Tiszta Forrás
2019. május 20.   
Névnap: Bernát

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ZSOLTÁR 113 ~ ~ ~ ~ Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob házanépe az idegen nép közül, Júda lett az ő szentélye, Izrael a birodalma. ~ ~ Látta a tenger és elfutott, a Jordán visszafelé tartott. ~ ~ Ugrándoztak a hegyek, mint a kosok, és a halmok mint juhok bárányai. ~ ~ Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy visszafordultál? ~ ~ Hegyek, miért ugrándoztatok, mint a kosok, és mint a juhok bárányai, ti halmok? ~ ~ Rendülj meg föld az Úr színe előtt, Jákob Istenének arca előtt, aki a kősziklát vizek tavává változtatta, s a szirtet vizek forrásává. ~ ~ Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, irgalmad és hűséged szerint. ~ ~ Hogy azt ne mondják a nemzetek: ˝Hol van az ő Istenük?˝ ~ ~ Hisz a mi Istenünk az égben van, mindent megtesz, amit akar. ~ ~ De a nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak, s emberi kéz alkotásai. ~ ~ Van szájuk, de nem szólnak, van szemük, de nem látnak. ~ ~ Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. ~ ~ Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, torkukkal nem kiáltanak. ~ ~ Legyenek hozzájuk hasonlók a készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük! ~ ~ Izrael háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk. ~ ~ Áron háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk. ~ ~ Akik félik az Urat, az Úrban bíznak, ő a segítőjük és oltalmazójuk. ~ ~ Megemlékezik rólunk az Úr, s áldását adja ránk. ~ ~ Áldását adja Izrael házára, áldását adja Áron házára. ~ ~ Áldását adja mindazokra, akik az Urat félik, kicsinyekre és nagyokra egyaránt. ~ ~ Sokasítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat. ~ ~ Áldjon meg az Úr titeket, aki az eget és a földet alkotta. ~ ~ Az ég az Úr ege, de a földet az emberek fiainak adta. ~ ~ Nem a holtak dicsérnek téged, Uram, és egy sem azok közül, akik leszálltak a némaság honába, hanem mi, akik élünk, dicsérjük az Urat, most és mindörökké. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
18 látogató

Látogatások

- ma: 143
- tegnap: 318
2019.05.08. 21:00 JóB
Hozzászólások: 0

Eucharisztia és a teremtés misztériuma - Dr. Barsi Balázs OFM

Eucharisztia és a teremtés misztériuma - Dr. Barsi Balázs OFM

Dr. Barsi Balázs OFM, ferences szerzetes „Eucharisztia és a teremtés misztériuma" című előadásával folytatódott a felkészülés a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra Székesfehérváron, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban. 

A ferences szerzetes az általa is vallott Duns Scotus-i felfogásról beszélt, mely szerint nem a bűn hozta le Krisztust a földre. A megtestesülés a bűnbeesést, sőt a világ teremtését is megelőzte Isten tervében, hiszen a megtestesülés már önmagában is az irgalmasság és a részvét legnagyobb isteni tette, mely a Szentháromság belső életéből fakadt.

 

„Arra, hogy a világ egy teremtett dolog, mert önmagát nem magyarázza meg, arra az ember rájöhet. De hogy miért teremtette Isten, az már egy nehéz kérdés. Benne van Szent Pál leveleiben, hogy mindent Krisztusban teremtett. Ezt a ferences szemléletet nem lehet kikerülni. Ez azt jelenti, hogy Isten első gondolata a világról, hogy legyen Krisztus. Mert Istent igazából, csak Isten tudja szeretni. És ha Isten azt akarja, hogy legyenek rajta kívül sokan teremtmények, akkor őket az Ő Fiában tudja elképzelni, Őbenne teremtett. Tehát a mi kapcsolatunk Krisztussal, nem Betlehemben kezdődik.” – hangsúlyozta az előadó, majd hozzátette.

„Ha Isten szeméből nézek az univerzumra, meg a történelemre, akkor a legnagyobb érték a szentséges megtestesülés, az, hogy a Második Isteni Személy emberré lett, Isten ezt akarta, és mindent ebben akart. Tehát Isten nem teremtett Tőle elszakadt embert, hanem Vele, az Ő kegyelmében élő embert teremtett. Ez jelenti azt, hogy Krisztus, az Ő Istenfiúságában felvette az első embert. Amikor az ember a szabadságától elszakadt, akkor Krisztus nem tagadott meg minket, hanem vállalta bűneinket is.”

 

Az Eucharisztiáról szólva a szerzetes Scotus gondolataira hivatkozott.

„Az Eucharisztia a teremtést megelőzve létezett. Tehát az Isten úgy fogta fel az embert, hogy mindig is belőle él. Ádám és Éva a Paradicsomkertben az állandó áldozás állapotában volt, anélkül, hogy tudta volna. Az étellel együtt „vették magukhoz” az Isten szeretetét. Az élet fájáról ehettek, de aztán ők akartak elfordulni, ezért ettől el lettek tiltva. Az efezusi levél azt írja, aki hűséges marad, az ehet az élet fájáról. Ez a vasárnapi szentáldozást jelentette az őskeresztényeknél. És mit jelent, hogy Isten először eltiltott az életfától, aztán mégis megengedte, hogy együnk róla? A kettő között ott van a keresztfa, a történelem közepén. Ami lerombolta Isten és ember között a távolságot, és életet adott nekünk. Tehát az Eucharisztiát ebben a nagy összefüggésben kellene néznünk.”

 

Barsi Balázs atya arról is beszélt, a nyugati civilizáció embere elveszítette a szakrális iránti érzékét. Nincs szent tér és szent idő. Így az ember nem tud kiigazodni, nincs kapaszkodója.

„Amennyiben az ember a semmivel szembesülve nem érez megrendülést és félelmet, addig a létezés csodáját, a dolgoknak ezt a hihetetlen adományát, annak hasonlíthatatlan csodáját, hogy bármi is van, nem tudja értékelni. Hiába milliárdos, unatkozik. Mert nem rendült meg. Nem tudja, hogy nem az élet, hanem maga a létezés csoda, hihetetlen ajándék. Itt van Európa unalma. Van egy olyanfajta unatkozás, amely a bűnöknek a legsötétebb forrása. Unalmában iszonyatos dolgokat követ el az ember. Ezért megrendülni jó. Mintha megrázna bennünket valami – egy nem negatív erő – és másképp állunk hozzá az életünkhöz. Isten, amikor kinyilatkoztatja magát, igazából a megrendült emberhez tud szólni.”

Forrás:  Székesfehérvári  Egyházmegye

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás