2015.04.02. 17:50 JóB

Hozzászólások: 0

Krisztus kínszenvedése – 4

5. A lábmosás

Ekkor fölkeltek az asztaltól és mialatt ruháikat ismét úgy vették föl és rendezték el, amint ünnepélyes imádságnál szokás volt, az étekmester lépett be két szolgával, hogy letakarítsa az asztalt és a körös-körül álló nyugvószékek közül félretolja. Amint ez megtörtént, Jézus meghagyta neki, hozasson vizet az előcsarnokba. Erre amaz a szolgákkal együtt elhagyta a termet.

             Jézus most ott állt az apostolok közt és meglehetős ideig ünnepélyesen beszélt nekik. De én már eddig oly sokat hallottam és láttam, hogy képtelen vagyok az Úr tanítását bizton elmondani. Arra emlékszem, hogy az ô országáról szólott és arról, hogy az Atyához megyen és hogy előbb rájuk fog hagyni mindent, amije van stb. Aztán tanítást adott a bűnbánatról is, meg a bűn beismeréséről és megváltásáról, a megtisztulásról.

Éreztem, hogy ez összefüggésben van a lábmosással, s láttam is, hogy mindnyájan beismerték és megbánták bűneiket, kivéve Júdást. Ez a beszéd hosszú és ünnepélyes volt. Ezután Jézus Jánost és az ifjabb Jakabot kiküldte az előcsarnokba a vízért és megparancsolta az apostoloknak, állítsák félkörbe a székeket; kiment az előcsarnokba, levetette köpenyét, felövezte magát és egy kendőt kötött maga elé, melynek egyik vége hosszabban lógott le.

Eközben az apostolok vitába keveredtek azon, melyiküké lesz az első hely; ugyanis, mivel az Úr oly határozottan kijelentette, hogy el fogja hagyni őket, és hogy országa közel van: újból megerősödött bennük az a hiedelem, hogy neki van valami titkos rejtekhelye, és hogy földi diadalról van szó, melyre ô a kellő pillanatban elő fog lépni.

             Az előcsarnokban Jézus megparancsolta Jánosnak, hogy vegyen a kezébe egy mosdótálat, ifjabb Jakabnak pedig, hogy tartson egy tömlőt, de úgy, hogy annak csöve a karján feküdjék. Ekkor a vizet a tömlőből a tálba öntötte és amazoktól követve, visszament a terembe. Itt az étekmester már egy másik, nagyobb mosdótálat helyezett a közepére.

Amint ilyen alázatos menetben a terem küszöbére lépett Jézus, az apostolok vitáját intézte el néhány szóval, többek közt kijelentvén, hogy ô maga az ô szolgájuk; s felszólította őket, hogy üljenek le, hogy megmoshassa lábukat. Erre mind leültek abban a sorban, ahogyan az asztalnál ültek a félkörben álló székek támlavánkosaira, lemeztelenített lábukat a székek ülővánkosaira helyezve. Jézus most sorban odalépett mindegyikhez, a János által alátartott tálból tenyerével vizet merített és az apostol előre nyújtott lábára öntötte, majd mindkét kezével megfogta az övébe tűzött kendő lelógó végét s azzal megtörülte a lábat, aztán Jakabbal a következőhöz lépett. János mindannyiszor kiöntötte a használt vizet a terem közepén álló edénybe és ismét Jézushoz lépett a tállal. Jézus megint vizet öntött Jakab tömlőjéből s a tál fölött a következő apostol lábára, és így tovább.

Az Úr ennél az alázatos cselekménynél is éppoly szeretetteljes volt, éppoly nyájas és barátságos, mint amilyen az egész húsvéti vacsora alatt volt. Nem úgy végezte a lábmosást, mint csupán valami szertartást, hanem mint egy szent szeretet-cselekményt, egész szívével, úgy, hogy abban szeretetét is kinyilatkoztatta.

Mikor Péterhez ért, ez alázatból tiltakozott: ,,Uram, te akarod az én lábamat megmosni?''

-- Az Úr felelé: ,,Hogy mit cselekszem, azt most még nem tudod; később meg fogod tudni''.

És nekem úgy tetszik, mintha még így szólt volna csak neki egyedül:

,,Simon! te méltónak találtattál arra, hogy Atyámtól tudd meg, ki vagyok én, honnan jöttem és hová megyek; egyedül te ismerted el és jelentetted ki azt; és én tereád építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Az én erőm megmarad utódaidban is a világ végezetéig''.

Akkor reá mutatott és azt mondta a többieknek, hogyha majd ô elmegy tőlük, Péter helyettesítse őt a rendelkezésben és kiküldésben.

Péter pedig így szólt: ,,Sohasem mosod meg az én lábamat''.

Az Úr felelé: ,,Ha nem moslak meg, nem lesz részed énvelem''.

Mondá ismét Péter: ,,Uram, akkor hát ne csak lábamat, hanem kezemet és fejemet is mosd meg!''

Mire Jézus: ,,Aki meg van mosva, elég neki, hogy lábait mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem valamennyien''; és ekkor Júdásra gondolt.

Ebben a tanításban az Úr úgy beszélt a láb megmosásáról, mint a mindennapi bűnöktől való megtisztulásról, mert a láb ügyetlenül járva a földön, egyre újból beszennyeződik.

             Ez a lábmosás lelki volt és egy neme a feloldozásnak; Péter azonban az ô nagy buzgalmában Mestere túl nagy megalázkodásának fogta fel; nem tudta, hogy Mestere holnap, szeretetből -- hogy rajta segítsen -- a kereszt gyalázatos haláláig fogja magát lealázni.

             Mikor az Úr Júdás lábát mosta, különösen barátságos és szeretetteljes volt; arcát Júdás lábához szorította és halkan mondotta neki, hogy gondolja meg magát; már egy éve jár-kel áruló és hűtlen szívvel; de Júdás, úgy látszik, nem akarta ezt megérteni és Jánossal beszélgetett; ezen Péter meg is botránkozott és odaszólt neki: ,,Júdás! az Úr beszél hozzád!'' Erre Júdás valami kitérő, közömbös feleletet adott, ilyesfélét: ,,Uram, Uram, távol legyen tőlem!''

A többiek azonban nem hallották Jézusnak Júdáshoz intézett szavait, mert ő halkan mondta és ők nem is hallgattak oda; meg saruik felhúzásával is el voltak foglalva. De Júdás árulása Jézusnak minden egyéb szenvedése között is legjobban fájt. Jézus még megmosta János és Jakab lábát. Előbb Jakab ült le és Péter tartotta a tömlőt, aztán leült János és a tömlőt Jakab tartotta.

             Jézus ezután a megalázkodásról szólott: hogy az a legnagyobb, aki szolgál, és hogy ezután nekik kell alázatosságból megmosniok egymás lábait; még szólt egyet-mást arra a vitára vonatkozólag is, ki a legnagyobb közöttük, amit az Evangélium elbeszél. Jézus ezután ismét felöltözött úgy, ahogyan a lábmosás előtt volt; az apostolok is megint fölvették azt a bő és hosszú ruhát, melyet a vacsora előtt viseltek.

Hozzászólások