Tiszta Forrás
2019. november 21.   
Névnap: Olivér

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
14 látogató

Látogatások

- ma: 62
- tegnap: 1074
2019.10.28. 23:55 JóB
Hozzászólások: 0

Međugorje - Hinni, vagy nem hinni?

Međugorje - Hinni, vagy nem hinni?

Abban az időben így szólt Jézus:

Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. 

Igen, Atyám, mert így láttad jónak. 

/Máté evangéliuma 11. fejezet, 25-26/

 

 

 

 

„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.”

A már-már szállóigévé vált mondat Hamlet szájából hangzik el  Shakespeare Hamlet című művében. Az ármány, a gonoszság, a hatalmasok gazsága, a gyengék, a kicsinyek, a kiszolgáltatottak elnyomása az emberiséggel egyidős. A világban egyidejűleg van jelen a jó, és a rossz. Úgy tűnik, hogy a rossz, a gonosz uralkodik a jó felett.

A megoldás egyszerűnek tűnik: ha Isten szereti az embert, miért nem szünteti meg a rosszat, miért nem bünteti meg a gonoszokat, és miért nem védi, és jutalmazza meg a jókat?

Amikor Isten egyszülött Fia természetfeletti módon megtestesült és Betlehemben megszületett szűz Máriától, meglepő események történetek. Egyszerű pásztorok hódoltak az újszülött Messiásnak, de messze földről a „három királyoknak” nevezett gazdag emberek is elzarándokoltak, hogy tiszteletüket kifejezzék. Nem úgy Heródes, az országban regnáló király. Hatalmát féltve eszelős módjára meggyilkoltatta a kétévesnél fiatalabb fiúgyermekeket Betlehemben. Egy közös vonást találunk ezekben az emberekben: pontosan tudták, hogy ki ez az újszülött.

Mindnyájan hitték, hogy ennek a csecsemőnek felnőve isteni hatalma lesz. A gonosz lélek, Lucifer, a bukott angyal a hatalomtól megittasodott királyt, Heródest használta fel, hogy tönkretegye Isten tervét, megfossza az embert istengyermeki méltóságától. De tévedett: Isten hatalma nagyobb az övénél. Nem sikerült félrevezetni az alázatos bölcseket, a messziről jött vándorokat, és nem sikerült elpusztítani az Istengyermeket sem.

 

Ma is hasonlóképpen működik a világ: Isten jelen van, de nem úgy gondolkodik és cselekszik, mint ahogy azt az ember elképzeli. Ma sem égeti el tüzes villámokkal az ellenséges „szamáriaiakat”. A farizeusokat sem taszítja le díszes bársonyszékükről. A népek felett regnáló, és kizsákmányoló hatalmasokat sem pusztítja el.  Időt ad nekik - a megtérésre. A kegyelmi idő Isten jóságának, és hosszan tartó türelmének a jele. De nemcsak ez a dimenzió szolgálja az ember javát. Van egy másik dimenzió is, amit Isten kijelölt: a kegyelmi tér. Ezek a terek az ég és föld találkozási pontjai. Ezek a kijelölt terek a templomok, a jelenések helyei (mint Fatima, Lourdes, Međugorje, stb.) Ebben az időben és térben a szentségek kötik össze az emberit az istenivel, a földit az égivel.

Amikor Mózes felment a Hóreb hegyére, és meglátta a lángoló, de el nem égő csipkebokrot, szózatot hallott Istentől:

„Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz!”  

 

Ma is léteznek, és működnek a szent helyek a világban. Az isteni kegyelem ugyanúgy áramlik, mint amikor Jézus szemtől szemben állt egy gyarló, vétkező emberrel. „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”- mondta a házasságtörő asszonynak. Ezt mondja ma is: a kegyhelyek és templomok gyóntatószékeiben, a lélek Istenre nyitott ablakain keresztül.

 

Ljubo Kurtović Međugorjében szolgáló ferences szerzetes nyilatkozta nemrégen:

 

Hogyha nem lenne Međugorje, én nem lennék pap. Nem azért mentem el a kegyhelyre, hogy imádkozzam azért, hogy szerzetes pap legyek – nem akartam semmilyen pap sem lenni. Más dolgokat éreztem szükségesnek, és azokért mentem oda imádkozni. Amit Istentől kértem, az nem talált meghallgatásra, ebből is látszik, hogy a kívánságaim, a vágyaim mennyire önzők tudnak lenni. A hivatásom tehát Međugorjéban kezdődött.

 

Mert nem az a probléma, hogy az emberek nem hisznek Međugorjéban, a jelenésekben, hanem hogy nem hisznek az evangéliumban: Európából eltűnt a hit. Nem véletlenül mondta Jézus azt, ami a Szentírásban is le van jegyezve, hogy „amikor az Emberfia majd eljön, talál-e hitet a földön?”.

 

Nem hisznek: nem hisznek az evangéliumban, nem hisznek Istenben, nem hisznek már senkiben és semmiben. Ezért kiáltanak fel a mai fiatalok:  Mária jó Anyánk, kérünk, hogy nézz le ránk!

Ezért adta Isten a Hóreb hegyén a kőbe vésett törvényt, a Tízparancsolatot Mózesnek. Ezért jelenik meg Mária oly sok helyen, ezért könnyeznek a Mária képek és szobrok.

 

De ahol fényesség és világosság van, ott jelen van a sötétség is. Ferenc pápa kinevezte Henryk Hoser nyugalmazott érseket a međugorjei plébánia különleges apostoli vizitátorává. Az érsek július 4-én a varsói Chopin repülőtér kápolnájában tartott szentmise homíliájában a hercegovinai falu vonatkozásában a démoni működés erejéről beszélt.

 

Ljubo Kurtović Međugorjében szolgáló ferences szerzetes így reagált Henryk Hoser vizitátor szavaira:

 

Egy kicsit hangzatos is arról beszélni, hogy Međugorjéban jelen van a démoni működés, hiszen világszerte ismert hely. Ott is vannak rosszak, vannak, akik az érdekeiket akarják érvényesíteni, de ezek máshol is megtalálhatók a világban. Van, aki azt mondja, Međugorje üzletté vált. Aki a bizniszt keresi, meg is fogja találni; aki viszont Međugorjéban kegyelmet keres, az kegyelmet fog találni. Minden attól függ, hogy az ember mire kíváncsi, mit keres.

 

Ezek nagyon bölcs szavak, a lényeget fejezik ki. Aki csak a bizniszt keresi, csak a profitját akarja növelni, az nem fog kegyelmet találni Međugorjéban. A jeruzsálemi templomban a kufárok sem találtak kegyelmet. Aki csak csodát megy keresni, az is csalódottan fog hazatérni. Aki viszont alázattal, hittel utazik el, az kegyelmet fog találni.

 

Jézus sem tett csodát Heródes Antipas előtt. A betegek közül sem mindenkit gyógyított meg. Hiszen nem azért jött, hogy egy hipergyorsasággal működő orvosi rendelőt működtessen. A hitet akarta felébreszteni és megerősíteni.

„Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.”

 

Ahhoz, hogy csodát lásson valaki, nem kell elmenni sehová. Elég, ha valaki kinyitja a szemét: amit lát, az a csoda. A teremtett világ, a teremtett ember. Az emberi létezés a csoda. A nemlétből egyszer csak létezővé és megfogható valósággá váló megszülető kis csecsemő a csoda.

Ennek a valóságnak a teremtője, a mindenható Isten felemelt egy kiválasztott embert a Szentháromság misztériumába: Szűz Máriát. Egy valóságos ember, aki egy volt a sok közül, ma értünk aggódik, értünk imádkozik, miattunk könnyezik. Međugorjéban is.

 

A.D.2019.10.28.©JóB

> > >    folytatjuk 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás