Tiszta Forrás
2018. december 13.   
Névnap: Luca, Otília

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ANGELUS ~ ~ ~ ~ Angelus Domini nuntiavit Mariae. ~ ~ Et concepit de Spiritu Sancto. ~ ~ ~ AVE MARIA, GRATIA PLENA. ~ DOMINUS TECUM, ~ BENEDICTA TU IN MULIERIBUS, ~ ET BENEDICTUS FRUCTUS VENTRIS TUI: IESUS. ~ SANCTA MARIA, MATER DEI, ~ ORA PRO NOBIS PECCATORIBUS, ~ NUNC ET IN HORA MORTIS NOSTRAE. ~ AMEN. ~ ~ ~ Ecce Ancilla Domini. ~ ~ Fiat mihi secundum verbum tuum. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Et Verbum caro factum est. ~ ~ Et habitavit in nobis. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Ora pro nobis Sancta Dei Genitrix. ~ ~ Ut digni efficiamur promissionibus Christi. Oremus. Gratiam tuam, quesumus, Domine, mentibus nostris infunde, út qui angelo nuntiante Christi Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem eius et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eumdem Christum Dominum nostrum. ~ ~ Amen. ~ ~ ~ ~ I I I ~ ~ ~ ~ ÚRANGYALA ~ ~ ~ ~ Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát. ~ ~ És ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA, MALASZTTAL TELJES. ~ AZ ÚR VAN TEVELED; ~ ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT, ~ ÉS ÁLDOTT A TE MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE: JÉZUS. ~ ASSZONYUNK, SZŰZ MÁRIA, ISTENNEK SZENT ANYJA! ~ IMÁDKOZZÁL ÉRETTÜNK, BŰNÖSÖKÉRT, ~ MOST ÉS HALÁLUNK ÓRÁJÁN. ~ ÁMEN. ~ ~ ~ Íme az Úrnak szolgáló leánya. ~ ~ Legyen nékem a te igéd szerint. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ És az Ige testté lőn. ~ ~ És miköztünk lakozék. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja. ~ ~ Hogy méltóak lehessünk Krisztus ígéreteire. Könyörögjünk. Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. ~ ~ Ámen.

Jelen van

0 felhasználó
19 látogató

Látogatások

- ma: 392
- tegnap: 828
2014.11.26. 22:40 JóB
Hozzászólások: 0

Hinni, vagy nem hinni?

Hinni, vagy nem hinni?

 

 

 

  Hinni, vagy nem hinni?

 

Hamlet szállóigévé vált monológja jut az eszünkbe: lenni, vagy nem lenni? – ez itt a kérdés.

A ma embere ugyanezt a kérdést másképp teszi fel: hinni, vagy nem hinni? Ha ez a kérdés nem is fogalmazódik meg, de mindenkiben ott motoszkál a gondolat: mi végre vagyunk itt e világban? Mi a létünk értelme és célja? Van-e egyáltalán valamilyen megfogalmazható konkrét cél, vagy csak élünk, és meghalunk (kívánj szép álmokat – mint a hajdan volt sláger mondja).

 

 

Ha tovább gondoljuk ezt a kérdéskört, rá kell döbbennünk, hogy a válasz korántsem olyan egyszerű. Belecsöppentünk egy kész világba, egy adott földrajzi környezetbe, egy adott társadalomba, egy adott családba. Felvetődik a kérdés: puszta véletlen csupán, hogy ebbe a kész milliöbe születtünk, vagy egy magasabb rendű, mindenek felett lévő intelligencia mozgatja, és irányítja életünket, és a körülöttünk zajló folyamatokat.

Amikor egy kisgyermek beleszületik egy családba, teljesen természetes neki, hogy vannak szerető szülei, nagyszülei, akikhez feltétel nélkül ragaszkodik. Egy kívülálló idegen – ígérjen bármi szépet, és jót – nem tudja ezt a vérségi, testi-lelki kapcsolatot megbontani. A gyermek ösztönösen tudja, kihez kell ragaszkodnia.

Ő a szülei gyermeke: ez a génjeibe van kódolva fogantatása óta. Ez a genetikai kód kitörölhetetlen.

Ugyanez a kódolás érvényesül a teremtés legmagasabb szintjén is. A világmindenség, és az ember Teremtője kitörölhetetlen, örökérvényű jellel látta el legkedvesebb teremtményét, az embert. Az élettelen anyagba a saját lelkét lehelte. Ezáltal váltunk Isten gyermekeivé.

Miként a jó szülők megtesznek minden tőlük telhetőt a gyermekeikért, a Teremtő Isten is ugyanezt teszi. Odáig ment el, hogy lejött közénk, megtestesülve Emberré vált, hogy megkeresse az eltévedt juhait.

Miképpen a szülő is megbocsát az engedetlen gyermekének (nem hétszer, nem is hetvenhétszer, hanem végtelen sokszor), a mindenek felett álló megtestesült Isten is megbocsátott az ellene vétkezőknek. Sőt: önként magára vállalta a bűnösök büntetését.

Isten a saját képmására, és hasonlatosságára teremtette meg az embert (aki nevelt, vagy nevel gyermekeket, az a párhuzamot önkéntelenül is felfedezi).

 

Hinni, vagy nem hinni? Lenni, vagy nem lenni?

A kérdésre a világunk Teremtője, a mennyei Atyánk már megadta a választ:

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Hinni, és lenni: hinni Istenben, és örök boldogságban élni az Ő Országában, az örök hazában, a mennyekben.

 

A.D.2014.11.26.©JóB

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás