Tiszta Forrás
2019. december 15.   
Névnap: Valér, Detre

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
19 látogató

Látogatások

- ma: 305
- tegnap: 1278
2015.03.30. 17:30 JóB
Hozzászólások: 0

Krisztus kínszenvedése

Krisztus kínszenvedése

Emmerich Anna Katalin

(németül Anna Katharina Emmerick, Flamschen, Coesfeld, 1774. szeptember 8. - Dülmen, 1824. február 9.)

Szegény németországi parasztemberek leánya, ágostonrendi apáca.

II. János Pál pápa 2004-ben boldoggá avatta.

Csaknem mindig beteg volt, s betegsége idejét Jézus Krisztus kínszenvedéséről való elmélkedéssel töltötte, miközben látomásai voltak és testén Krisztus szenvedéseinek stigmái mutatkoztak (ezeknek természetfeletti jellegét a legszigorúbb világi s egyházi vizsgálat állapította meg).

Látomásaiban egyes bibliai jeleneteket s Jézus három nyilvános évének tanító-működését szemlélte, s e szemlélődésről való beszámolóiban a bibliai helyeknek, személyeknek s egykorú szokásoknak olyan fokú s pontos ismeretét árulta el, amely a műveletlen földműves leánynál emberileg érthetetlen volna.

 

 

Emmerich Katalin szülőháza

A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése című könyvben leírt látomásait használta föl Mel Gibson A passió című filmjében olyan részletek bemutatására, amelyek az evangéliumokban nem találhatók.

Részletek a könyvből:

>           Emmerich Anna Katalin ifjúkorától fogva igen magas és ritka fokban meg volt áldva a látomások és kinyilatkoztatások adományával. A látnokság beleöntött fényénél szent vallásunk igazságának megismerésére jutott; számtalan képben látta a megváltás egész történetét: az előkészítést az ószövetségben, a Boldogságos Szűz életét, valamint a Megváltó életét, működését, kínszenvedését és halálát. Számtalanszor megjelentek neki: az Úr Jézus, a Szűzanya, Ker. Szent János, Szent Ágoston és más szentek, különösen azok, akiknek valamely ereklyéje volt birtokában. Ha egy ilyen ereklyét kezében tartott, vagy közelébe vittek, azonnal látomásba merült és látta az illető szent életét, működését, szenvedését és halálát.

 

A dülmeni kolostor

Különösek voltak önlátomásai. A Zarándok egyszer magához vette a Katalin stigmáiról leszáradt és lehullott var-morzsákat, gondosan begöngyölte és mikor Anna ismét elragadtatásban volt, a mellére helyezte neki. Anna Katalin látomása azonnal átment saját életének szemléletébe: látta élete különböző eseményeit és belső élményeit; Isten intézkedéseit, melyekkel őt vezette, kegyelmeit, szenvedéseit stb. Azután mindezt elmondta a Zarándoknak, nem is sejtve, hogy saját életét látta; és minthogy ez többször ismétlődött, egész sorát beszélte el oly élményeknek, melyeket alázatossága különben örökre eltitkolt volna.

Megvolt benne, a szívekben való olvasás adománya is. Gyóntatója és a Zarándok több alkalommal meggyőződhettek arról, hogy Anna Katalin olvas a gondolatokban. Látta a földön a sok nyomorúságot és ínséget, bűnt és borzalmat, részben azért, hogy imádsággal és önkéntes szenvedéssel segítsen, részben pedig azért, hogy Istent engesztelje és irgalmát az emberekre leesdje. Látta a jövendőt és ki is jelentette. Fölismert mindent, ami szent, megszentelt vagy megáldott volt és megkülönböztette azt olyantól, ami nem volt szent vagy nem volt megszentelve. Leírhatatlanul eleven érzéke volt a papi jelleg szentsége, ereje és hatása iránt; ha egy pap lépett ágyához, mikor elragadtatásban volt, feje ösztönösen követte a pap kezének mozgását; a papi áldást teljes valóságában, egész erejében és hatásában fogadta. Ha távoli helyekre ment, oldalán látta vezetőjét, vagyis őrző-angyalát, aki kísérte és magyarázta neki a szükségeseket.

