ZSOLTÁR 89 ~ ~ ~ ~ Mózesnek, az Isten emberének imádsága. ~ ~ ~ ~ Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre. ~ ~ Mielőtt hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten! ~ ~ Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: ˝Térjetek oda vissza, emberek fiai.˝ ~ ~ Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka. ~ ~ Elragadod őket, olyanok , mint az álom, mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad. ~ ~ Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod. ~ ~ Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé. ~ ~ Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük. ~ ~ Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagy része is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk. ~ ~ Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat? ~ ~ Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket. ~ ~ Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz. ~ ~ Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben. ~ ~ Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk. ~ ~ Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon. ~ ~ Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját! ~ ~ ~ ~