2018.09.01. 21:50 JóB

Hozzászólások: 0

Adni és kapni - a napi evangélium margójára

A bőkezű, nemes lelkű ember életfilozófiája az, hogy jobb adni, mint kapni. A fukar, kapzsi, magának való ember ezzel szemben azt vallja, hogy jobb kapni, mint adni. Az alapvető emberi jellemekről külön tanulmányt lehetne írni.

Mitől függ, hogy valaki adakozó természetű-e, vagy önző, magának való ember? Talán örökletes, genetikailag eleve meghatározott tulajdonságok ezek, vagy tudatos neveléssel kialakított jellemvonások?

Azt olvassuk a Bibliában, hogy Isten az embert saját képmására, és hasonlatosságára teremtette. Ha ez így van, akkor minden ember magában hordozza Isten képmását. Igaz, hogy az első emberpár, Ádám és Éva bűne eltorzította ezt a képmást, de mégis kellett, hogy maradjon az isteni lényegből bennünk valami szép és jó.

Milyen is az Isten, mit is ad az ő teremtményének, az embernek? Ezt vizsgáljuk meg most, az Evangéliumban leírtak alapján.

Azt olvassuk az evangéliumban, hogy Isten az embernek talentumokat adott.

„Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint…” (Mt 25,14)

Mint azt az evangéliumból láthatjuk, Isten nem a „demokrácia” alapján osztotta ki a talentumokat az emberek között. Van, akinek többet adott, van, akinek kevesebbet.  Vizsgáljuk csak meg, hogy mit is ért Jézus korában egy talentum?

Egy arany talentum Jézus idejében 49,11 kg arannyal volt egyenértékű. Ez gyakorlatilag egy fél mázsa aranyat jelent!  

Julius Caesar idejében egy légionáriusnak egy talentumért több mint 26 évig kellett szolgálnia.

Láthatjuk, hogy Isten milyen bőkezű: aki csak egy talentumot kapott, az is mesés vagyonhoz jutott (nem volt tehát oka a panaszkodásra).

Isten mindössze egy feltételt szabott a nagylelkű adomány ellentételezésére: okosan kell gazdálkodni a kapott talentumokkal, és azt a legjobb tudásunk szerint gyarapítani kell.

Mit tesz a ma embere ezzel az isteni adománnyal?  

Bizony, sokan szégyellik, és inkább elássák, nehogy meglássák az emberek!  

Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt levelében olvashatjuk:

 „Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok a bölcs test szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten.” (1Kor 1,26)

A mai, Isten ellenes, globalizált világban bizony sok „bölcs”, és „hatalmas” ásta el a talentumát a föld mélyére, hogy még véletlenül se lássa meg a környezete, hogy mit is kapott Istentől. De vannak „oktalanok”, és „gyöngék”, akik kamatoztatják az Istentől kapott értékeiket.

Milyen jutalmat kapnak, akik kamatoztatták talentumaikat? Az evangélium szerint a jutalom az örök élet. Isten nem méricskél, nem szűkmarkú: akit az utolsó órában fogadott fel szőlőmunkásnak, az is ugyanazt a jutalmat kapja, mint aki az első órától dolgozott. Aki életének utolsó percében tért meg (ld. jobb lator), az is azt kapja, mint aki születésétől fogva az Úr hűséges szolgálója volt: az örök életet. Mert Isten ilyen nagylelkű.

Isten kegyelme, szeretete végtelen, de türelme az evangélium tanítása szerint véges. Ha lejár a türelmi idő, bizony számon fogja kérni mindenkitől, mit is tett a tőle kapott kegyelmekkel, a talentumaival. Napjainkban az isteni talentumok helyett a „mammon”, az értéktelen, megfoghatatlan, csak virtuálisan létező pénzpiaci tranzakciók uralják a gazdasági életet. Ha a tőzsde összeomlik, a virtuálisan szerzett vagyonok szertefoszlanak. A háborúban, vagy gazdasági válságok idején a kibocsátott pénz szinte semmit nem ér.

A talentumait elásó ember földi kincseket gyűjt. Van, aki tisztességes módon, de sokan gátlástalanul, csalva, lopva, rabolva, gyilkolva növelik vagyonukat. Ezek az emberek öreg korukban rettegnek a haláltól: szembesülnek azzal, hogy semmit nem vihetnek magukkal a túlvilágra. Félnek: mi van, ha mégis létezik Isten, és számon kéri az evilági tetteimet? Rettenetes érzés ez. A bal lator iszonyú gyötrelme.

Isten, aki a talentumainkat adta, nagylelkű: egyszülött Fiát küldte el, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!

Ő mondta a bűneit megbánó, a jobb oldalán keresztre feszített latornak: „bizony mondom néked, még ma velem leszel a Paradicsomban!”

Soha nem késő. Térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban! És akkor örök életetek lesz!

A.D.2018.09.01.©JóB

Hozzászólások