állapítja meg, hogy kinek milyenek a szükségletei. Vagy ennek a továbbfejlesztett változata, ahol már nem a proletár-internacionalizmus a végcél, hanem a globális-kapitalizmus, ahol az Internacionálét már az újdonsült liberál-kapitalisták éneklik a demokrácia jegyében.

Van az embernek egy vele született képessége, ami ősidők óta a génjeinkbe van kódolva: ez pedig a lelkiismeret. Ösztönösen tudja, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. Tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Azt is tudja, hogy mi számít bűnnek. Az emberi életet szabályzó törvényeket is ez alapján alkotta meg.

Húsvét vasárnap Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Kétségbeesetten rohant az apostolokhoz a hírrel: Jézus teste nincs a sírban. Csak annyit tudott mondani, hogy elvitték. Emberi módon gondolkodott, a tapasztalata alapján következtetett. Péter és János futva igyekeztek a sírhoz. János benézett a sírba. Ezt írja a Szentírás: meglátta az üres leplet - és hitt!

Ez az üres lepel ma is látható Torinóban. A világ legfelkészültebb kutató laboratóriumaiban vizsgálták ezt a nem mindennapi leplet. Hívők, ateisták, különféle meggyőződéssel rendelkező szakemberek. A vizsgálatok olyan döbbenetes eredményeket hoztak, ami a kutatókat is ámulatba ejtette. Bebizonyosodott, hogy a lepel minden kétséget kizáróan a feltámadott Jézus Krisztus halotti leple. Ötödik evangéliumnak is nevezik.

Ha megvizsgáljuk egy kisgyermek viselkedését, sok érdekességet fedezhetünk fel. Az egyik legfontosabb, hogy feltétel nélkül ragaszkodik a szüleihez. Tőlük függ a léte, ők gondozzák, táplálják, védelmezik, biztosítják számára a szeretet légkörét. Isten az embert saját képmására és hasonlatosságára teremtette. Ez leginkább egy kisgyermek életében érhető tetten. Az Istengyermekség az emberi lélekbe van kódolva. A szeretet, a jóság, minden pozitív emberi tulajdonság Istentől ered. Ha a lelkiismeretünk szavára hallgatunk csupán, nem kell keresgélnünk tovább. A szeretet forrása nem egy távoli galaxison pihen, hanem köztünk van ma is.

A feltámadott Krisztus a fizikai korlátokat túllépve egyidejűleg több helyen is megjelent. Ma is jelen van. Része a mindennapi életünknek. Ha a lelkünk mélyén Ő lakik, nem szükséges tárgyi bizonyítékokat keresnünk a létezésére. A mindenáron való „bizonyíték” keresés az emberek elbizonytalanítását szolgáló stratégia, mely a nagy manipulátornak, a hazugság atyjának a módszere. A megtéveszthető emberek bizonytalanodnak csak el. Ők azok, akik nem találják a helyüket a világban. Nem tudják, kinek higgyenek, kire szavazzanak, melyik vallás, vagy ideológia az igazi. Isten hűséges gyermekei fölött a Sátánnak nincs hatalma. A Feltámadás hite nem csupán a feltámadásba vetett hit. A Feltámadás hite legyőzhetetlen hit. Az örök üdvösség, az örök élet hite. Erre a hitre csak Isten kegyelméből lehet eljutni, miként ez az apostolok életében is történt.

A.D.2018.04.16.©JóB

Hozzászólások