Tiszta Forrás
2021. április 17.   
Névnap: Rudolf, Izidóra

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ZSOLTÁR 32 ~ ~ ~ ~ Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret! ~ ~ Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával! ~ ~ Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki! ~ ~ Mert igaz az Úr igéje, és minden tette hűséggel teli. ~ ~ Az igazságot és a törvényt szereti. ~ ~ Az Úr irgalma betölti a földet. Az Úr szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket. ~ ~ A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte. ~ ~ Félje az Urat az egész föld, remegjen előtte a földkerekség minden lakója! ~ ~ Mert ő szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek. ~ ~ Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait. ~ ~ De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre. ~ ~ Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott! ~ ~ Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait. ~ ~ Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját. ~ ~ Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket. ~ ~ Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy ereje. ~ ~ Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja meg hatalmas ereje. ~ ~ De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik remélik irgalmát, és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is táplálja őket. ~ ~ Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz minket. ~ ~ Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében reménykedünk. ~ ~ Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk! ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
31 látogató

Látogatások

- ma: 283
- tegnap: 525
2018.09.01. 21:50 JóB
Hozzászólások: 0

Adni és kapni - a napi evangélium margójára

Adni és kapni - a napi evangélium margójára

A bőkezű, nemes lelkű ember életfilozófiája az, hogy jobb adni, mint kapni. A fukar, kapzsi, magának való ember ezzel szemben azt vallja, hogy jobb kapni, mint adni. Az alapvető emberi jellemekről külön tanulmányt lehetne írni.

Mitől függ, hogy valaki adakozó természetű-e, vagy önző, magának való ember? Talán örökletes, genetikailag eleve meghatározott tulajdonságok ezek, vagy tudatos neveléssel kialakított jellemvonások?

Azt olvassuk a Bibliában, hogy Isten az embert saját képmására, és hasonlatosságára teremtette. Ha ez így van, akkor minden ember magában hordozza Isten képmását. Igaz, hogy az első emberpár, Ádám és Éva bűne eltorzította ezt a képmást, de mégis kellett, hogy maradjon az isteni lényegből bennünk valami szép és jó.

 

 

Milyen is az Isten, mit is ad az ő teremtményének, az embernek? Ezt vizsgáljuk meg most, az Evangéliumban leírtak alapján.

 

Azt olvassuk az evangéliumban, hogy Isten az embernek talentumokat adott.

„Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint…” (Mt 25,14)

Mint azt az evangéliumból láthatjuk, Isten nem a „demokrácia” alapján osztotta ki a talentumokat az emberek között. Van, akinek többet adott, van, akinek kevesebbet.  Vizsgáljuk csak meg, hogy mit is ért Jézus korában egy talentum?

Egy arany talentum Jézus idejében 49,11 kg arannyal volt egyenértékű. Ez gyakorlatilag egy fél mázsa aranyat jelent!  

Julius Caesar idejében egy légionáriusnak egy talentumért több mint 26 évig kellett szolgálnia.

Láthatjuk, hogy Isten milyen bőkezű: aki csak egy talentumot kapott, az is mesés vagyonhoz jutott (nem volt tehát oka a panaszkodásra).

Isten mindössze egy feltételt szabott a nagylelkű adomány ellentételezésére: okosan kell gazdálkodni a kapott talentumokkal, és azt a legjobb tudásunk szerint gyarapítani kell.

 

Mit tesz a ma embere ezzel az isteni adománnyal?  

Bizony, sokan szégyellik, és inkább elássák, nehogy meglássák az emberek!  

Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt levelében olvashatjuk:

 „Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok a bölcs test szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten.” (1Kor 1,26)

A mai, Isten ellenes, globalizált világban bizony sok „bölcs”, és „hatalmas” ásta el a talentumát a föld mélyére, hogy még véletlenül se lássa meg a környezete, hogy mit is kapott Istentől. De vannak „oktalanok”, és „gyöngék”, akik kamatoztatják az Istentől kapott értékeiket.

Milyen jutalmat kapnak, akik kamatoztatták talentumaikat? Az evangélium szerint a jutalom az örök élet. Isten nem méricskél, nem szűkmarkú: akit az utolsó órában fogadott fel szőlőmunkásnak, az is ugyanazt a jutalmat kapja, mint aki az első órától dolgozott. Aki életének utolsó percében tért meg (ld. jobb lator), az is azt kapja, mint aki születésétől fogva az Úr hűséges szolgálója volt: az örök életet. Mert Isten ilyen nagylelkű.

 

Isten kegyelme, szeretete végtelen, de türelme az evangélium tanítása szerint véges. Ha lejár a türelmi idő, bizony számon fogja kérni mindenkitől, mit is tett a tőle kapott kegyelmekkel, a talentumaival. Napjainkban az isteni talentumok helyett a „mammon”, az értéktelen, megfoghatatlan, csak virtuálisan létező pénzpiaci tranzakciók uralják a gazdasági életet. Ha a tőzsde összeomlik, a virtuálisan szerzett vagyonok szertefoszlanak. A háborúban, vagy gazdasági válságok idején a kibocsátott pénz szinte semmit nem ér.

A talentumait elásó ember földi kincseket gyűjt. Van, aki tisztességes módon, de sokan gátlástalanul, csalva, lopva, rabolva, gyilkolva növelik vagyonukat. Ezek az emberek öreg korukban rettegnek a haláltól: szembesülnek azzal, hogy semmit nem vihetnek magukkal a túlvilágra. Félnek: mi van, ha mégis létezik Isten, és számon kéri az evilági tetteimet? Rettenetes érzés ez. A bal lator iszonyú gyötrelme.

 

Isten, aki a talentumainkat adta, nagylelkű: egyszülött Fiát küldte el, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!

Ő mondta a bűneit megbánó, a jobb oldalán keresztre feszített latornak: „bizony mondom néked, még ma velem leszel a Paradicsomban!”

 

Soha nem késő. Térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban! És akkor örök életetek lesz!

 

A.D.2018.09.01.©JóB

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás