Tiszta Forrás
2019. június 26.   
Névnap: János, Pál

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
10 látogató

Látogatások

- ma: 263
- tegnap: 1249
2015.02.13. 12:50 Gabriella
Hozzászólások: 0

Boldog Scheffler János életútja - 4

Boldog Scheffler János életútja - 4

Boldog Scheffler János életútja - 4

 

Halála

 

Teljesen világos, hogy János püspök letartóztatása, bebörtönzése a megfélemlítésre szolgált. A koncepciós perben kidolgozott, megfogalmazott vádak- hazaárulás, kémkedés , stb.-egyszerűen a kommunista hatalom zsaroló célú eszközei voltak, amelyekkel hitéhez és egyházához való hűségét akarták megtörni.

 

Hűségében nem tudták megingatni. A cellában is kijelentette: nem engedek az ígéreteknek, törhetetlen vagyok.

1952. december 5-én vacsora után rosszul lett. Cellatársai figyeltek fel, hogy valami hörgésféle hangot hallat, félig öntudatlan állapotban az alsó priccsre helyezkedik. Valamilyen egészségügyes odajött és injekciót adott neki, amitől kissé jobban lett, visszatért a tudata. Másnap hajnalban egyik cellatársa felé fordult és latinul idézett Szent Ágostontól:

"Ibi vacabimus et videbimus, videbimus et amabimus, amabimus et laudabimus.

 Ecce quod erit in fine sine fine. Nam quis alius noster est finis nisi pervenire ad regnum, cuius nullus est finis?"

(Szent Ágoston: De Civitate Dei 22,30,5)

Derűsen nézett rá, néhányat hörgött majd meghalt.

Ez a cellatárs Dan Mizrahy bukaresti származású zeneszerző volt, akkor 26 éves.

Az idézet:

„Ott időzünk és látunk majd, látunk és szeretünk, szeretünk és dicsőítünk. Íme, mi lesz végül vég nélkül. Mert mi más a mi végcélunk, ha nem eljutni az országba, melynek nincs vége?”

Dan Mizrahyt mélyen meghatotta a püspök halála. Lelkét megsuhintották a Teremtőről és az örökkévalóságról tőle hallottak. Eszébe jutott mindaz, amit János püspöktől a hit kérdéseiről, Istenről beszélgetve hallott, amikor kifejtette és megmagyarázta a számára oly kedves Szent Ágostoni gondolatot. A latin nyelvet nem ismerő Mizrahynak pontosan lefordította (román nyelvre) az idézetet. Őt annyira megragadta, hogy megtanulta latinul is. Negyven év múltán is pontosan emlékezett az idézetre.

János püspököt kétrészes pizsamába öltöztették, kezébe tették a rózsafűzérét majd rabtársuk, egy temesvári egyházmegyés pap elvégezte a temetési szertartást.

Reggel az őrök kivitték a püspök holtestét. A zsilávai ortodox temetőbe temették el. Halálakor már nem jutott koporsó, s hogy ne kelljen decemberben a fagyott földbe új sírt ásni, a rabok egy már kiásott sírba helyezték el, keresztben az alatta elhelyezett holtestek fölé. A temető tulajdonosa egyben a börtön ortodox lelkésze, tudván, hogy egy püspököt temettek el, pontosan megjelölte a térképen a helyet ahova temették János püspököt.

1965-ben exhumálták János püspök maradványait, szigorúan titkos körülmények között. Egy böröndben szállította haza Galambos Ferenc lelkész.

Az ordinárius rendelkezése szerint János püspök földi maradványait fém koporsóba zárva, egészen szűk körű temetés keretében, zárt ajtók mögött, a Székesegyház kriptájába helyezték el.

Boldoggá avatásának aktáit 1996. december 6-án nyújtották be a Szentté Avatási Kongregációhoz.

A Szentatya 2010. július 1-én jóváhagyta azt a dekrétumot, amely elismeri Isten Szolgája Scheffler János szatmári püspök vértanúságát.

A boldoggá avatására 2011. július 3-án került sok a szatmárnémeti székesegyházban.

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás