2015.01.17. 18:00 Gabriella

Hozzászólások: 3

Boldog Scheffler János püspök - előszó

„Mindent Isten nagyobb dicsőségére! Omnia ad majorem gloriam!”

Scheffler János  püspökről gyerekkoromban hallottam először.

A Szatmár megyei Kálmándon születtem. Nagymamám Karcagi Mária, született Scheffler Mária.

Ő mesélt nekem Scheffler püspökről.

A képen nagymamám, Scheffler Mária és gyermekei (a lánygyermek az édesanyám)

Elmondta, hogy az ő első unokatestvére volt, aki nagyon sokat szenvedett.

Mesélt nekem a jilavai börtönről is. Nagyon megmaradt bennem az a részlet, hogy állítólag bokáig érő víz volt a cellájában télvíz idején, és abban kellett állnia mezítláb. Gyerekként elképzeltem milyen fájdalmas lehetett az.

Elmesélte mamácskám, hogy azért halt meg, mert nagyon megfázott és tönkre ment a szíve a sok vallatástól. Mindezek ellenére azonban, nem „írt alá” a románoknak, nem árulta el az egyházat.

Volt otthon egy kép is a falon, no meg egy nagyon szép kereszt, amit ő ajándékozott a családnak. A falu templomában csak egy kis tábla jelezte, hogy itt született János püspök. Túl sokat nem lehetett róla beszélni nyilvánosan.

Egyszer mikor meglátogatta nagymamáékat egy könyvet ajándékozott nekik. Az a könyv ma nálam van. Nagyon megviselt, sokat lapozgattuk.

Aztán eljött az idő mikor az egyházban terjedt a hír, hogy lehet imádkozni a boldoggá avatásáért. Mamácskám nagyon megörült, sokat imádkozott e cél érdekében. Sajnos a boldoggá avatását, már nem élte meg itt a földön, 2001-ben elköltözött az égi hazába.

A Scheffler család egyik külső jellegzetes vonása volt a markáns orr és az egyenes tartás. Ebben nagyon nagy volt a hasonlóság a két unokatestvér között.

Scheffler püspök kitartó hűsége, egyenes jelleme és bátor helytállása mamácskámat is jellemezte.

30 évesen egyedül maradt három kiskorú gyermekével, férjét ugyanis a gulági munkatáborok egyikébe hurcolták. Innen soha nem tért haza.

Mamácskám 87 éves koráig hűséges maradt hozzá, egyedül nevelte fel, nagy szenvedések közepette a gyermekeit.

Ahogy mind jobban megismertem Scheffler püspök életét, egyre közelebb került hozzám. Példamutató élete, helytállása minden körülmények között, mélyen megrendített. Aztán mikor olvastam, hogy Szent Ágoston szavaival az ajkán halt meg, lejöttek a könnyeim.

Ő a legkedvesebb szentem, mióta a vallomásait olvastam.

A püspök írt egy lelkigyakorlatos könyvet a papok részére. A pap az a címe. Évekig csak gépelt formájában használhatták a szemináriumokban. Nagyon gazdag írás, nem csak papoknak. Nekünk, világiaknak is épülésünkre szolgál.

Szeretném, ha sokan megismernék e nemes jellem élettörténetét és gondolatait.

„Én vagyok az örök lámpa felelős gondozója…Az örökmécs gondozása nem hordármunka, hanem nemes kötelesség…Ahol a szív lámpásában van olaj, ott az oltár örök lámpája is mindig ragyog. (Scheffler János)

Boldog Scheffler János könyörögj érettünk!

Hozzászólások

#3    2015.01.18.   14:17:20   __

Ez a könyv nekem is megvolt, de elajándékoztuk egy kispapnak a szentelésére. Valóban nem csak papok, hanem világiak is sokat tudnak meríteni belőle.

#2    2015.01.18.   11:36:13   Kriszta

Valóban ritka kincset osztottál meg velünk.
Hála és köszönet érte.

#1    2015.01.18.   07:43:50   JóB

Kedves Gabriella!

Köszönjük szépen a nagylelkűségedet, és áldozatos munkádat.

Ritka kincseket osztasz meg velünk. Izgatottan várjuk a folytatást.

A kommunizmus időszakában felnövekedett korosztály nem hallhatott az apáink, nagyapáink idejében élt nagy magyar szentekről.
Elképzelhetetlen, hogy milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül Krisztusnak ezek a mindhalálig hűséges katonái.

Az üldöztetés idején a szemtanúk csak suttogva beszélhettek, a dokumentumok elrejtve porosodtak.

A mai hivatalos média is mélyen hallgat, a szeretet vértanúinak élete "nem üzlet" számukra.

Eljött az idő, hogy teljes valóságában megismerje az ország, és a világ ezeknek a mártíroknak a küzdelmes életét.