Tiszta Forrás
2020. március 30.   
Névnap: Zalán

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

OLVASMÁNY: 2020-03-30 ~ ~ ~ ~ Lakott Babilonban egy férfi, akit Joakimnak hívtak. ~ ~ Helkijának Zsuzsanna nevű leányát vette feleségül, aki igen szép és istenfélő volt, mert szülei, akik igazak voltak, leányukat Mózes törvénye szerint nevelték. ~ ~ Joakim igen gazdag volt; a háza szomszédságában gyümölcsös kertje is volt, és nála jöttek össze a zsidók, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt. ~ ~ Abban az esztendőben két olyan vént tettek a népből bíróvá, akikre ráillett az Úr mondása: a vénektől indult ki a gonoszság Babilonból, a bíráktól, akik a népet kormányozni látszottak. ~ ~ Ezek Joakim házába mentek, és odajárultak mindazok, akiknek pörös ügyük volt. ~ ~ Mikor aztán déltájban a nép hazatért, Zsuzsanna bement sétálni férjének gyümölcsöskertjébe. ~ ~ A vének naponként látták őt, amint bement és sétált, és kívánságra gerjedtek iránta; értelmüket elfordították és szemüket lesütötték, hogy ne lássák az eget és meg ne emlékezzenek az igazságos ítéletekről. ~ ~ Történt pedig egyszer, miközben ők az alkalmas napot várták, hogy ő megint lement, éppúgy, mint azelőtt, csupán két szolgálóleányával, és fürödni akart a gyümölcsös kertben, mert hőség volt. ~ ~ Nem volt ott senki sem, csak a két vén, akik elrejtőzve lesték őt. ~ ~ Azt mondta tehát szolgálóinak: ˝Hozzatok nekem olajat és kenőcsöket, és zárjátok be a gyümölcsöskert ajtóit, hogy megfürödhessem.˝ ~ ~ Amikor a szolgálók kimentek, a két vén felkelt, odafutott és így szólt: ˝Íme, a gyümölcsöskert ajtajai be vannak zárva, senki sem lát minket, mi pedig kívánunk téged. Engedj tehát nekünk és feküdj le velünk. Ha azonban nem akarod ezt, tanúskodni fogunk ellened, hogy egy ifjú volt veled, azért küldted el magadtól a szolgálókat.˝ ~ ~ Zsuzsanna ekkor felsóhajtott, és azt mondta: ˝Szorongatás vesz körül mindenfelől, mert ha ezt megteszem, a halálomat jelenti, ha pedig nem teszem meg, nem menekülök meg a kezetekből. De jobb nekem a ti kezetekbe esnem, anélkül, hogy valamit elkövetnék, mintsem vétkeznem az Úr színe előtt.˝ ~ ~ Erre Zsuzsanna hangosan kiáltozni kezdett, mire a vének is kiáltozni kezdtek ellene, sőt az egyik odafutott a gyümölcsöskert ajtajához és kinyitotta. ~ ~ Amikor a ház szolgái meghallották a kiáltozást a gyümölcsöskertben, berohantak a hátsó ajtón, hogy megnézzék, mi az. ~ ~ Miután a vének elmondták, a szolgák igen elszégyellték magukat, mert sohasem mondott még valaki ilyesmit Zsuzsannáról. ~ ~ Mikor aztán másnap a nép elment Joakimhoz, a férjéhez, odament a két vén is, telve gonosz szándékkal Zsuzsanna ellen, hogy kivégeztessék őt. ~ ~ Azt mondták a nép előtt: ˝Küldjetek el Zsuzsannáért, Helkija leányáért, Joakim feleségéért.˝ ~ ~ Erre rögtön érte küldtek, ő pedig eljött szüleivel, fiaival és egész rokonságával együtt. ~ ~ Sírtak tehát az övéi és mindnyájan, akik ismerték őt. ~ ~ Aztán felkelt a két vén a nép között, és rátette kezét az asszony fejére. ~ ~ Erre az sírva az égre tekintett, mert szíve bizalommal volt az Úr iránt. ~ ~ A vének ezt mondták: ˝Mialatt mi egyedül sétáltunk a gyümölcsöskertben, ő bejött két szolgálóleánnyal, bezárta a gyümölcsöskert ajtóit, és elküldte magától a szolgálókat. Ekkor odament hozzá egy ifjú, aki el volt rejtőzve, és lefeküdt vele. Erre mi, akik a gyümölcsöskert szegletében voltunk, látva a gonoszságot, odarohantunk hozzájuk, és láttuk, amint együtt feküdtek. Azt ugyan nem tudtuk elfogni, mert erősebb volt mint mi, és kinyitotta az ajtót és elfutott; de őt megfogtuk. Meg is kérdeztük, hogy ki volt az az ifjú, de nem akarta nekünk megmondani. Ennek a dolognak tanúi vagyunk.˝ ~ ~ Hitt nekik a sokaság, mint a nép véneinek és bíráinak, és halálra ítélték Zsuzsannát. ~ ~ Ekkor Zsuzsanna hangosan felkiáltva így szólt:˝Örök Isten, aki látod, ami titokban történik, és tudsz mindent, mielőtt megtörténne, te tudod, hogy hamis tanúságot tettek ellenem. Íme, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el mindabból, amit ezek gonoszul rámfogtak.˝ ~ ~ Az Úr meghallgatta a szavát. ~ ~ Amikor ugyanis kivégzésre vitték, az Úr fölkeltette egy fiatalember szent lelkét, akinek a neve Dániel volt. ~ ~ Ez hangosan így kiáltott: ˝Én mentes vagyok ennek a vérétől.˝ ~ ~ Feléje fordult erre az egész nép, és így szólt: ˝Mi az, amit mondasz?˝ ~ ~ Ekkor ő megállt közöttük és azt mondta: ˝Izrael fiai, ti ilyen oktalanul, anélkül, hogy vizsgálatot tartanátok és az igazságot megállapítanátok, elítélitek Izraelnek egyik leányát? Térjetek vissza az ítélet helyére, mert hamis tanúságot mondtak ellene!˝ ~ ~ Erre a nép sietve visszatért, a vének pedig kérték: ˝Gyere, ülj közénk és oktass minket, mert Isten megadta neked az időskor dicsőségét.˝ ~ ~ Dániel azonban azt mondta nekik: ˝Válasszátok el őket egymástól jó messzire, hadd ítéljek felettük.˝ ~ ~ Mikor elválasztották őket egymástól, odahívta közülük az egyiket és azt mondta neki: ˝Te megátalkodott vén gonosztevő! Most jött el azoknak a bűneidnek a büntetése, amiket a múltban elkövettél, amikor igazságtalan ítéleteket hoztál, elnyomtad az ártatlanokat és szabadon eresztetted a bűnösöket, noha az Úr azt mondta: ˝Az ártatlant és az igazat meg ne öld!˝ Nos tehát, ha láttad őt, mondd meg, milyen fa alatt láttad őket egymással beszélgetni?˝ ~ ~ Ő azt felelte: ˝Mézgafa alatt.˝ ~ ~ Dániel pedig azt mondta: ˝Lám, saját fejed ellen követted el a hazugságot, mert íme, Isten angyala az ő parancsára kettéhasít téged!˝ ~ ~ Aztán félreállította őt, és odahozatta a másikat és megkérdezte tőle: ˝Te Kánaánnak és nem Júdának ivadéka! A szépség elvette eszedet, és a vágy megrontotta szívedet. Így cselekedtetek Izrael leányaival, azok pedig félve szóba álltak veletek. Júda leánya azonban nem engedett gonoszságtoknak. Nos tehát, mondd meg nekem, milyen fa alatt kaptad rajta őket, amikor egymással beszélgettek?˝ Az ezt válaszolta: ˝Tölgyfa alatt.˝ ~ ~ Dániel erre azt mondta neki: ˝Valóban te is a saját fejedre hazudtál; itt van kardjával az Úr angyala, hogy kettévágjon téged és megöljön titeket!˝ ~ ~ Ekkor az egész gyülekezet nagy hangon felkiáltott. ~ ~ Áldották Istent, aki megmenti a benne bízókat. ~ ~ Aztán rárontottak a két vénre -- mert Dániel a saját szájukból rájuk bizonyította, hogy hamis tanúságot mondtak --, és úgy cselekedtek velük, ahogy ők cselekedtek gonoszságukban felebarátjuk ellen, Mózes törvénye szerint járva el: megölték őket, s az ártatlan vér megszabadult azon a napon. /Dán 13,1-9.15-17.19-30.33-62/ ~~~~ Ez az Isten igéje.

Jelen van

0 felhasználó
22 látogató

Látogatások

- ma: 51
- tegnap: 234
2015.04.12. 00:00 JóB
Hozzászólások: 0

Szent FAUSTYNA KOWALSKA nővér: NAPLÓ – I.

Szent FAUSTYNA KOWALSKA nővér:  NAPLÓ – I.

Az Isteni Irgalmasság üzenete

Bevezető a Napló harmadik lengyel kiadásához - 1

 

(s.M. Elzbieta Siepak Irgalmasság Anyja Nővérei Kongregció tagja)

 

 

 

1. Faustyna M. Kowalska nővér, Isten Irgalmasságának ma már világszerte ismert apostola, a teológusok véleménye szerint az Egyház legjelentősebb misztikusai közé számít.

  Egy tízgyerekes, szegény, vallásos parasztcsalád harmadik gyermekeként született Glogowiecben, és Helén névre keresztelték a Swinice Warckie plébánia templomában. Gyermekkorától kezdve mély vallásos lelkület, az ima szeretete, szorgalom, engedelmesség és az emberi nyomor iránti érzékenység jellemezte.

Az iskolát csak két és fél évig látogathatta: tizenhat éves, mikor Aleksandrówban és Lódzban szolgálóleány lesz, hogy szülein segítsen.

  A hivatás hangja már hétéves korában megszólal lelkében (két évvel első Szentáldozása előtt), de szülei nem akarják, hogy kolostorba lépjen. Ebben a helyzetben Helén megpróbálta elnyomni magában az Isten hívó szavát. Az egyik látomásában megjelenő szenvedő Krisztus szemrehányó szavai – (Napló 9) – azonban arra kényszerítették, hogy helyet keressen magának egy kolostorban.

Több kolostor kapuján is bekopogott, de sehová sem vették fel. 1925. augusztus 1-én lépte át az Irgalmasság Anyjáról nevezett kongregáció küszöbét Varsóban a Zytnia utcában. Naplójában írja:

„Az volt a benyomásom, mintha a paradicsomi életbe léptem volna be. Szívem egyetlen hálaima volt.” (Napló 17)

  Néhány hét múlva erős kísértést érzett, hogy egy másik kongregációba lépjen, ahol több ideje maradna az imára. Ekkor megjelent előtte Krisztus sebekkel borítva, és így szólt: „Te okozol nekem ekkora fájdalmat, ha kilépsz ebből a rendből. Ide hívtalak, nem máshová, és sok kegyelmet készítettem számodra.” (Napló 19)

  A rendben Fausztina Mária nővér nevet kapta. Újoncidejét Krakkóban töltötte és itt tette le első, majd öt évvel később örök fogadalmát – a tisztaságra, a szegénységre és az engedelmességre, St. Rospond püspök jelenlétében. A kongregáció több házában is dolgozott, legtovább Krakkóban, Plockban és Vilniusban, ahol szakács, kertész és portás munkakörben tevékenykedett.

 Krakkó-Lagiewniki - FAUSTYNUM

  Kívülről semmi sem árulta el rendkívül gazdag misztikus életét. Buzgón teljesítette kötelességeit, hűségesen követte rendje szabályait, áhítatos, hallgatag volt, de derűs, tele jóindulatú és önzetlen felebaráti szeretettel.

  Egész életében következetesen törekedett az Istennel való mind bensőségesebb egyesülésre, és igyekezett áldozatosan együttműködni Jézussal a lelkek megmentése ügyében: „Jézusom, te tudod, hogy egészen fiatal éveimtől kezdve nagy szent akartam lenni, azaz oly bensőségesen akartalak szeretni, ahogy eddig egy lélek sem szeretett Téged.” (Napló 1372)

  Naplója feltárja lelki élete mélységeit. Az olvasó megismerkedhet lelkének Istennel való mély egyesülésével, erőfeszítéseivel, harcaival a keresztény tökéletességre vezető úton. Isten gazdagon megajándékozta kegyelmekkel: a kontempláció adományával, az Isteni Irgalmasság titkának mélységes megismerésével, látomásokkal, kinyilatkoztatásokkal, rejtett stigmákkal, a prófétálás adományával, az emberi lelkekben való olvasás tudományával és a ritkán előforduló misztikus eljegyzés rendkívüli kegyelmével. Ily gazdag adományok mellett mégis azt írja: Sem a kegyelmek, sem a sugallatok, sem az elragadtatások, sem sok adomány nem teszik a lelket tökéletessé, csak a lelkemnek benső egyesülése Istennel. Szentségem és tökéletességem akaratomnak az Isten akaratával való szoros egyesülésén alapszik.” (Napló 1107)

 

Faustyna nővér szobra a kolostor kertjében

  A szigorú életmód és a kimerítő böjtök – melyeket még a rendbe való belépés előtt magára kényszerített – annyira legyengítették szervezetét, hogy már a posztulátus alatt el kellett küldeni a

Varsó melletti Skolimówba, hogy javítsanak egészségi állapotán.

Első novíciátusi éve után átélte az ún. „sötét éjszaka” rendkívüli fájdalmas misztikus tapasztalatait, ezt követően a küldetéséből adódó sok megalázó szenvedést és lelki gyötrelmet kellett elviselnie. Fausztina nővér felajánlotta életét a bűnösökért, a lelkek megmentéséért, emiatt is különböző

szenvedések érték. Élete utolsó éveiben megerősödtek belső szenvedései, az ún. „lélek passzív éjszakája”, valamint testi fájdalmai: előrehaladott állapotba került tuberkulózisa, mely megtámadta tüdejét és az emésztő-rendszerét. Emiatt két alkalommal néhány hónapos kórházi kezelésen is volt Krakkóban, a Pradnikon.

  Fizikailag egészen felemésztődve, de lelkileg teljesen éretten, Istennel való misztikus egyesültségben, a szentség hírében halt meg 1938. október 5-én, alig harminchárom évesen, melyből tizenhárom évet töltött a rendben. Testét Krakkó-Lagiewnikiben, a kolostori temető sírboltjában helyezték örök nyugalomra, amely 1966-ban a boldoggá avatás információs pere folyamán átkerült a kápolnába.

Az Irgalmas Jézus kép kápolnája

  Erre az egyszerű, képzetlen, de bátor és Istent határtalanul szerető szerzetesnőre az Úr Jézus olyan missziót bízott, ami az egész világnak szól: az Irgalmasság üzenetét. „Ma téged küldelek az egész emberiséghez irgalmasságom üzenetével – mondta Jézus.

Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas Szívemre szorítani.” (Napló 1588)

„Te vagy irgalmasságom titkárnője, erre a tisztségre jelöltelek ki a jelen és az eljövendő életben (Napló 1605), ... hogy közöld a lelkekkel nagy irgalmamat, melyet irántuk érzek, és bátorítsd őket: bízzanak irgalmam mélységében.” (Napló 1567)

(A képek 2013.08.09-én készültek - a szerkesztő saját felvételei)

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás