2015.06.05. 09:40 JóB

Hozzászólások: 1

A Szt. Gellért forrásnál (vers)

Juszikot egy verseket publikáló internetes portálon ismertem meg. Szerény, mély érzésekkel rendelkező, szabadlelkű, családszerető alkat. Nem reklámozza önmagát, csendesen meghúzódik a háttérben. Verseit olvasva valamiféle borzongás fut át az olvasón. Jusziko átlagon felüli, kimagasló tehetség. Nem kell műértőnek lenni ahhoz, hogy ez kiderüljön. Első olvasásra nyilvánvalóvá válik.

A weblappal kapcsolatban írta:

 „Igényes, szép, mély hitet árasztó az oldal. Számomra Jézus tanításai a mérvadóak, amelyekből sajnos 2000 év alatt semmit nem tudott az emberiség megvalósítani. Pedig Egy-szerűek. Jómagam erre az egy-szerűségre törekszem, és reménykedem, hogy sikerül legalább egy tanításhoz közelebb kerülnöm ebben az életemben.”

Megkértem, hogy járuljon hozzá az alábbi versének a közléséhez. Örömmel eleget tett ennek a kérésnek.

Szeretnénk a jövőben is sok-sok versét közkinccsé tenni Juszikonak, ennek az Isten-adta tehetségnek.

Jusziko

A Szt. Gellért forrásnál

Századokon átsuhan,

meglibben a lombokon,

erdőillat lengedez

s megsimítja homlokom.

Zsenge-zöld a bükk, a tölgy,

sziklák közt a fény fehér,

forrás vize csörgedez,

száz imával is felér.

Szent a föld, a víz, az ég,

kápolnában csend lakik.

Hozzám hajol hűvösen

s elsuttogja titkait.

Üdvösségre szomjazom.

Kálvárián baktatok.

Ott, ahol egy hallgatag,

vén remete lakhatott.

Görnyedt háta elcipelt

száz keresztet, bűnt, nyomort,

lelke mégis jó maradt,

benne békesség honolt.

Eldönteni nem tudom

valójában ki volt ő,

zörgő csontú vén bolond,

vagy igaz hitű magvető?

Hozzászólások

#1    2015.06.19.   18:03:30   István

Nagyon jó..gratulálok , Jusziko!