2019.10.30. 01:05 JóB

Hozzászólások: 1

Međugorje - hétköznapi jelek

Amikor a nép köréje sereglett, elkezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.  Mert ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz jel az Emberfia is e nemzedéknek.

(Lukács evangéliuma 11. fejezet, 29-30)

A Jézus korabeli gonosz nemzedék megkapta Jónás jelét. De vajon bűnbánatot tartottak-e, mint a niniveiek Jónás idejében?

Nem tudjuk, Jézus mit mondana korunk nemzedékének. Alighanem ugyanezt.

Jelek ma is vannak: láthatóak és láthatatlanok egyaránt. Csak észre kell venni őket. Az Evangéliumban gyakran olvashatunk a jelekről.

„Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni?” (Lk.12,56)

A mi életünket is bonyolult jelrendszerek vezérlik. A számítógépet, a mobiltelefont, és minden informatikai eszközt is jelek vezérelnek. A rendkívül bonyolult emberi szervezet működését az agyból kiinduló, és oda visszatérő jelrendszer vezérli.

De a számítógép és minden egyéb eszköz csak akkor működik, ha a háttérben van egy tervező, aki megtervezi a gépet és a működtető szoftvert. Ha van egy építő, aki megépíti a gépet. És van egy rendszergazda, egy karbantartó, aki felügyeli a működést. Ha nincs a háttérben tervező, építő, akkor nincs gép, nincs rendszer, semmi sincs.

A világegyetemnek, a Földnek, rajta minden élőnek - így az embernek is - van egy Tervezője, van egy Építője, és van egy Rendszergazdája - a mindenható Isten.

Régóta terveztem, hogy elzarándokolok Međugorjéba. A helyi plébánia is meghirdetett egy zarándokutat. Mikor jelentkeztem, már minden hely betelt. Csalódottan - de bízva Isten gondviselésében - várakoztam, hátha visszalép valaki. Nem sokkal az indulás előtt kaptam egy értesítést, hogy utazhatok.

Mi teszi Međugorjét vonzóvá? Miért zarándokolnak évente százezrek ide?

Szűz Mária megjelenése az egyik legfényesebb jel, ami azt jelenti, hogy a Szentháromságos Isten azt a megdicsőült teremtményt küldi el hozzánk, aki egy volt közülünk. Aki ugyanúgy élt, mint mi. Aki felfoghatatlan módon ember létére eggyé vált Istennel. Mintha egy, még itt élő embernek az édesanyja térne vissza ilyen dicsőséges módon.

Amikor a zarándokok elindulnak az éles sziklákkal, hegyes kövekkel teli meredek hegyre, a Jelenések hegyére, mintha a Golgotára mennének. Cipelik életük terheit, bűneik súlya nehezedik vállukra, mikor megpillantják a művészi domborműveken Jézus fájdalmas szenvedését. Mária egyszülött fia, a szenvedő Krisztus nem más, mint Isten Fia, a Szentháromság Fiúistene.

Látjuk a szörnyű ostorozást, látjuk a gonosz emberek kegyetlen ábrázatát, és látjuk a gonosz lélek ördögi vicsorgását még a dombormű előtti szikladarabokon is.

A Via Dolorosa Golgotára tartó menetében a meggyötört Jézust siratók, és a gyűlölet mámorában tobzódó gonosz lelkek egymás mellett haladtak.

Ma az emlékezés hegyére már csak azok jönnek, akiket megérintett ez a felfoghatatlan misztérium. A zarándokok könnyei a bűnbánat apró gyöngyszemei. Az isteni szeretet melegsége áthatja az ember minden porcikáját. „Uram, nem vagyok méltó…” A tékozló fiú alázatával állunk itt: „Nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz!” És a kereszten szenvedő Istenember leveszi a terhet, megszűnik minden fájdalom, az égen szárnyaló madarak szabadsága költözik a szívbe.

Úgy, mint a templomban, a szentmisén a szentgyónás, és szentáldozás során.

Ha a magunk mércéje szerint mérünk, akkor óhatatlanul is másokkal hasonlítjuk össze önmagunkat. Többnyire a nálunk esendőbbekkel, rosszabbakkal, bűnösebbekkel - ennek tükrében tisztának, jónak, erényesnek, kiválónak látszunk. Ezen a hegyen a szenvedő Isten tükrébe nézünk. Ebben a tükörben látjuk csak meg igazi valónkat, lelkünk még számunkra is ismeretlen vonásait.

Ezért jönnek a világ minden részéből fiatalok és öregek, erős hittel rendelkezők és Istenkeresők, kétkedők és már bizonyosságot megtapasztaltak. Ezért van naponta közel 10 000 (nem elírás - tízezer) ember a međugorjei templom szabadtéri szentmiséjén, és az azt követő szentségimádáson.

A jelek Isten útjelző táblái: útba igazítanak, figyelmeztetnek.

Amikor egy szentostya a szentmise során a kétségekkel küzdő pap kezében vérzeni kezd, amikor egy halotti leplet vizsgáló világhírű szakemberek döbbenten és megrendülve nézik a vizsgálati eredményeket, amikor egy dúsgazdag posztókereskedő fia még a rajta lévő ruhájától is megválik, hogy koldusszegényen Isten szolgálatába álljon, amikor megjelenik egy hegyen a gyerekeknek a Szent Szűz, akkor erről van szó.

Zarándokút az egész életünk itt a földön. Kapaszkodunk fel a sziklás, köves, meredek hegyi úton. A szenvedő Krisztust látjuk: előttünk van, hogy vezessen minket, mögöttünk van, hogy felemeljen minket, ha elesünk, mellettünk van, hogy fogja a kezünket, és fölöttünk van, hogy az utunk végén felvigyen minket a feltámadás dicsőségébe.

A.D.2019.10.29.©JóB

Hozzászólások

#1    2019.10.30.   09:25:56   Kriszta

Utolsó soraid mélyen megérintettek.

"A szenvedő Krisztust látjuk: előttünk van, hogy vezessen minket, mögöttünk van, hogy felemeljen minket, ha elesünk, mellettünk van, hogy fogja a kezünket, és fölöttünk van, hogy az utunk végén felvigyen minket a feltámadás dicsőségébe."

Köszönöm a beszámolódat. Remélem sok testvérünkhöz el jutnak gondolataid.