Örömmel emlékezett Anna Katalin ifjúságára és később nagy hálával Isten iránt vallotta meg:

             ,,Gyermekkoromban mindig Istenben éltem, távol e világtól. Minden dolgomat belső elvonatkozásban végeztem és mindig látomásokban éltem. Ha szüleimmel kimentem a mezőre vagy egyéb munkával foglalatoskodtam is, sohasem voltam a földön. Itt lenn minden olyan volt, mint valami tompa, zűrzavaros álom; az a másik világ ellenben csupa világosság és mennyei igazság''.

             Egy más alkalommal a következőket beszélte el:

,,Mikor öt-hatéves koromban először tanulgattam a hitvallás első ágazatát, lelki szemeim előtt különféle képek jelentek meg az ég és föld teremtéséről. Láttam az angyalok bukását, az ég és föld, a paradicsom, Ádám és Éva teremtését és a bűnbeesést. Azt hittem, ezeket minden ember úgy látja, mint minden egyéb dolgot itt a földön körülöttünk; tehát elmondtam mindent egészen elfogulatlanul szüleimnek, testvéreimnek és játszótársaimnak. Egyszer aztán észrevettem, hogy kinevetnek; azt kérdezték, talán van valami könyvem, amiben ez mind benne van? Ettől fogva aztán hallgattam ezekről a dolgokról és úgy véltem, hogy bizonyosan nem illik effélékről beszélni. De azért semmi különöset nem gondoltam az egészről. Ezek a látomások megjöttek éjjel éppúgy, mint fényes nappal, otthon éppúgy, mint a mezőn, jártamban-keltemben, munkaközben és akármi más foglalatosság közben.

Egyszer az iskolában a feltámadásról egészen más dolgokat mondtam, mint amit tanultunk, mégpedig teljes bizonyossággal és abban az elfogulatlan hitben, hogy ezt mindenkinek éppen úgy kell tudnia, mint ahogy én tudom és nem is sejtettem, hogy ez nekem személyi tulajdonom. Nos, a gyermekek ámultak bámultak, kinevettek és följelentettek a tanítónak. Ô komolyan megintett, hogy ne képzelődjem effélékről. Azonban én e látomásokat továbbra is úgy láttam, mint a gyermek, aki képeskönyvet nézeget és a maga módján magyarázza magának a képeket, nem kérdezve senkitől, mit jelent ez vagy amaz.

Az Evangéliumból és az Ószövetségből sohasem tartottam meg fejemben semmit, mert én azt mind magam láttam, egész életem folyamán, mégpedig évről-évre újra meg újra, pontosan ugyanazon körülmények közt, habár néha más-más jeleneteket. Néha ott voltam a helyszínen magam is a többi résztvevőkkel együtt; benne éltem az eseményekben s együtt haladtam velük a térben is, természetes helyváltoztatással. Gyakran a jelenet fölött lebegtem és felülről néztem le rá. Egyebet viszont, különösen a jelenetekben rejlő titokzatost, bensőleg láttam, úgyhogy az bennem tudatossá vált; egyes részleteket pedig képekben kiválva. Minden esetben keresztülláttam mindenen, úgyhogy egyik test nem takarta el a másikat; de azért ebből semmiféle zavar nem támadt.

 Gyermekkoromban és mielőtt a zárdába léptem, leginkább az Ószövetségből voltak látomásaim; később már ritkábban; és egyre többször az Újszövetségből. De Jézus és Mária életét kora ifjúságom óta ismerem. Láttam a Szűzanyát sokszor gyermekéveiben; láttam, mit csinált, mikor egyedül volt szobácskájában. Azt is tudom, milyen ruhát viselt.'' <

Síremléke

Felhasznált források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Emmerich_Anna_Katalin

 http://www.ppek.hu/k440.htm

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás