Hát akkor ki üdvözülhet?

A napi Evangélium margójára

(A cikk eredetileg 2015. 05. 25-én - ugyanezen evangéliumi Ige kapcsán - jelent meg a weboldalon)

A gazdag ifjúról szóló evangéliumi szakaszt olvashatjuk a mai Igében. Ahány ember, annyiféle értelmezése, és magyarázata van ennek a történetnek. Jézus, és egy gazdag ifjú találkozása van a középpontban, de – mint az evangéliumi eseményeknél általában – ez is túlmutat önmagán, és magasabb rendű értelme van.

Mi is történt?  Jézusnak,- mint oly gyakran,- most is egy kérdést tesznek fel. A kérdező nem más, mint egy gazdag ifjú. Nem ismerjük sem a nevét, sem azt, hogy melyik vallási irányzathoz tartozik. Feltehetően egy gazdag farizeus fiáról van szó, akinek nagy vagyona volt. Bizonyára hallott Jézusról, ismerhette tevékenységét, tanítását. Kereste a találkozást Jézussal, ezzel a Messiásnak mondott emberrel. Ez az ifjú minden bizonnyal hithű zsidó ember volt, aki jól ismerte az írásokat, és azokat olvasva pontos ismeretei voltak a várva várt Messiásról.

Lehet, hogy puszta kíváncsiságból, lehet, hogy meggyőződésből tette fel kérdését: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”

Jézus válasza nem tartalmazott semmi meglepőt: „Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!”

Az ifjú, - a mózesi törvények jó ismerője – biztosítja Jézust, hogy ezeket a törvényeket betartotta: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.”

Azt gondolhatnánk,- és valószínűleg ezt gondolta a gazdag ifjú is – hogy Jézus megdicséri majd, és biztosítja arról, hogy a törvények maradéktalan betartása az örök élet záloga.

De nem ez történik: Jézus rávilágít egy momentumra, amire senki nem számított:  „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!”

Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.

Jézus válaszából azt gondolhatnánk, hogy a gazdagok ki vannak zárva Isten országából. Mintha a nagy vagyon kizáró tényező lenne. Ez esetben csak a szegényeket illeti meg az az isteni kegyelem, hogy elnyerjék az örök életet.

Az apostolok is megdöbbennek. Valószínűleg jól ismerték ezt az ifjút, lehet, hogy ők beszéltek neki először Jézusról, a várva várt Messiásról. Az ifjú a mai értelemben vett köztiszteletben álló, hithű fiatalember lehetett, aki mindenben követte a mózesi törvényeket, és Istennek tetsző életet élt. A vagyonát nyilván őseitől örökölte. Nem gondolta, hogy ez akadálya lehet az üdvösségének.

„Hát akkor ki üdvözülhet?” – kérdezték a megdöbbent apostolok. Az apostolok rokonságában is jó pár gazdag, vagy tehetős ember lehetett. Lázárról, Jézus barátjáról, Mária és Márta testvéréről biztosan tudjuk, hogy gazdag ember volt. Jézus annyira szerette, hogy még a halálból is feltámasztotta.

Tehát a gazdagság önmagában nem lehet akadálya az üdvösségnek. Sokkal inkább az, ha a vagyon gyarapítása, és a vagyon „szeretete” elvonja a figyelmet a felebaráti szeretetről és az igazi Istenszeretetről. Amikor már nem az ember uralkodik a vagyona felett, hanem a vagyon uralkodik az ember felett, és bűnre csábítja. Lopásra, csalásra, sikkasztásra, mások becsapására és kizsákmányolására. Ennek tanúi vagyunk a mai világban is. Intézményesített kizsákmányolás, lopás, csalás, korrupció folyik nem csak országunkban (gondoljunk csak a sorozatos bróker botrányokra), hanem Európában, sőt az egész világon. Ezeknek a mai gazdagoknak, akik bűnözéssel szerezték nagy vagyonukat (még a tisztesség látszatát sem fenntartva), meg kellene keresniük Jézust, és feltenni a kérdést: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Talán ez lenne az egyetlen esélyük.

Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.

Igaz, hogy leverten távozott a gazdag ifjú, de nem üres kézzel. Még hallotta Jézus utolsó mondatát: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.”

Mit jelent ez a mondat? Nem mást, mint Isten kegyelmét, Isten irgalmát, amely Jézus Krisztusban válik jelenvalóvá a gyarló ember számára. Ez a kegyelem megérintette ezt az ifjút is. Biztosak lehetünk abban, hogy az első csalódás után rájött arra, hogy sokkal nagyobb vagyonra tehet szert: az örök életre, és az örök boldogságra Isten országában. Lehet, hogy lassan,- mint ahogyan a folyóvíz mossa a kemény partot – rádöbbent, hogy a vagyonával hogyan szolgálhatja leginkább Istent, és felebarátait.

 Jézussal sok gazdag ember találkozott földi működése során. Olyan emberek, akik ragaszkodtak vagyonukhoz, társadalmi pozíciójukhoz, eddig kiharcolt státuszukhoz. Találkoztak Krisztussal, és ez a találkozás villámcsapásként hatott rájuk. Ilyen volt Lévi, a megvetett vámszedő, akiből Máté lett, Zakeus, akinek a házában ebédelt Jézus, vagy a keresztényüldöző farizeus Saul, aki Pállá, a népek apostolává vált.

Az ősegyház megpróbálta a jézusi mondást teljes mértékben magáévá tenni. Olvashatjuk az Apostolok cselekedeteiben, hogy a gyülekezet tagjai eladtál mindenüket, és a kapott pénzt az apostolok lábai elé tették. A későbbi korok szegénységet fogadó szerzetesei is vagyon nélkül éltek.

Az ember gyarló, ezt Jézus is pontosan tudta. Ez a teljes egyenlőség, és vagyonközösség nem valósulhatott meg általánosan ebben a bűnös világban.

Nem a vagyonnal van probléma, hanem az emberrel. A vagyon csak eszköz, amivel lehet szolgálni, és vissza lehet élni. Lehet másokat támogatni, és lehet másokat kizsákmányolni. Lehet vele üdvösséget szerezni, és lehet elkárhozni.

A pénz, a vagyon csak eszköz, és nem lehet cél. A cél az örök üdvösség, és mindent ennek kell alárendelni, még a vagyont is.

A.D.2015.05.25.©JóB

Hozzászólások