Tiszta Forrás
2023. szeptember 24.   
Névnap: Gellért, Gerda

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Napi intelem: • • • Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket. (Bölcsességek könyve 1.11 ) • • •

Jelen van

0 felhasználó
14 látogató

Látogatások

- ma: 30
- tegnap: 114
2015.08.27. 08:25 JóB
Hozzászólások: 0

Quo vadis - Varsás Frigyes verse

Quo vadis - Varsás Frigyes verse

Varsás Frigyes 73 éves, nyugdíjas középiskolai matematika tanár. 1996 – ig tanított, elsősorban csak a szakmájával foglalkozott. Versírással csak 2012-ben kezdett foglalkozni édesapja, Varsás Mihály előkerült verseinek hatására.  A stílusára rányomja bélyegét a matematikából átmentett pontosság igénye, vagyis a hibátlan ritmusra, és pontos rímképletekre való törekvés. A természet szépségeiről írt versei hűen tükrözik az ember és - az Isten által - teremtett világ harmóniáját.

Önmagáról így ír:

1996- ig középiskolai matematika tanár voltam, de a nyelvi játékokat már akkor is nagyon szerettem.

Versírással csak 2012 óta foglakozom, de Petőfi szerint:

A költészet nem társalgó-terem,

Hová fecsegni jár a cifra nép…

Több a költészet!…

…szentegyház, ahová belépni

Bocskorban sőt mezítláb is szabad.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

 

Quo vadis

 

Eldobod-e, mit Isten adott?

Három hegyet, Dunát, Tiszát?

S mindazt, mit szép hazád rád hagyott,

Nyelvet, rónát, szelíd tanyát?

 

Itt hagysz mindent, mit úgy szerettél?

Barátokat és iskolát?

A hosszú utcát, hol őszi szél

Kavarta fel az út porát?

 

Ha itt hagysz mindent, mit szerettél,

Mert hozzád a sors mostoha,

Hát, úgy menj el, hogy emlékezzél,

Nem lehet más hazád soha.

 

Vidd magaddal az emlékeket,

Sirasd meg azt a kispadot,

Hol csókolóztál szerelmeddel,

Miközben lágyan átkarolt.

 

Lehet, hogy többé nem láthatod

A szigeti platánokat,

De szép hazád mégis itt hagyod,

Mert nem ilyennek álmodtad.

 

Ha elmentél, hát az ajtókat

Ne zárd be végleg, csak lazán,

Mert eljöhet még az az óra,

Mikor a hazád visszavár.

 

(A szerkesztő megjegyzése: Quo vadis /latin/ – Hová mész. Sienkiewicz regényének szállóigévé vált mondata jut az eszünkbe: Quo vadis, Domine? – ˝Hová mész, Uram?˝ – kérdezte Péter Jézustól Rómából jövet, az ostiai úton, a keresztényüldözés elől menekülve. ˝Megyek, hogy ismét megfeszítsenek.˝ – felelte az Úr. Ekkor Péter megfordult, visszatért Rómába, és vértanúhalált halt a hitéért.)

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás