Tiszta Forrás
2018. december 17.   
Névnap: Lázár, Olimpia

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ANGELUS ~ ~ ♡ ♡ ♡ ~ ~ Angelus Domini nuntiavit Mariae. ~ ~ Et concepit de Spiritu Sancto. ~ ~ ~ AVE MARIA, GRATIA PLENA. ~ DOMINUS TECUM, ~ BENEDICTA TU IN MULIERIBUS, ~ ET BENEDICTUS FRUCTUS VENTRIS TUI: IESUS. ~ SANCTA MARIA, MATER DEI, ~ ORA PRO NOBIS PECCATORIBUS, ~ NUNC ET IN HORA MORTIS NOSTRAE. ~ AMEN. ~ ~ ~ Ecce Ancilla Domini. ~ ~ Fiat mihi secundum verbum tuum. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Et Verbum caro factum est. ~ ~ Et habitavit in nobis. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Ora pro nobis Sancta Dei Genitrix. ~ ~ Ut digni efficiamur promissionibus Christi. Oremus. Gratiam tuam, quesumus, Domine, mentibus nostris infunde, út qui angelo nuntiante Christi Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem eius et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eumdem Christum Dominum nostrum. ~ ~ Amen. ~ ~ ~ ~ I I I ~ ~ ~ ~ ÚRANGYALA ~ ~ ~ ~ Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát. ~ ~ És ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA, MALASZTTAL TELJES. ~ AZ ÚR VAN TEVELED; ~ ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT, ~ ÉS ÁLDOTT A TE MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE: JÉZUS. ~ ASSZONYUNK, SZŰZ MÁRIA, ISTENNEK SZENT ANYJA! ~ IMÁDKOZZÁL ÉRETTÜNK, BŰNÖSÖKÉRT, ~ MOST ÉS HALÁLUNK ÓRÁJÁN. ~ ÁMEN. ~ ~ ~ Íme az Úrnak szolgáló leánya. ~ ~ Legyen nékem a te igéd szerint. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ És az Ige testté lőn. ~ ~ És miköztünk lakozék. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja. ~ ~ Hogy méltóak lehessünk Krisztus ígéreteire. Könyörögjünk. Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. ~ ~ Ámen.

Jelen van

0 felhasználó
32 látogató

Látogatások

- ma: 433
- tegnap: 960
2015.04.03. 10:10 JóB
Hozzászólások: 0

Krisztus kínszenvedése – 6

Krisztus kínszenvedése – 6

Jézus Pilátus előtt

 

   A mi időszámításunk szerint körülbelül reggeli hat óra volt, mikor a főpapok és farizeusok menete a megkínzott Üdvözítővel Pilátus palotája elé érkezett. A piactértől a törvényház bejáratáig az út két oldalán padok voltak, amelyeknél Annás, Kaifás és a tanácstagok megálltak, mert nem akartak tovább menni. Jézust a pribékek kötélen valamivel előbbre vitték egészen Pilátus háza lépcsőjének lábáig. Midőn odaértek, Pilátus a kiugró teraszon feküdt egy kerevetfélén; mellette egy háromlábú asztalka, ezen néhány hivatali jelvény és más tárgyak, amikre nem emlékszem. Körülötte katonatisztek és katonák álltak s a római hatalom- jelvények is fel voltak állítva. A főpapok és a zsidók távol álltak a törvényháztól, mert az törvényeik szerint beszennyezné őket s emiatt nem léptek át bizonyos határvonalon.

  Mikor Pilátus látta, milyen sietve s milyen zajjal és kiabálással jönnek és vezetik a lépcső elé a megkínzott Jézust: felállt és ugyancsak gúnyosan kezdett velük beszélni, akárcsak ma egy gőgös francia marsall a kisvárosi küldöttséggel.

 

  -- Mit akartok itt megint ilyen korán? Hogy tudtatok ily kegyetlenül elbánni ezzel az emberrel? -- kérdezte.

  Azok pedig a poroszlókra kiabáltak:

  -- Előre vele a törvényházba!

  Aztán Pilátusnak kezdtek beszélni:

  -- Hallgasd meg panaszunkat e gonosztevő ellen! Mi nem mehetünk be a törvényházba, hogy ne legyünk tisztátalanokká.

  Amint ez a kiabálás elült, a menethez csatlakozott és a Forumra tolongó néptömegből egy hatalmas termetű, tisztes külsejű férfiú kiáltott fel:

  -- Persze hogy ti nem mehettek be ebbe a törvényházba, mert ártatlanok vére szentelte meg! Csak neki szabad belépnie; a zsidók közt csak ô tiszta, mint az ártatlan gyermekek!

Ecce homo

  Nagy izgatottan kiáltotta ezeket és aztán eltűnt a tömegben. Ez Zadoch volt, egy jómódú ember, nagybátyja Obednek, a Veronika néven ismert Szeráfia férjének; két kis fiát a többi ártatlan gyermekek közt ölték meg Heródes parancsára a törvényház udvarán. Azóta teljesen visszavonult életet élt feleségével együtt önmegtartóztatásban, mint esszénus. Ő látta egyszer Jézust Lázárnál és meghallgatta tanítását. És most, ebben a szomorú pillanatban, midőn látta, hogyan rángatják az ártatlan Jézust kegyetlenül a lépcsőhöz, szívében feltámadt ugyanott megölt gyermekeinek fájó emléke és hangos bizonyságot tett az Úr ártatlanságáról. Jézus vádlóinak azonban sürgősebb volt a dolog és jobban mérgelődtek Pilátus magatartásán, hogysem erre a kiáltásra ügyet vessenek.

  Jézust a poroszlók felráncigálták a sok márványlépcsőn és annak a terasznak hátterébe állították, ahonnan Pilátus beszélt a vádlókkal. Midőn Pilátus meglátta Jézust, akiről már hallott különféle híreket, ebben a megkínzott, eléktelenített állapotban, de a méltóság elpusztíthatatlan kifejezésével: csak nőtt utálata és megvetése a zsidó papság és főtanács iránt, akik már korábban megizenték neki, hogy a halálbüntetésre méltó názáreti Jézust átadják majd neki elítélés végett. Éreztette is velük, hogy nem hajlandó Jézust bebizonyított bűncselekmény hiányában elítélni. Ezért fölényesen és gúnyosan szólt a főpapokhoz:

  -- Micsoda vádat hoztok fel ez ellen az ember ellen?

  Azok pedig így feleltek:

  -- Ha nem ismertük volna meg őt gonosztevőnek, nem adtuk volna őt kezedbe!

  -- Akkor hát vegyétek át ti őt és törvényetek szerint ítéljétek meg! -- mondotta erre Pilátus.

  -- Tudod jól -- válaszolták amazok --, hogy nincs korlátlan jogunk halálos ítélet végrehajtására.

  Jézus ellenségei tele voltak dühvel és méreggel s minden cselekedetük viharos gyorsasággal és hevességgel történt, hogy még az ünnep beálltának törvényes időpontja előtt készen legyenek Jézussal, hogy a húsvéti bárányt leölhessék. De azt nem tudták, hogy Jézus a húsvéti bárány, akit ők maguk adtak át ítéletre annak a pogány bírónak, akinek küszöbétől nem akartak beszennyeződni, hogy ma megehessék a húsvéti bárányt.

  Minthogy a helytartó most felszólította őket, hogy adják elő vádjaikat, el is kezdték azt olyanképp, hogy három fővádat hoztak föl s mind a három vád mellett tíz-tíz tanút állítottak. Úgy formálták e vádakat, hogy Jézus a császár ellen vétő gonosztevőnek tűnjék fel; mert pusztán vallási és templomi ügyekben nekik maguknak volt szabad igazságszolgáltatást gyakorolniuk.

  Az első vád a következő volt: Jézus népámító, a köznyugalom felzavarója és lázító; s erre tanukkal támogatott néhány bizonyítékot soroltak föl.

 Körüljár -- mondották -- és nagy népgyűléseket tart, megszegi a szombatot, gyógyít szombatnapon.

Itt Pilátus gúnyosan közbeszólt: ,,Ti nyilván nem vagytok betegek, különben nem botránkoznátok annyira a gyógyítás miatt!''

-- Ámde azok csak folytatták: ő félrevezeti a népet szörnyűséges tanaival, mert azt hirdeti, egyék az ő testét és vérét s akkor örök életük lesz.

 Pilátust módfelett bosszantotta az a gyűlölködő düh, amellyel ezeket előadták; mosolyogva pillantott tisztjeire és éles szavakat vetett a zsidók felé, pl.: ,,Egyenesen úgy fest a dolog, mintha követni akarnátok tanítását és örök életet akarnátok nyerni, mert hiszen ti úgy viselkedtek, mintha az ő testét és vérét akarnátok enni!''

  Második fővádjuk úgy szólt, hogy Jézus arra lázítja a népet, hogy ne fizessenek adót a császárnak. Pilátus itt haragosan félbeszakította őket, mert hiszen éppen az ő hivatalához tartozott az adóügyek felügyelete; tehát dolga-biztosan mondotta: ,,Ez durva hazugság! Nekem ezt jobban kell tudnom!''

  De a zsidók csak tovább kiabáltak és felhozták a harmadik fővádat, mely szerint ez az alacsony, bizonytalan és gyanús származású ember nagy pártot szervezett maga körül és jajt kiáltott Jeruzsálemre. Kétértelmű példabeszédeket is terjeszt a nép között valami királyról, aki menyegzőt készít fiának; egyszer már egy hegyen a köréje gyűlt nagy néptömeg királlyá is akarta tenni, de ô ezt még korainak találta s azért akkor elrejtőzött. Az utóbbi napokban azonban már merészebb volt:

nagy, lármás bevonulást tartott Jeruzsálembe, efféle kiáltásokat rendelt meg magának: ,,Hozsanna Dávid fiának! Dicsőség Dávid atyánk országának, mely, íme jön!'' és királyi tiszteletben részesíttette magát; mert azt tanítja, hogy ő ,,a Krisztus, az Úr fölkentje, a Messiás, a zsidók megígért királya'', és így is nevezteti magát. Ezeket a vádakat is tíz tanú bizonyította.

  Azok a szavak, hogy Jézus a Krisztusnak, a zsidók királyának hivatja magát, Pilátust gondolkodóba ejtették. A nyitott erkélyről bement a szomszédos törvénykező terembe, menetközben figyelő pillantást vetett Jézusra és megparancsolta az őröknek, vezessék be Jézust hozzá.

  Pilátus ingadozó, babonás, állhatatlan természetű pogány volt; zavaros sejtelmei voltak istenek fiairól, akik e földön éltek; az sem volt előtte ismeretlen, hogy a zsidó próféták jövendöltek már régóta valami Isten fölkentjéről, megváltóról és szabadítóról, valami királyról, és hogy ezt sok zsidó várja. Arról is tudott, hogy napkeleti királyok jártak az öreg Heródesnél és a zsidóknak újszülött királyáról kérdezősködtek, hogy tisztelegjenek előtte, és hogy erre Heródes parancsára sok kisdedet megöltek.

Tudomása volt a mondákról is egy Messiás, egy király felől, de buzgó bálványimádó létére nem hitt bennük, nem is tudta elképzelni, miféle király is lenne az. Legfeljebb az akkori felvilágosult zsidók és herodiánusok módjára hihetett bennük, akik ama királyban egy győzedelmes, hatalmas uralkodót képzeltek.

 

Jeruzsálem Jézus korában

Most tehát annál nevetségesebbnek tűnt előtte az a vád, hogy Jézus, aki ily nyomorult, szegény és eléktelenített állapotban állt előtte: ez adja ki magát annak az Isten fölkentjének és királynak. De mivel Jézus ellenségei ezt a császári jogokat sértő bűntettként hozták fel vádul, Pilátus kihallgatásra maga elé vezettette Jézust.

  A helytartó csodálkozó szemmel nézte végig az Urat és így szólt:

  -- Te vagy-e tehát az a zsidók királya?

  Jézus így felelt:

  -- A magad szívéből mondod ezt, vagy mások mondották neked felőlem?

  Pilátust kellemetlenül érintette, hogy Jézus őt oly bárgyúnak tartja talán, mint aki egy ilyen ágrólszakadt alaktól a maga ötletéből kérdezné, vajon király-e; tehát elutasítóan válaszolt:

  -- Vajon zsidó vagyok-e én, hogy efféle hitvány dolgokról tudnom kelljen? A te néped és papjaid adtak téged kezembe elítélésre ezzel a váddal, mint halálra méltót. Mondd hát, mit műveltél?

  Jézus ünnepélyesen felelé:

  -- Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna országom, bizonyára volnának szolgáim, akik harcolnának értem, hogy ne adassam a zsidók kezébe; valójában az én országom nem innen való.

  Pilátus bizonyos megrendüléssel hallgatta Jézusnak e komoly szavait és elgondolkozva kérdezte:

  -- Tehát mégis király vagy te?

  -- Te mondod, hogy én király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.

  Pilátus ránézett Jézusra, fölállt és szólt:

  -- Igazság? Mi az igazság?!

  Még beszéltek valamit, de már nem emlékszem jól, mit.

 

  Ezután a helytartó ismét kiment a teraszra. Megérteni nem érthette meg Jézust, de annyit most már tudott róla, hogy nem olyan király, aki árthatna a császárnak; hogy nem tart igényt semmiféle országra ezen a világon; egy más világból való országgal pedig a császár nem törődik.

Lekiáltott tehát az erkélyről a főpapoknak:

  -- Én semmi vétket sem találok ebben az emberben.

  Erre Jézus ellenségei ismét feldühödtek és a vádak egész áradatát szórták Jézusra. Az Úr pedig csak állt hallgatva és imádkozott ezekért a szegény emberekért.

 És midőn Pilátus feléje fordult és kérdezte:

,,Semmit sem felelsz-e ezekre a vádakra?'' -- ô egy szót sem válaszolt, úgy hogy Pilátus szerfölött elcsodálkozott és így szólt:

  -- Látom jól, hogy ezek hazugságokkal támadnak ellened. (Más kifejezést használt hazugság helyett, de azt elfelejtettem.)

  Amazok pedig dühödten vágtak vissza:

  -- Micsoda? Te nem találsz benne vétket? Nem vétek az, hogy fellázítja az egész népet, hiszen az egész országban terjeszti tanait, Galileától idáig!

  Mikor Pilátus meghallotta a Galilea szót, egy pillanatig gondolkozott, aztán leszólt: ,,Galileából való ez az ember? Heródes alattvalója?'' ,,Igen, -- felelték onnan alulról --, mert szülei Názáretben laktak és most Kafarnaum a tartózkodási helye.''

Ekkor Pilátus így szólt: ,,Akkor hát, ha galileai, Heródes alattvalója, vigyétek Heródeshez; éppen itt van az ünnepekre, ítéljen felette ő!''

 

Heródes palotája

  Levitette Jézust ismét a törvényház udvaráról ellenségeihez, egy tisztet pedig elküldött Heródeshez a jelentéssel, hogy egy alattvalóját, a galileai származású názáreti Jézust viszik eléje ítélkezésre. Pilátus örült, hogy ilyen módon lerázhatja magáról a Jézus feletti ítélkezést, mert a dolog már nagyon kellemetlen volt neki s amellett az a politikai célja is volt ezzel, hogy szívességet tegyen Heródesnek, aki már rég kíváncsi volt Jézusra; ugyanis eddig rossz viszonyban voltak egymással.

  Jézus ellenségeit módfelett bántotta, hogy Pilátus őket az egész nép előtt elutasította, s hogy most Heródeshez kell menniök. Mérgüket Jézuson töltötték ki: újult dühvel körülfogatták őt a poroszlókkal,

ismét megkötöztették és ütlegek, rúgások közt nagy sietséggel hajszolták a néptől hemzsegő Fórumon keresztül, majd egy utcán át Heródesnek nem messze álló palotájához. Római katonák is mentek velük.

  Claudia Procle, Pilátus felesége, az imént lefolyt kihallgatás alatt egy szolgával izent férjének, hogy sürgősen beszélni akar vele. És mikor Jézust Heródeshez vezették, ott állt elrejtőzve egy magasan fekvő karzaton és nagy aggodalommal és szomorúsággal nézte a Fórumon átvonuló menetet.

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás