2019.10.27. 15:50 JóB

Hozzászólások: 0

Međugorje (előszó-féle)

Ha ma valaki Međugorjéról hall, akkor (nagy valószínűséggel) pontosan tudja, hol fekszik ez a település, és mitől lett olyan híres. Harminc évvel ezelőtt még egy európai ember számára is teljesen ismeretlen volt ez a kis délszláv falu.

1981-ben szárnyra kelt a hír: a Szűzanya Međugorjéban megjelent néhány egyszerű falusi fiatalnak. Rögtön Fatima és Lourdes jutott mindenkinek az eszébe. Egy horvát, bosnyák, szerb népesség által lakott, feszültségekkel terhelt területen, a mesterségesen összetákolt kommunista Jugoszlávia déli részén egyszer csak megjelenik a Szűzanya. Nem az állami vezetéssel jó kapcsolatot ápoló megyéspüspöknek, nem is egy ortodox pátriárkának, hanem az egyszerű falusi gyerekeknek.

Az ezt követő események forgatókönyve kísértetiesen hasonlít a fatimai és lourdesi történésekhez.

Valósak-e a jelenések, vagy mentális zavarról, érzéki csalódásról, netán csalásról van szó?

Egy szigorúan materialista alapokon nyugvó kommunista társadalomban ilyen jelenség nem fordulhat elő. Ha valaki mégis ilyet merne állítani, akkor az előzőekben leírt változatok valamelyike az igaz. Mentálisan zavartak a gyerekek, vagy túl élénk a fantáziájuk, vagy egyszerűen csak hazudnak, hogy így tűnjenek ki a társaik közül. A fanatizált (emiatt a rendszerre veszélyes) katolikusokkal meg kell értetni, hogy itt semmi rendkívüli nem történhet, menjenek szépen haza. Ha nem elég meggyőző a szép szó, akkor akár erőszakot is lehet alkalmazni a kedélyek lecsillapítására.

Az államapparátus, a helyi egyház (élén a megyéspüspökkel) és a Vatikán nehéz helyzetben van. Állást kellene foglalni egy olyan ügyben, amelynek a kivizsgálására korlátozottak az eszközök és a lehetőségek. A kommunista pártvezetés álláspontja egyértelmű: ilyen jelenség nem létezhet, következésképpen nem is létezik. A helyi egyház vezetése is nehéz helyzetben van: meg kell felelni az egyházi, és állami vezetés elvárásainak is. A Vatikán sem szívesen nyilatkozik. Jobb egy nem minősítés (amit később igenre lehet változtatni), mint egy elhamarkodott igen, ami tévedés esetén jelentős hitelvesztést okozhat.

A vita ma is tart: érvek, ellenérvek - pro és kontra. De a lényeg nem ez!

A történet nem Međugorjéban (nem Fatimában és nem Lourdes-ban) kezdődött. Ez a történet az újkori időszámítás kezdetén - egy szintén jelentéktelennek számító poros kis faluban, egy szintén ismeretlen, egyszerű fiatal lány megszólításával - Názáretben kezdődött.

Váratlanul, minden előzmény nélkül, minden protokolláris formaságot mellőzve, megjelenik egy nagyjából 16 éves falusi lánynak az Isten angyala: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled!” Ez a fiatal, alázatos teremtés, - ugyanúgy, mint a fatimai gyerekek, mint a lourdesi lány, mint a međugorjei fiatalok - megijedt. Úgy reagáltak a földöntúli angyalszerű lény megjelenésére, mint ahogy az lenni szokott ilyen esetekben. De Gábriel arkangyal, Isten küldötte megnyugtatja Máriát: „Ne félj, Mária!” Megerősíti, hogy nem egy vízióról, nem egy érzéki csalódásról, hanem valós történésről van szó.

Ami ezután következik, az sem mindennapi: Mária hisz az angyal szavának, hisz az Isten szavának, és igent mond Isten kérésére. Félelmetes, minden emberi értelmet meghaladó misztérium ez! Isten - a világ, és benne minden élő teremtője - kéréssel fordul egy egyszerű, alázatos falusi lány felé.

„Ime, az Úr szolgáló leánya (vagyok), legyen nékem a Te Igéd (szavad) szerint!”

Ezt imádkozzuk minden nap - többször is. Ez az Igen  a teljes önátadást jelenti. Ez az Igen a megpróbáltatások, a szenvedések vállalását is jelenti. Az agg Simeon által megjövendölt tőrök át, meg átdöfték Mária testét-lelkét földi élete során. Az út, amelyen járnia kellett sziklás, köves és meredek volt. Felfelé vezetett, fel a hegytetőre: egyszülött Fiának, Jézusnak, a meggyalázott, megostorozott, emberré lett Istennek a golgotai keresztjéhez.

Ez a gyötrelmes, küzdelmekkel, megpróbáltatásokkal teli földi élet mégsem tragédiával végződött. Mária gyermeke, a Szentlélektől fogant Jézus, Isten egyszülött Fia harmadnapon feltámadt a halottak közül. Feltámadt, és megjelent szent anyjának. Felment a mennybe, és felvitte az alázatos názáreti szolgálóleányt is.

A gyönyörű mesékben olvasnak a kisgyermekeknek ehhez hasonló történeteket. A legkisebb, a legalázatosabb, a legodaadóbb sok viszontagság után végül elnyeri méltó jutalmát.

Olvassuk a rózsafüzérben: „… Jézus, aki téged szent szűz a mennyben megkoronázott!”

A Mennyek Királynője, a Béke Királynője immár megdicsőülten jött el az egyszerű falusi gyerekekhez: mint egykor őhozzá, Názáretbe az Isten angyala.

Ma is ugyanaz a küldetése a keresztény embernek: Isten szolgálata alázattal, kitartóan jóban, rosszban, bőségben és ínségben egyaránt.

Az isteni kegyelem, mely minden értelmet meghalad, kiáradhat mindenkire. Aki hittel, és alázattal fogadja, az nem vágyik már többre. Pál apostol szavaival élve mondhatjuk mi is: „Elég nékem a Te kegyelmed, Uram!”

Miért zarándokolnak a világ minden részéről ilyen hatalmas tömegek Međugorjéba? Észérvekkel erre nincs válasz. Miért megy vissza ugyanoda többször is valaki? Mi vonz egy 70 éves asszonyt, aki már ötödször zarándokolt el ide?

Erre keresi mindenki a választ. Aki egyszer elzarándokol erre a kegyhelyre, felmászik a Jelenések hegyére és a Križevacra, az ott megtalálja.

A.D.2019.10.27.©JóB

>>>  folyatjuk

Hozzászólások